Évekig jártam óra nélkül, pedig sokszor kellett volna tudnom, hogy egy-egy találkozásig még mennyi időm van. Az óramentes környezet sok mindenre megtanít, például arra, hogy jobban ismerjük környezetünket, így mindig tudtam, hogy az adott helyen hol van köztéri, működő óra. Az utóbbi években rájöttem, hogy a közterületeken már eléggé elhanyagolják a nyilvános órákat, és az órás szaküzletek is megszűnnek. A Bajcsy Zsilinszki úton is volt több órás, az egyik kedvenc órásom a Nagymező utcához közel sajnos megszűnt, a cégére ugyan még megvan, de az óraszerkezet sajnos már hiányzik és a felnagyított zsebóra tokjában csak reklámgrafika van, mely az új üzletet reklámozza. Kár ezekért a köztéri órákért, jó volt elmenni a közelükben és nyugtázni azt, hogy még időben vagyok, vagy gyorsítani kell, ha késésbe kerültem.

A köztéri órákból a zsebóra formájúakat szeretem a legjobban. Gyerekkoromban az iskolába menet vagy jövet szerettünk kitérni a vasútállomás felé, ahol az állomásfőnök a Náci bácsi volt. (Az állomásfőnök rendes neve : Ignác, de mindenki csak a becéző formájában hívta) A pontos időt már azért is jó volt megkérdezni tőle, mert azt zsebóráról mondta meg. A zsebóra  elővétele is méltósággal történt. Aztán jó volt megtudni, hogy hány perc van még a vonat érkezéséig, illetve a sorompó leeresztéséig. A sorompó kezelése egy külön élmény volt, sőt ha megengedte nekünk, gyerekeknek azt, hogy magunk eresszük le a sorompót, vagy húzzuk föl. Micsoda boldogság volt egy kicsit bakternak érezni magunkat. Ma már a vasút nem fog meg úgy, mint akkor, de azért egy zsebórára mindig is vágytam. Az örökölt zsebóráim, amikor rendbe rakattam őket, használhatóak ugyan napi használatra is, de egy száz éves órát az ember jobban félt, mint egy olcsóbb, fiatalabb szerkezetet. Megszületett bennem az elhatározás, hogy gyerekkori álmom valóra váltom, veszek egy zsebórát a mindennapokra. Órás barátom többet ajánlott, aztán a végén az ár-teljesítmény döntött. Orosz zsebórát vettem, mely állítólag svájci licence alapján gyártott szerkezetet rejt, pontosan, megbízhatóan működik. Sokáig csak feküdt az asztalomon, és ha az időt meg akartam nézni fel kellett emelnem, így jött az igény egy asztali zsebóra-tartóra. Hosszas keresés után a legolcsóbb megoldást választottam. Jártam az utcát, amikor az egyik belvárosi utcát burkolták éppen, ahol egy darab mészkődarabot levágtak és a hulladékba dobták, mert lyukas volt. Egy igazi több millió éves mészkődarab, benne egy víz által évezredekig oldott kis barlangocska. Kívánni se tudtam volna szebbet és jobbat.  A követ az íróasztalomon tartom, hajlítottam hozzá gemkapocsból egy akasztót az órának, így már mindennap ezt nézhetem. Miközben ezt a bejegyzést gépelem, éppen azt látom, hogy a pontos idő négy óra lesz tíz perc múlva. Úgy gondolom, hogy még évekig fogja ez az órám is jelezni az idő múlását és azt is, hogy mikor kell abbahagyni. Talán most.    
 
Márkanév: Molnija
Gyártó üzem: Cseljabinszki Óragyár
Működés: mechanikus, kézi felhúzós
Kövek száma: 18
 
Szerző: MULTMENTO  2010.02.16. 15:50 Szólj hozzá!

Címkék: óra

A bejegyzés trackback címe:

https://multmento.blog.hu/api/trackback/id/tr931763524

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása