1975-öt írtak, amikor megjelent a játékbolt kirakatában a szocialista játékgyártás legújabb modellje. Valószínűleg az akkor kapható játékautók legdrágább képviselője volt. A magyar játékautó gyártás csúcsmodellje a lemezárú gyár holdjárója volt. A Holdjáró is sokat tudott, neki nem volt akadály, ha nekiment a széklábnak, hát másik irányba továbbment. Igazi automata volt, és ráadásként még egy hungarocell labdácskát is lebegtetett maga fölött. Nem volt semmi ez a holdjáró, de mégis ami akkoriban nekem tetszett, az NDK játékgyártás csúcsmodellje volt. Az álommanó után az NDK játékipara előrukkolt egy újdonsággal, a távirányítós Wartburg 353-es limuzinnal. A valódi 353-as is ritka volt akkoriban, mert csak néhány éve gyártották, inkább a korábbi kerekebb Wartburgot lehetett látni az utakon. A szögletesre Wartburgra az átlagembernek éveket kellett várni, a használt 3 éves autók pedig új áron cseréltek gazdát. Ilyen közegben mentem én naponta megnézni a távirányítós Wartburg limuzint. Vágyakozva néztem minden alkalommal a kirakatot és benne vágyaim tárgyát. Híreszteltem én a családban, hogy mit szeretnék látni a Karácsonyfa alatt.

Aztán mégis használhatóbb ajándékokat kaptam. Ma már örülök neki, hogy nem vágyaim játékát kaptam meg. Ettől függetlenül örömmel láttam rendszeres blogolvasóm egykori autójának fényképét. Pont olyan, mint amire akkoriban vágytam, és még mindig használható. Remélem egyszer majd ki is próbálhatom, addig is az alábbi képeken gyönyörködjenek 1975 karácsonyának újdonságában.