Manapság is lehet dőlt betűkkel írni, de azért igazán a dőlt betűk kézírásban mutatnak a legjobban. Mi ülünk és gépeljük a szövegeinket az Internetre, mint ahogy most éppen én is tettem, de elődeinknek ilyen gépeik nem voltak. Csodáljuk azokat az örökölt papírlapra szép kézírással írt szövegeket és féltve őrizzük ezeket az emlékeket. Lányom is csodálta  a szépen kanyarított kézírást és megpróbálta ezt megvalósítani. Vettem a lányomnak mártogatós tollhegyet és tollszárat, valamint tintát hozzá. Sokat gyakorolt, hogy elsajátítsa, azt a technikát, melyet nagyszüleink az elemiben hamar megtanultak.

Nem ment neki tökéletesen, és egyik nap véletlenül még a tintásüveget is felborította, így volt mit takarítanunk aznap. Ekkor született meg az elhatározás, hogy kerítek neki rendes tintás üveget. Végigjártam az írószer boltokat, hogy megefelelő üveget találjak, de manapság reménytelen. Aztán jött a felismerés. Annak idején az alsó tagozatban még olyan tintásüvegek voltak, melyeket ugyan lelökni lehetett, de felborítani nem. Aztán elkezdtem keresgélni a régiségkereskedésekben ilyen üveget. Meg kell mondanom, hogy az egyik Posta kiállítási vitrinjében láttam is olyat, mint féltve őrzött kiállítási tárgyat. Aztán megtaláltam gyerekkorom kalamárisát egy használtcikk kereskedésben. Mondanom sem kell, meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt, és itt van közöttünk, egy békebeli kalamáris. Gondolom mondanom sem kell, hogy a lányom azóta is ezt használja. Ez alakjánál fogva olyan, hogy felborítani sem lehet. Ezen kívül figyeljék meg, hogy eleink még arra is gondoltak, hogy a tetején egy kis árkot képeztek ki, melyen szépen, csendesen nyugszik a mártogatós toll, amíg nem használják. Ez az üveg most lehet vagy hatvan éves, de higgyék el ki fog ez szolgálni még vagy két nemzedéket, ha addig el nem törik.