Évek óta tervezzük a feleségemmel, hogy a fürdőszobát régiségekkel csinosítjuk. Nemrég mutattam be, hogy sikerült egy delfti fogantyús vízkiöntőre lecsapnom. Ez a vízkiöntő már büszkén tárolja a rábízott páfrányt. Jól néznek ki külön-külön is, de együtt a sarokban különösen bejön nekünk. Talán életük végéig így is maradnak. Néha kapnak még egy-es kis időszaki látogatót, most éppen egy kis őszi tököcskét, hogy ne unatkozzanak, és jól érezzék magukat. A múlt héten aztán további fürdőszobai kiegészítést eszeltem ki. Már egy hónapja, hogy régiségkereskedésben rábukkantam komatálunk kicsi féltestvérére.  Féltestvérnek gondolom, mert ugyanaz a dekorációjuk, de ez egy lábos formájú és fedeles kis komatál. Az ebben vitt levesből nem maximum a komaasszony lakhatott jól. Mégis egy sokat használt darab volt, mert az idő és a rendeltetésszerű használat nagyon megsötétítette a tál alsó részét. A tető meg mindig ellóghatott, mert ő hófehér maradt, szinte újszerűen. Ebbe a tálba már forró ételt nem ajánlatos tenni, de gondoltam tökéletes lesz nem a fürdőszobába a különféle illataromák tárolására. Van az illóolajokból rengeteg féle, néha erre, néha arra használunk is belőlük. Most az összes belefért ebbe a szép kis komatálba. Mögéje egy fél literes kis kancsót tettem. Ugyanúgy a Kispesti Gránit Gyárból származik ez is, és hasonlóan öregedett meg, mint a tál. Ezt a korsót a kacatboltban vettem. A korsóban az fogott meg, hogy a korsót díszítő virágcsokor fentről lefelé van ábrázolva. A legtöbb vázán és korsón a virágcsokrok pont fordított állásúak, mint ezen a darabon. Számomra olyan kis különlegességnek tűnt. Nálam ezeknél a kisebb tárgyaknál az kézbevételnél dől, hogy marad a boltban, vagy velem jön. Amikor egy antik tárgyat kézbe veszek, olyan mintha üzenne, hogy jönni akar, vagy maradni. A komatál mögötti borotválkozó tükör is a Kacatboltból van, ő is jelzett. A kist tükrön egy kicsit javítanom is kellett, mert valaki korábban az eltört tokját megragasztotta, de úgy hogy a ragasztó a ragasztási vonaltól még egy centire is megtalálható volt. Szerencsés voltam, mert a ragasztó alkoholban oldhatónak bizonyult, így denaturált szeszes puha ronggyal dörzsölve a nem odavaló ragasztót eltávolítottam. Az egész borotválkozó tükröt a puha ronggyal és némi kis alkohollal megtisztítottam. Persze a kis anyaghiányt, mely a fényképeken is látszik meghagytam, hisz száz éves munkájában szerezhette ezeket a sérüléseket. Most már ezek a sérülések a tükörhöz tartoznak. Végül, hogy a fürdőszobai szekrényke igazán múltidéző dekorációt kapjon egy monogramos hímzett végű háziszőttes törölközőre kerültek ezek az egykori tárgyak. Ráadásul mindegyiket használjuk is a fürdőszobában, hisz a kis tükör segítségével a fülünk mögé nézhetünk, a kiskancsóban levő állott vízzel a fürdőszobai virágokat locsoljuk, stb. Csupa hasznos kis kincs.