A pincénk egy domboldalba fúrt lyukpince ( lásd itt: http://vmek.oszk.hu/02100/02152/html/04/83.html#107)

Lyukpincék : A föld alatti bortárolás e legáltalánosabb építménye két technikai megoldással készült. Az egyik az ásott, illetve csákánnyal vájt pince, amikor a löszpadot megfúrták vagy a szilárdabb fedőkőréteg alól a puhább, törmelékesebb részt kivágták félköríves formára, enyhe lejtéssel a hegy belseje felé. A vájt lyukpincék szélessége nem haladta meg a négy métert, hosszúságuk 5–80 m is lehetett. A lyukpincéknek csak ajtaját készítették el (ácstokos keretben, egy- vagy kétrétegű ajtószárnnyal, néha vasalt faráccsal) és szellőzőnyílását (léleklyuk) vágták ki a fedőrétegen át függőlegesen, amit felül négy oldalán átfúrt zárókővel fedtek. A vájt lyukpincékben néha kút, gabonás verem és falba mélyített tüzelőfülke is található. Ezen építményeket falusi specialisták, pincevágók vagy pinceásók készítették (Mecenzéf, Ostoros, Bogács, Gyöngyössolymos, Nagybörzsöny), akiknek a kőboltozatok építésében is volt tapasztalatuk. A boltozott lyukpincéket is ők építették. Az anyagminőségtől függően (homokfal, löszpad, andezit tufa, lyukacsos mészkő) a pince vakföldjét kitermelték, majd vagy a függőlegesen levágott kőzetre boltoztak, vagy felhúzták először az oldal- és végfalat, s erre készítették a donga- vagy kosárívű kőboltozatot. {208.} A boltozathoz az áthidalandó szélességnek megfelelő fakeretet (bókony, bogni, árkus, modla) készítettek, amit faragott kővel kiraktak, s mészhabarcs kötőanyaggal rögzítettek. Kötőanyag nélküli összefaragott kövekből készült pinceboltozatok is előfordultak.

Családunk pincéje már több generációt kiszolgált. A kezdetekkor borospinceként funkcionált, mert még a XIX században készült szőlőprés alkatrészt is találtunk a pincében. Az utóbbi évtizedekben kruplit és zöldségeket tároltunk benne. Valamikor a pince előtt még egy présház is volt, de arra a család legidősebb tagjai sem emlékeznek.  1920-ban már nem volt előtte présház, de a múlt évben még látszottak a présház egykori saroktéglái a támfalban. Úgy gondoltuk, hogy a mi generációnkban is ki fog tartani a támfal, de aztán egy januári napon összedőlt, mint Déva vára. Az összedőlés után rájöttünk, hogy miért. A falnak csak a külső frontfelülete volt habarccsal kifugázva, a mögötte levő tégla és kőfalat  „sárba” rakták, azaz sima agyag volt közötte. Ennek is megvolt az előnye, mert a falban levő téglákat csak le kellett mosni és gyönyörűen látszanak a tégla monogramos jelölései. Ennek alapján akár évtizedre pontosan meg lehet mondani a tégla korát. (én ezeken az oldalakon találtam a mi tégláinkhoz hasonlót:   http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9096635 http://tegla.muskatli.net/)

 

A januári omlás óta foglalkoztatja a családot a pince támfal újraépítése. Többen tanácsolták, hogy ne építsük újra, hisz a benne levő építőtéglákat eladva több pénzt lehet kapni, mint amennyit az egész pince ér. Ugyanakkor érzelmileg mégis kötődünk hozzá, hisz legalább három nemzedékünk használta már a pincét, sok mindenről tudna mesélni. Azt is látjuk, hogy a faluban sok pince tégláját kirabolták már és hagyták bedőlni. Egyre ritkább, hogy egy több, mint száz éves pince még felújítva szolgál.

Az érzelem aztán felülkerekedett a józan észen, és négy kemény nap alatt a pince támfalat és pince bejáratot újra felépítettük a régi anyagából. Egy kicsit átterveztem ugyan, mert a pince ajtót, most beljebb rakattam, így van egy mesterségesen kialakított kis pince előfülke, amelyik az ajtót jobban megvédi az esőtől, hótól. A támfalba beépítettünk betoncsöveket is, mert úgy gondoljuk, hogy ezek a földfalba benyúló csövek stabilabbá is teszik a falat, és a földnedvességet is hagyják eltávozni. Reméljük  nem fog már bekövetkezni a januári katasztrófa.

 

Képek: Múlt évben a pincénk, a falomlás előtt. Falomlás után és eltakarítás. Támfal építés közben, támfal befejezve.