Miközben a gyerek Budapesten terasz bulit rendezett, mi Fertőrákosi barátainkkal kerti partin voltunk. Délután vendéglátónk, aki Fertőrákosi születésű elvitt bennünket egy városi sétára. Feleségemmel már mindketten jártunk ebben a városban mégis az itt született barátunk idegenvezetésével, sokkal érdekesebb és izgalmasabb volt, mint korábban. Elsőként a Szentháromság oszlopnál álltunk meg. A Fertő tó környéki szentháromság ábrázolások mások, mint más vidékeken, itt az Atya díszes királyi fejfedőben van ábrázolva. A helyi mesterek gondolták, hogy ha a püspököknek megjár a süveg, akkor az Atyának is jár a királyi fejfedő.

Szentháromság szobor. „A fertőrákosi Szentháromság-oszlop az egykori városka északi határán, a városfalon kívül állt. Az oszlopon álló szobor az Atyát királyként ábrázolja. A XVIII. században készült klasszicizáló stílusban. A bécsi Baugesellschaft fertőrákosi kőfaragó műhelye újította meg az oszlopot a XIX. század végén.” Forrás: http://www.fertorakosikirandulas.hu/fertorakos/szentharomsag_oszlop.html

Nepomuki Szent János szoborral szerte az országban lehet találkozni, de a rákosi ábrázolás ritkaságszámba megy. A folyók, hidak, hajósok, vízimolnárok, halászok védőszentje. A gyónási titok mártírjaként tartják számon. Rákoson pedig a betegek védőszentjeként ábrázolják. Érdekessége, hogy a szentté avatása után két évvel 1731-ben készült az alkotás. Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Nepomuki_Szent_J%C3%A1nos

„Fertőrákoson a Nepomuki Szent János-szobor a patak partján áll a volt uradalmi magtár falában kialakított fülkében. A szobor a szentet a betegek pártfogójaként ábrázolja. Valószínűleg a püspök rendelkezésére állították 1731-ben. A talapzaton olvasható felirat Szent János Titkos jelenésének több idézetét tartalmazza.” Forrás:http://www.fertorakosikirandulas.hu/fertorakos/nepomuki.html

Fertőrákos modern faszobra Frigyes lovagot ábrázolja, aki még a rákosiak szerint Toldi Miklóssal is találkozott. Ha Arany János Frigyes lovagot is beleírta volna a trilógiába, most Fertőrákost is többen látogatnák. Azért érdemes elolvasni a lovag egykori történetét, mert igencsak tanulságos.

