Feleségem születésnapjára a felújított asztali lámpa mellé került egy asztali mindenes edény. Ezt az edényt az Ó utcai Kacatboltban láttam meg egy egyszerű fehér tálban gubbasztott, mint egy kotlós tyúk. A leveses tál valójában egy kis kétszemélyes tál kezdő házasoknak. Leveses tálként az öt fős családban ritkán tudnánk használni, meg a fedele is hajszálrepedt. Ugyanakkor nagyon tetszett a tál klasszikus formája, és egyszerű zöld szalagos mintája. A fajansz edények színe az idővel sötétedik, ezen a tálon is látszik az idő múlása, mely szerintem csak szépít a tálon. Ez az edény arra született, hogy használják és egyben dísze is legyen a lakásnak. Nekem az jutott róla eszembe, hogy az asztalon lehetne benne tartani mindenféle apróságot, mely az olvasás kelléke, például nagyító, Post-It jelző, kis cetlik, ceruza, stb. Ezek gyakran kellenek, főleg felségemnél, aki miközben olvas kattog az agya és megjegyzéseket ír fejezetekhez, melyet később tanításban, vagy kutatásban felhasznál. Az ilyen mütyüröknek a legjobb helye lehet egy ilyen levesestál, mely a hétvégi vendégek szeme elől elrejti azt, amire szükség van a hétköznapokban.
A gondolatból megint tett lett aztán, a tál a pultra került, persze a salátás tállal együtt. Két edényt vettem egyszerre. Azaz végül hármat, mert egy kicsi aranyos Gránit tálkát ráadásként kaptam. Éppen kettőt fizet hármat kap akciót adott a tulajdonos, akinél már törzsvevő voltam az üzletben.
Feleségemnek a leveses tálat és a kis tálkát születésnapjára átadtam. A meglepetés, hogy a legjobban éppen a kis ráadás tálka tetszett neki. A kis tálka a legideálisabb tökmagtárolónak bizonyul, mert azt mindig rágcsálja a felségem, miközben olvassa a könyvet. Így gazdagodtunk három Kispesti Gránit Gyári termékkel.
Kép: Asztalon az ajándékok. A leveses tál jobb oldalt, a lámpa előtt a tökmagos tálka.
A kispesti gyárról (1922- 2003 )
A gyárat 1922-ben alakították a Magyar Általános Hitelbank tőkéjéből, Porcelán - Kőedény és Kályhagyár Rt néven. A gyár építését 1923 áprilisában kezdték és a termelés 1924 áprilisában kezdődött 81 férfi és 17 női munkással, mely létszám év végére már felment 200-ra. A gyár vezetésére Cseh szakembert dr. Basch Lipótot szerződtették. A gyár a korának még európai szemmel is az egyik legmodernebb üzeme volt. Itt létesült Magyarország első alagútkemencéje. Finomkerámiai üzemébe a tervezéshez iparművészeket alkalmaztak, és leginkább külföldi minták és megrendelések alapján dolgoztak. A gyárat a háború után 1948-ban államosították.1950-ben átkeresztelték Finomkerámiai Művek Gránit Csiszolókorong és Kőedénygyár névre. 2003-ban a gyár véglegesen bezárt.
A kispesti gyár fenékjegyeit könnyű felismerni. Az alábbi képen látható négyféle jelzést ismerem. Az első körpecsétes változatot az indulás évtizedében 1930-ig használták. A háromszöges pecsétes jelzést használták a bezárásig szinte az összes fajansz termékre. A 3K-s háromszöges jelzést 1930-tól 1950-ig használhatták, a KGyCs-st pedig napjainkig. A kispesti porcelántárgyakon a KP jelzést és a babérágat (jobb szélső) is látom főleg szobrocskákon és csészéken, de ezt ritkábban.
