„Gyerekeknek ágyban a helyük, de van egy kis idő még” – énekelték néha az esti mesekor a magyar TV-ben. Ez a dalszöveg ugrott be, amikor a bolhapiacon megláttam az álommanós képeslapot. Nem akartam én megvenni. A feleségem is úgy engedett el, hogy a lelkemre kötötte: „Csak nézelődni. Semmit sem venni.”

Én meg elgondolkodtam. Feleségem már régóta panaszkodik, hogy nem tud folyamatosan aludni. Este még a kedvenc krimijét sem tudja végignézni, és éjszaka meg felébred. Nem tud visszaaludni. Gyermekkorunk egyik kedvenc esti meséje volt az Álommanó sorozat, avagy ahogy az NDK-ban mondták a „Sandmännchen”.

Olcsón megúsztam, mert Magyarországon nem keresett ez a képeslap típus. Hazafele aztán beugrottam egy nagy csokor rózsáért. Most a kis asztalkán ott áll az osztrák fröccsös üvegben két szál rózsa meg az álommanós képeslap. Remélem, segít legyőzni feleségem álmatlanságát. Az már biztos, hogy a kis ajándékomnak örült.

Az álommanóról és a TV-ben betöltött szerepéről ezt olvastam: „Sandmännchen az ötvenes évek végétől látogatta a német gyerekeket, kétféle változata is létezett, a kelet-, és a nyugat-német. A nagy különbség a magyar tévémaci és a német manó között, hogy Sandmännchenből rengeteg epizód készült, szinte minden egyes esti meséhez külön főcím, van, amikor traktoron közlekedik, van, amikor Trabanttal, biciklivel, aztán bejárja a világot, szóval a helyszínek és a helyzetek folyamatosan változtak. Egy dolog volt állandó, az hogy gyerekekkel találkozik, akiknek bekapcsolja a tévét, és mehet az esti mese. Az újraegyesítés után a kelet-német vette át a hatalmat, egyébként szerintünk is valahogy az az emlékezetesebb.” Forrás: http://comment.blog.hu/2009/07/30/az_ndk_tevemaci

Akit németül is érdekel itt sok mindent meg lehet nézni belőle, és a főcímdalt még magyarul is meg lehet hallgatni: http://www.sandmaennchen.de/index.html