„Ez csak egy "kukázott" fémdobozka,de nekem nagyon tetszik.” – Írtarendszeres blogolvasó barátom. Aztán elkezdtünk levelezni a fémdobozról. Mint később kiderült, nem is akármilyen története van ennek a doboznak. Valójában egy idős bácsika barkácsolós doboza volt, akit barátom jól ismert. Sokszor látta az öregurat különféle lakás kiegészítőket barkácsolni, és még tanult is tőle. Aztán az Öregúr abbahagyta a barkácsolást és családja lomtalanításkor ezt a kis dobozkát is a felesleges tárgyak közé tette. Lomok közül kérte el barátom, mert mindig is tetszett neki. Most ő őrzi és válogat belőle a saját barkácsmunkáihoz csavarokat belőle. Nem volt egyszerű jó képet készíteni a dobozkáról, de azért látszik, hogy nem egy mindennapi darab. Eredetileg padlóápoló paszta volt a dobozban. Hol is vannak ma már azok a natúr fapadlók, amit ilyennel kell ápolni. Ma már, ha valaki padlót rak le, az első dolga, hogy felcsiszoltatja és parkettalakkal kezeli. Én még emlékszem gyerekkorom natúr padlójára az iskolai osztályteremben, meg az otthoni hajópadlós szobákra, melyeket időnként az egész család takarított. Olyankor előkerült a padlókefe. Ma már olyan padlókefét se lehet találni. A mi padlókefénk nyél nélküli kézi padlókefe volt egy pánttal,mellyel a kézre lehetett rögzíteni. Persze mi gyerekek is akartunk segíteni a padlóápolásban. Türelmetlenül vártuk, hogy a lábunkra erősíthessük a padlókefét, és azzal csúszkálhassunk a feltisztított és felkent padlón. Fényes is lett … ,nemcsak a padló, de a nadrágunk is.