Június utolsó előtti hétvégéjén történt, hogy a Tihanyi Levendulafesztiválra látogattunk. Mostanában divat fesztiválokat tartani a települések nevezetességeiről. A tihanyi levendula nem is nagyon régi, hisz itt levendulával csak az 1920-as évektől foglalkoznak. (forrás:http://hu.wikipedia.org/wiki/Tihanyi_levendul%C3%A1s)
Tihanyt a történelemi és irodalmi könyvekből ismertem. Felnőtt voltam, amikor először léptem a nyolcvanas években a Tihanyi Félsziget földjére. Akkoriban is nagyon tetszett.
Most is szép, bár maga fesztivál rendezvényei nélkül is jól el lettünk volna, hisz Tihany nemcsak a levendula miatt csodálatos, hanem történelmi és irodalmai múltja miatt. Például Eötvös Károly, még az 1900-ban kiadott könyvében ezt írja róla: „ A tihanyi réven ment át Csokonai. Süvegjét, rövid dolmányát, kordován csizmáját, görcsös botját, kék tarisznyáját bizonyára nem bámulta meg a révész ott a szántódi oldalon. Azt látta, hogy nem vándorló legény, nincsen vele szerszáma. Nem is kucséber,* nem is babkár,* nem is német, nem is tót. De sőt inkább igen is jóravaló magyar ember, aki úgy beszél, mintha a Tisza mellékéről jött volna. Tetszik neki ez a beszéd szörnyen, de azért a két garas révpénzt elfogadja tőle, minthogy a törvény és a jó rend így hozza magával.
Akkor még Tihanynak Somogy felé néző homlokzatán bozontos fürtökben állt a sűrű erdő. A kanyargó út föl a magasba nem szőlőkön, hanem erdőn vezetett át. S a falutól napnyugatra eső hegyeket is s a hegyi tavak partjait erdő koszorúzta. Oda is elment Csokonai. Árva szíve elkívánkozott oda is. S ahol legárnyékosabb volt az erdő: ott jutott eszébe kegyetlen Lillája, keserű szerelme, édes halála s örök dicsősége. Bánatos ábrándjai el nem eresztették onnan, s ott lepte meg őt a holdnak halavány fénye is. Minő dal az, amely ott csendült meg az ő nagy lelkében!” Részlet EÖTVÖS KÁROLY: BALATONI UTAZÁS c. könyvéből, Forrás: http://mek.oszk.hu/04900/04924/html/index.htm
Sokat lehetne írni róla, de még többet fényképezni, hisz annyi minden szépet látni ott.
