Ez a szerszámos láda a kazánban végezte volna, ha hagyom. A kazánházban pihent már évek óta, benne egy csomó rozsdás és görbe szög. Én tudom, hogy ennek a ládának története van, ezért, ha szúette is mégis megmentettem. A láda története 1959.ben kezdődött. Apám akkor kérte asztalos szembe szomszédjukat, hogy egy szerszámos ládát „dobjon össze, mert építkezik. A láda el is készült, maradék deszkadarabokból, és másra nem használható régi bútordarabokból. Egyedül a láda fogójához használt új lécet, bár az is görbe volt szegényke. Amikor ezt a ládát megismertem, négy éves voltam. Apám az udvaron a nekem hozott kiskutyának épített kutyaházat. Ebben a ládában tartotta a kalapácsát, egy csípőfogót és a szögeket. A szögek nagy része már egyszer használt görbe volt. Apám minden egyes szöget egy tuskón a beütés előtt kiegyengetett, aztán jöhetett a szög beverése. Sokszor görbült el a szög. Én már akkor javasoltam, hogy az új fényes szögekből használjon – mert egy olyan szép kiskutya nem élhet akármilyen házban -, de apám hajthatatlan volt. Igazi spórolós sváb volt. Ez a szerszámos láda látta már több tyúkól, disznóól, nyúlketrec, galambdúc és istálló építését. Amit ez a láda látott felépülni, azok ma már mind szétverésre és eltüzelésre kerültek. .
