Már írtam korábban a sótartóhoz, hogy a túrós pogácsámat sokszor kell elkészítenem. Történt egyszer, hogy a túró vásárlásakor az ABC-ben szinte egyszerre nyúltunk ugyanahhoz az akciós túróhoz a másik vásárlóval. Aztán a kenyeres polcnál szintén egyszerre vásároltunk és mindketten ugyanolyan sváb rozsos kenyeret tettünk be a kosarunkba. Beszélgetésbe kezdtünk a hasonló vásárlás kapcsán, hogy ki mire fogja felhasználni a túrót. A vásárló kolléga édes német túrós süteményt készített belőle, míg én túrós pogácsát. Receptet cseréltünk, illetve e-mail címet, mert memóriánk is véges. Ezt a német túrós receptet ma kipróbáltam, igaz, hogy kicsit változtattam a recepten, de meg kell mondanom, hogy szinte maradéktalanul elfogyott, alig tudtam megmenteni egy szeletet, hogy ide tehessem a fényképét.
Íme az eredeti recept:
Német túrótorta
Az aszalt meggyet előtte egy citrom levében áztattam, egyszerűen a ciromfacsaró tálkájába tettem az aszalt meggyet és ráfacsartam egy citrom levét. A hozzávalók összekeverésében annyit csaltam, hogy a kristálycukorhoz vaniliás cukrot is kevertem, valamint a margarint először felolvasztottam és úgy tettem a keverékbe. A tojás hozzárakásánál is egy kicsit módosítottam, az öt tojás sárgáját és fehérjét elsőként szétválasztottam. A fehérjét felvertem és a habot kevertem a tésztához. A második képen látszik, hogy a túrót még nem kevertem hozzá, de a többi alapanyag már folyékony formában a tálban van. A tésztaalapot kétfelé választottam, az egyik feléhez aszalt áfonyát tettem, a másikhoz a citromba áztatott aszalt meggyet. A kétféle tésztát két kerek sütőformában sütöttem ki, egyszerre. 
A sütőforma magassága 2,5 cm volt, egy kicsit alacsonynak bizonyult, mert a sütés elején a tészta, amint dagadt, egy minimális mennyiség kifolyt belőle a sütőbe. Kiváncsi voltam, hogy a családnak melyik gyümölccsel ízlik jobban, de nem mondtak határozott véleményt, mendkettő egyformán finom volt. A mennyiség is ideális, úgy látom legközelebb is legalább ekkora adagot készítek, mert ez a négy személyre ideális, még többet is megettek volna, ha van. A fotózásra épphogy meg tudtam menteni egy szeletet, de persze, miután lementettem és feltöltöttem a blogra, már nagyítóval sem találtam a nyomát a konyhában.
Íme az elkészült német túrós sütemény, egy nagymama korabeli asztalon, horgolt csipketerítőn, egy délutáni teázáshoz szerintem nagyon hangulatos, főleg egy ilyen téli, havas időszakban. A kedvenc időtöltésemnek a restaurálásnak ilyenkor nem nagyon élhetek, mert ami most éppen félkészen van ahhoz szabad levegő és tér kellene, hogy befejezzem. Maradt a konyha és úgy gondolom így is fel tudtam idézni a régi idők hangulatát.
