Nálunk nagyon sok vaníliás cukor fogy, a gyerekeim teszik kávéba, szórják eperre, Waffelre, csúsztatott palacsintára. Belegondolni is rossz, hogy mindig hiány volt az 5 gramm-os vaníliás cukorból. Aztán találtunk 70 dkg-os vaníliás cukrot, mely most mennyiségben jó, de a megbontott zacskó állandó veszélyben van a kamraszekrényben. Így hát keresni kellett egy cukortartó edényt. Sokáig porcelánban gondolkodtam, mindaddig, míg meg nem láttam ezt a zománc kávés készletet.

Valójában nem nemes anyagból készült, a kora is csak kb. 50 év, de igazán bájos, egyedi darab. Annak idején pedig ezt tömegterméknek szánták, ez volt hivatott arra, hogy olcsó és jól használható tömegcikkel lássa el a lakosságot. Dunaújváros ontotta az acélt, a Bonyhádi zománcáru-gyár pedig a lábasokat. Ez a pöttyös zománc készlet olcsóbb volt, mint a porcelán, mégis visszaidézte azt a hangulatot, mintha porcelán kávés készletből innánk a kávét. Falun annak idején sokan használtak zománc edényeket, emlékszem egy literes tejes zománc bögrére, melyben nagymamám a tűzhelyen forralta a kakaóhoz a tejet, aztán egy igazi hasas porcelán bögréből ittam már a kakaót.