 „Ebben a városban született a XIV. század lovagvilágának egyik legkalandosabb alakja, Nagy Lajos király bátor vitéze, Friedrich von Chreuzpeck. Frigyes lovag 1290 körül született, és tizenhat éves korában már fegyveresen vonult hadba Albrecht német király és osztrák herceg oldalán. Ennek halála után, 1311-ben Szép Frigyes és Ottó hercegeket kísérte el bajorföldi és itáliai hadjárataikra. Hogy ezt követően mi mindent művelt néhány esztendeig, azt nem tudjuk: az bizonyos, hogy 1319-től 1321-ig ismét Bajorországban vitézkedik; Mühldorfnál súlyos lándzsaszúrás éri, fogságában nehezen épül fel, de mindössze két évnek kellett leperegnie ahhoz, hogy ismét a csaták mezején találkozzunk vele. Kár volna szépítgetni - hiszen ebben a korban ez valóban nem ment ritkaságszámba -, Frigyes lovag sűrűn váltogatta pártállását. Bizony rendszeresen bérbe adta szablyát forgató izmos karját az egymással marakodó itáliai városoknak, fejedelmeknek. Előbb Altopescia vívásában jeleskedik a híres condottiere, Castruccio Castracani oldalán, majd Padova, Bologna, Modena mellett hajtja végre mindenkori urainak legnagyobb megelégedésére - olykor előző urai ellen - több, mint vakmerő haditetteit.1326-ig az itáliai csataterek állandó szereplője - sebeket oszt, sebeket kap -, de 1328-ban már a franciaországi Tours-ban vívja lovagi párviadalait, 1331-ban pedig már az osztrák-morva határvidéken, Nikolsburgnál szerez több sebhelyet a többihez. Mire felgyógyul, megkötik a békét. Ez nincs ínyére Frigyes vitéznek, aki szemmel láthatóan csak teljes páncélzatban, leeresztett sisakrostéllyal érzi otthonosan magát. Ekkor elterjed a híre, hogy Róbert nápolyi király Apuliában hadakozik; természetesen nyomban odasiet. Esete azonban távolról sem kivételes; tartósabb fegyvernyugvások idején a "nyugtalan elemek" akkortájt szívesen szegődnek idegen zsoldba. Nem volt Itáliának olyan állama, melyben magyar vitézek ne találtak volna alkalmazást - írta Szilágyi Sándor történetírónk -, s ez a következő évszázadban még jobban elharapózott. Frigyes lovag Itáliába érkezve csalódottan tapasztalhatta, hogy a háború vaklármának bizonyult, és sebek osztáshoz szokott karja tétlenségre van kárhoztatva. Mitévő legyen? Egy hasonló gondolkodású francia lovaghoz csatlakozik, hogy a spanyolországi mórokkal mérje össze fegyverét. Itteni haditetteiről hallgat Suchenwirt, de alighanem itt is szünetelhettek a harcok, mert a fertőrákosi világvándor - kora íratlan szabályait követve - a Szentföldre zarándokol, meglátogatja a Sinai-hegyen emelkedő Szent Katalin-kolostort, majd Kairó következik. Az akkori közlekedési viszonyok közt ez önmagában is tekintélyes út. Az ember azt hinné: elege van az utazásból, de neki még nem akaródzik visszafordulni: Indiába igyekezne. Ám éppen csak a titokzatos birodalom határáig jut le, amikor egy "pogány törzs" foglyul ejti. Fél esztendőt tölt el bilincsek között, amikor jólelkű örmény kereskedők kiváltják. Megmentőivel örmény földre érkezik, itt azonban unalmas békét és nyugalmat talál. Újra égni kezd talpa alatt a föld: nem állja soká a tétlenséget. Következő állomásai: Ciprus, Bizánc, a krími Tatárország és Kaffa - a Génuai Köztársaság Fekete-tengeri gyarmatvárosa. Orosz földön keresztül érkezik Lengyelországba, mégpedig a lehető legjobbkor: ismét harcolhat, ezúttal a pogány poroszok ellen. Azután 1347-ben a svéd király zsoldjában verekszik a litvánokkal, majd amikor itt is elhallgat a fegyvercsörgés, a norvégiai Trondheimből Skóciába hajózik. Angliában, Írországban a lovagi tornák hőse, majd a korosodó harcos egy időre "szakmát" változtat: angol gályán küzd a spanyolok ellen. Hollandia egyik kikötőjében száll partra. Most már csak egy kis római hálazarándoklat következik - és csaknem ötesztendős távollét után végre megpihenhet a Fertő tó partján.

Az élet forgatagos változatosságához szokott embernek Fertőrákos még kevésbé volt alkalmas a bajnok érdeklődésének tartós lekötésére. Ne csodálkozzunk hát túlságosan: Frigyes lovag megelégelte a henyélést, s ismét magára öltötte sok csatát látott mellvértjét, lóra pattant, és meg sem állt Nagy Lajos király táboráig. 1351-ben ugyanis Kázmér lengyel király országát megtámadták a litvánok. A szorongatott uralkodó magyar segítségért folyamodott. Nagy Lajos király nem tagadta meg a kérés teljesítését, és hadba szállt a lengyelek oldalán; Frigyes lovag rettegett szablyája ott csillogott ezekben a harcokban is. A győzedelmes hadjárat után az öreg bajnok nem ért haza a magyar sereggel, hanem jókora vargabetű megtételére vállalkozott. Előbb a skandináv országok lovagi tornáin gyarapította diadalmas bajvívásainak számát, majd ismét az Ibériai-félszigeten termett, ahol az idő tájt ugyancsak fellángoltak a harcok. Innen Tuniszba kerül - nyilván fogolyként, de erről szemérmesen hallgat Suchenwirt. Ám erre látszik utalni az a tény, hogy innen ismét a Szentföldre zarándokolt - ez kétségtelen jele volt annak, hogy valaki hosszú rabságból szabadult. Innen Konstantinápolyba hajózik, majd Bulgárián és Moldván keresztül érkezik vissza Magyarországra.

Friedrich von Chreuzpeck, három világrész vándora, százada lovagvilágának jellegzetes és egyben különleges alakja 1360-ban halt meg: teste az Ágoston-rendi barátok Bécs melletti, badeni templomának kriptájában jutott végül a “jól megérdemelt” örök nyugalomhoz. Forrás: http://www.cyberpress.hu/article.php?id=3589