Már több éve, hogy barátomnak a mesekönyveinek megírása után segítek és nyomdakészre szerkesztjük a kis mesekönyveit. Az egyik mesekönyv szerkesztés után az üveges könyvszekrényében megláttam két redőnyös tolltartót. Megdicsértem, hogy milyen jók és megemlítettem, hogy mindig ilyen luxus tolltartóra vágytam, mert én csak egyszerű zsanéros olcsó tolltartót kaptam, amelyikben csak ömlesztve voltak a ceruzák és tollszárak. Az osztály „menőinek” volt ilyen luxus emeletes redőnyös tolltartójuk. Barátomnál elég volt csak ezt megemlíteni, és máris az egyik tolltartót megkaptam tőle ajándéknak. Most barátomnak az iskolapadról szerencsére eszébe jutott, hogy megírja a saját kis iskolás történetét. Fogadjátok éppoly szeretettel, ahogy írta.

Amikor még nem voltam "múltmentő"

Amikor elkezdtem az iskolát, és megismerkedtem a betűkkel, még minden olyan mai szemmel régies díszletek között zajlott. Az osztályteremben még nem zöldre volt festve a tábla, hanem feketére. A tanító néni asztala katedrán állt, ami fából készült, és valami förtelmes szagú anyaggal volt bekenve. A szemétláda is láda volt, Fából, levehető tetővel. Az iskolapad is fából készült, és volt egy kis vájat rajta, ahová a nebulók a tollukat rakhatták. Helye volt persze a tintatartónak is. De az iskola felszerelésink sem hasonlítottak a maiakhoz. Ott volt például az iskolatáskám. Bőrből készült a vállamra lehetett akasztani. Olyan nehéz volt, hogy egy jól megtermett férfi is alig bírta volna el még üres állapotban is. Ebbe bele kellett még pakolni a könyveimet és füzeteimet, amik lila bekötőpapírba voltak csomagolva. Aztán ott volt a tolltartóm. Ez olyan redőnyös fából készült doboz volt. Mai szemmel szép famunka volt ez a tárgy, de én mit nem adtam volna, ha olyan tolltartóm lett volna mint a padtársamé. Neki is redőnyös volt, csak éppen szép műanyagból készült. Igaz, hogy az övét nem lehetett olyan jól le és felhúzogatni mint az enyémet, de nekem az övé jobban tetszett. A másik nagy álmom a golyóstoll volt, aminek a használatát szigorúan megtiltotta a tanító néni, mondván az maszatolódik, és a gyerek nem tanul meg rendesen írni az efféle ördögi írószerrel. Helyette töltőtollat kellett használnunk, ami szintén maszatolódott, ellenben a nemcsak a papír lett tintafoltos, hanem a kezünk is. De azért tintafolt ide vagy oda, azért mi még megtanultunk helyesen olvasni és írni!