Ebédszünetben kiszaladtam a faesztergályoshoz, aki elkészítette az ónémet tükör csúcsdíszét a megmaradt alapján. Ez is egy siker, mert ugyan múlt hétre ígérte, és akkor nem volt meg, de legalább nem került sok pénzembe, mert megúsztam két villamosjegy árából. Esztergályos után beugrottam Kurtaszoknyás Tündérkéhez és képzeljétek egy önarcképet kaptam tőle. Igazán gondosan megválasztott fadarabkára készítette az önarcképet. Az egész olyan, mint egy kis miniatűr fa ikon. Nagyon realisztikus önarckép. Nem is oly régen már teszteltük, hogy nincs benne semmiféle boszorkányos beütés, most mégis söprűn ábrázolta magát. Ugyan gondosan meghagyta tündérszárnyait is, lásd a képet. Nagyon meglepett a kis ajándék, akkor szinte szóhoz sem tudtam jutni a meglepetéstől. Nagyon köszönöm!

Munka után pedig életem első könyvárverésére mentem. Nem egyedül, hanem felségemmel, akivel nagy Arizona rajongók vagyunk. Történt, hogy évek óta először egy igazi Arizona relikvia került árverésre. Nagyon szerettük volna megnyerni. Úgy gondoljuk, hogy egy harmincas évekből való Miss Arizona félakt fotó egy igazi kuriózum, főleg olyan megszállott Arizona rajongóknak, mint mi vagyunk. Türelmesen végigültük az aukciót addig, amíg ránk nem került a sor. Közben figyeltük az árverést. Bizony sok olyan tétel került kalapács alá, amelyik nem kelt el. Reménykedtünk, hogy a várva várt tételünkre sem lesz jelentkező. Sajnos lett, mi nem mertünk olyan nagyságrendbe menni, mint a telefonos licitáló. Így egy Miss Arizona fényképpel szegényebbek lettünk. Azért a mai nap számomra mégis szerencsésnek mondható, mert gazdagabb lettem  Kurtaszoknyás Tündérke önarcképével, meg a felhasználók dicséretével.