Nem borfajtát ajánlok itt a szüret befejeztével. A cím, csak egy szójáték részemről. Eszembe jutott, amikor a Szomoron lefényképeztem a műemlék kálváriát.

A faluban többektől kellett megkérdezni a kálvária helyét. Legelőször egy öreg nénitől kérdeztük, hogy hol van. Ő visszakérdezett, hogy mi a kálvária. Mi mondtuk, hogy Jézus keresztútjának állomásait bemutató emlékmű együttes. Erre azt mondta, hogy keressük a templom mögött. A templom mögött néhány szent szobrát találtuk, de kálváriának nyoma sem volt. Megkérdeztük egy arra járó idősebb asszonytól, aki elmondta, hogy a temető felé az erdőben van. Ezért aztán elmentünk a temetőbe. Nem bántuk meg, mert szép gondozott temető, a régi kápolna is szépen felújított, és ravatalozónak használják. Néhány fényképet is készítettem a régi sírkövekről, melyeket összegyűjtöttek, és a temető szélén szépen két sorban felállítottak. A temető melletti erdőben nem láttuk a kálváriát, ezért tovább kérdezősködtünk. Az elsőre megkérdezett öregúr nem is tudta, hogy van Szomoron kálvária, azt mondta ő magyar — 50 év óta él itt —, de nem hallott a kálváriáról. Aztán az egyik sírt gondozó idős néni már tudta, hogy miről kérdezzük. A beszédén is hallatszott, hogy német anyanyelvű.

SZOMOR1.jpgA temetőből fényképezett képen a pirossal jelöltem, hogy az erdőben hol található a kálvária.

Miután megtaláltuk, egy fényképsorozatot készítettem róla. Aranyos Fodorka blogján meg is nézhetitek a szomori kálvária képeit. Azután? El lehet rajta szomorodni.

SZOMOR2.jpg

SZOMOR3.jpg

Néhány kép a temetőből.

SZOMOR10.jpg

SZOMOR4.jpg

SZOMOR5.jpg

SZOMOR6.jpg

SZOMOR7.jpg

SZOMOR8.jpg

SZOMOR9.jpg

SZOMOR11.jpg

„Az XIX. században a falu birtokosa a gr. Sándor család, és gr. Sándor Móricz leánya, Metternich hercegné, és Kézdi-Vásárhelyi Imre. E család tagja Kézdi-Vásárhelyi Imre a település híres orvosa, régész és humanista, akinek a település környékén talált tárgyakból híres régészeti gyűjteménye volt. Egy egész bronz kovácsműhelyt, több domborműves és feliratos sírkövet adományozott a Nemzeti Múzeumnak. Róla nevezték el Szomor általános iskoláját is, amely a volt kastélyában működik.

SZOMOR12.jpgA falu szomorú eseménye volt az 1946-os kitelepítés, ekkor a községben élő német anyanyelvű családok közel 90 százalékát kitelepítették.” Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Szomor

SZOMOR13.jpg

SZOMOR14.jpgA Kálvária hegynek Budapest felé eső oldalán látható az üdvözlő felirat. Majdnem, mint Hollywoodban.

Szerző: MULTMENTO  2013.09.22. 06:35 1 komment

Címkék: temető kerámia szakrália

A bejegyzés trackback címe:

https://multmento.blog.hu/api/trackback/id/tr655521751

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

aranyosfodorka · http://aranyosfodorka.blogspot.com 2013.09.22. 07:56:13

Igen, ahol a németek zömét kitelepítették, mintha az emléküket is szokásaikat, tárgyaikat is törölték volna....Nem túl régi "divat" a nemzetiségi egyesületek alakulása. Hogy lesz-e még mit "őrizniük", az kérdéses. Ha van pár öreg még a faluban, akkor talán...Szágyon sincs túl sok sváb...olyan is a kálvária.
A régi temetőbéli síroszlopok (a fotóval ellátottak különösen) nekem is "kedvenceim", temetőben járva én is ilyeneket fotózok leginkább. Hiába no, ezek "mesélnek" - ellentétben a csicsás, mai "márvány" sírokkal.
süti beállítások módosítása