Valójában azért vittem a családom Ráckevére, mert meg akartam nézni a hajómalmot. Száz évvel ezelőtt még Magyarországon jóval száz fölött volt a számuk, manapság ez az egyetlen működőképes hajómalom tekinthető meg ebben az országban. Sok volt belőle, de sok tönkre is ment. Jókai Aranyember regényében kettő hajómalom is szerepel, és mindkettő éppen pusztulófélben van. Az első hajómalom a szent Borbálát fenyegeti, mert elsodródott a Dunán, és fenyegette a teherszállító hajókat.
„A kormánytalan malom jött sebesen közeledve, mint valami özönvízi szörnyeteg az áramlat közepén. Nagy lapátkereke forgott sebesen a rohanó árban, s az üres garad alatt kelepelve dolgozott a pitlén őrölő korong, mintha egész moltert járatna le.Senki sem volt a veszendőbe menő alkotmányon; csak egy fehér macska ült a pirosra festett zsindelytetőn, s onnan nyávogott kétségbeesett hangon.
imár, a malomhoz érve, hirtelen megcsóválta a feje fölött a vaskampós végű kötelet, s ráhajítá a lapátkerékre. Amint a vaskampó beleakadt az egyik lapátba, a víztől hajtott kerék elkezdte szépen felgombolyítani a horgonykötelet, s ennélfogva csendes eltérő irányt adott a malomnak a perigradai sziget felé; saját gépezetével hajtva végre azt az öngyilkos munkát, hogy a szirthez csapja magát. Forrás: http://mek.oszk.hu/00600/00688/html/01.htm#4
A második pedig a téli Dunán befagyott és megroskadt.
„Mikor aztán tízlépésnyire ért hozzá, akkor látta, hogy az egy malom. A jégtorlasz valahonnan elszakította téli menedékéből, vagy ott lepte a láncon a késlekedőt, s aztán lehozta magával idáig. A hajóoldal olyan szépen el volt fűrészelve a jég éles lapjai által, mintha ácsremekben vágták volna ketté, a kerekek forgáccsá törve s a malomház odaékelve egy jégsánc közé, melynek táblái mint mellvédek foglalták körül. Timár megriadva állt meg a malom előtt. Feje kábult volt már, ahogy a kísértetlátóknál szokott lenni. A perigradai örvénybe elsüllyesztett malom jutott egyszerre eszébe. Nem annak a malomnak a kísértete ez, mely őt futása végén ijeszteni s tán elfogadni jő? Elfogadni? Magába fogadni? Egy pusztulásnak induló ház, egy malomroncs a jég közepén?
Timárt valami kínzó ösztön arra vette, hogy menjen be ebbe a malomba. Az ajtaján fel volt pattanva a zár, bizonyosan a jégtorlat rázkódásától, s az ajtó tárva-nyitva állt. Belépett rajta. A malomgép olyan épen állt még, hogy Timár minden percben azt várta, hogy előlép egy fehér molnárkísértet, s felönti a garatra a gabonát.” Forrás: http://mek.oszk.hu/00600/00688/html/07.htm#43
Ilyen olvasmányélmények után épp itt volt az ideje, hogy a valóságban is lássak egy hajómalmot.
A hajómalmokról az alábbiakat érdemes tudni: „A hajómalom az energia átvétele szempontjából a vízimalom, pontosabban az ún. alulcsapós vízimalom sajátos típusa. Lényegében abban különbözik más vízimalomtól, hogy nem helyhezkötött, a folyóvízen úszó hajóként kezelték, kikötötték, lehorgonyozták. Nem építették partra, tehát nem volt végleges és szilárd összeköttetése a szárazfölddel. A hajómalom helyét változtatni lehet, hogy előnyös vízjáráshoz, megfelelő hajtóerőhöz jusson. Télen pedig éppen ezeket a nagysodrú helyeket kell elhagynia, csendesebb, védett telelő-be vonulni, vagy partra vontatni, leszerelve a vízikerekeket, a vízjárót és a megtámasztásukra szolgáló völgyhajót. Az ősiségét az mutatja, hogy a természeti erőt: a mozgó víz erejét használta fel munkagépek hajtására, mai ember számára primitívnek tűnő körülmények között, romlékony faépületben, patriarchális technológiával. Első adatunk erről a malomtípusról i.u. a VI. sz.-ból ismeretes, Róma ostromával kapcsolatosan. A hajómalmokat általában a szélesebb, bővizű folyókon építették, nálunk elsősorban a Dunán, a Dráván, a Maroson, a Vágon és a Tiszán. A századfordulón, pl. még minden nagyobb dunamenti településnél megtaláljuk a hajómalmokat. A jövedelmezőbb és főleg nagyobb energiával működő gőz, majd villanymeghajtású malmok és az új gépek azonban tönkreteszik a tombácos malmokat. A versenyt új örlőszerkezetek, szitarendszerek beállításával sem tudják felvenni az ún. műmalmokkal. Hazánkban a Dunán még 1955-ben Úszód alatt működött egy hajómalom, de ezt a XIX. sz.-i hajómalmot az 1956-os tavaszi jégzajlás összezúzta. A másik, viszonylag épen megmaradt hajómalom (Pakson) 1959-60 telén dőlt össze. Jelenleg már csak négy hajómalom műemléki védelmét tudjuk biztosítani, ezek közül háromnak a házhajója is csak részben van meg. Viszonylag legépebben a ráckevei Gyurcsik-féle (12. sz.) hajómalom maradt meg a soroksári Duna-ágban. Az őrlőszerkezetet is magában foglaló házhajóból, egy kisebb, fedetlen hajótestből, az ún. völgyhajóból és a két hajóra támaszkodó lapátos vízikerékből, az ún. késségből áll. A malomhoz tartozik még egy molnárdereglye és egy malomladik is. A házhajó ( malomhajó, főhajó, malomház) alsó része egy tulajdonképpeni hajótest. A hajó vízfolyással szemközti része ék alakú, hullámtörő kialakítású, melynek felső vége díszítményes, csigafaragású, ún. orrtőkében végződik. A hajótest ellenkező, hátsó vége, a tükör, a hossztengelyre merőleges felületű.” Forrás: http://hajomalom.rackeve.hu/
