Tegnap olvastam róla, hogy felavatják a helyreállított napóleoni emlékművet Kismegyeren. Eszembe jutott róla, hogy van a budapesti Hajós utcában egy életnagyságú Napóleon szobor. Ezt a szobrot mi annak idején elég gyakran meglátogattuk, és különlegességnek számított, hogy a szocializmusban egy életnagyságú Napóleon szobor megmaradhatott az Operaházunk közelében. Miért maradhatott fenn akkoriban ekkora méretben? Egyszerű rá a válasz, mert a Napóleon Udvar bérház tetejét díszítette. Az emberek többsége nem mer, vagy nem is akar magasra tekinteni, így a legtöbb ember számára észrevétlen marad(t) Magyarország legnagyobb Napóleon szobra. A ház az 1800-as évek végén épült, és jól illett az utca koncepciójába a Napóleon udvar, hisz maga az utca is egy mini Párizs. Nem véletlen, hogy a francia Maigret felügyelőről készült koprodukciós film több jelenetében lehet felfedezni a Párizsnak álcázott Budapesten ezt a környéket. Ráadásként a Dunánk és a Margit híd is megjelenik a Maigret filmekben, mint Szajna parti híd. Maga az utca ma is olyan, mintha Párizsban lennénk, a kávézók és a sétálóutca jelleg megadja azt a hangulatot. A házak az előző századfordulón gyakran Francia stílusban épültek, mint itt a blogon bemutatott Teréz távbeszélő központ. Sajnos az életnagyságú Napóleon most nem látszik, jól becsomagolták, nehogy a járókelőkre essen. Jó lenne azt az épületet is tatarozni, mert mégiscsak egy kedvelt és sokak által látogatott utcában van.  

Többen gondolom reklamálják, hogy ha úgy sem látható, miért írok most róla. Kárpótlásul ajánlok egy másik épületet, nem messze a Hajós utcától a Szent István Bazilika mellett a Belvedere szalon épületét. Menjenek a Hercegprímás  utcai kirakatához, ott Napóleon ábrázolásból többet is láthatnak. Nem véletlen ez a sok kicsi Napóleon. A Magyarok, ha le is győzte Napóleon a seregüket, tisztelték és igen gyakran Kossuth mellett vagy helyett tartottak lakásukban egy kis Napóleont.  Naponta elmegyek a Napóleon ábrázolások előtt és néha megállok, figyelem egy kicsit ezeket a gondosan elkészített műalkotásokat. Különösen tetszik az életkép, mely Napóleon valamelyik híres csatája előtt ábrázolhatja térképasztalával együtt. Napóleonról mindig gimnáziumi történelemtanárom jut eszembe, aki amikor Napóleonról tanított nemcsak beszélt róla, hanem el is játszotta Napóleont. Állítólag amikor gyalogolt úgy lépett, hogy minden lépés végén lábujjhegyre álljon, hogy abban a pillanatban is nagyobbnak tűnjön. Többször gondoltam rá, hogy majd Napóleon lépésekkel fogok  a kirakat előtt elmenni. Aztán a kirakat elé érve inamba száll a bátorság és lassan elsétálok a kirakat előtt.