Eddig csak három nap telt el a szabadságból, de már sok mindenről be tudok számolni. Kezdjük az elsővel, mely rögtön egy kis csalódással indult. Az aratóruha annak rendje és módja szerint vasárnap el is készült, úgy ahogy megálmodtam, azaz az eredeti ruha úgy lett helyreállítva, ahogy készült, és alá egy hasonló alsó ruhát kapott, hogy ne bökjön. Én hamar át is vettem a mackórestaurátortól a ruhát, aztán otthon át is adtam annak rendje módja szerint. Hát itt jött a csalódás, én azt gondoltam, hogy bő ruha lesz, hát feleségemen feszül. Így azt hiszem egyelőre ez a ruha a szekrényben fog pihenni, legfeljebb, ha a lányom Héregre felveszi, annak lesz hűvös az aratás.