Az idei évben sikerült a nyári szabadságunkat decemberben kivenni. Nyáron nekem és feleségemnek is határidős projektjei voltak, így aztán maradt év végére a nyári szabadságból. Így sem volt egyszerű Bécsbe utazni, mert a tervezett napokra Budapesten is lett volna reggeltől estig munkám.Kollégáim szerencsére boldogultak nélkülem is, így aztán fényképezőgéppel a kezemben járhattam a várost. Nem sikeredtek túl jól a képeim, mert a napot a sok felhőtől egyszer sem láttuk azon a szűk héten. Azért Bécs egyik jelképét a Szent  István (Stephansdom) székesegyházat megörökítettem több képen is. Nem Zsolnay tetőcserép fedi, de a középkorban a cseréptetejét budai műhelyekben készítették. Azokból már nem sok van, mert a XIX. században történő felújításakor az eredeti díszeit elvesztette. Akkoriban a műemlékvédelem sem ragaszkodott az eredeti forma, anyag, és tömeg megtartásához, ezért nehéz ma megmondani, hogy félezer éve, hogyan nézett ki. Az biztos, hogy Steindl Imre Bécsben a Stephansdom főépítészétől, Friedrich Schmidttől a gótika formaismeretét és e stílus iránti rajongást vette át. Amennyiben valaki hasonlóságot lát a Stephansdom egyes elemi és a Steindl Magyarországi épületei között, az nem a véletlen műve.

A Stephansdom Bécs egyik jelképe, Ausztria legjelentősebb gótikus építménye. Kevesen ismerik történelmének magyar vonatkozásait. A székesegyház építőanyagát részben nyugat-magyarországi (ma már burgenlandi) bányákból, Fertőszéleskútról (Breitenbrunn) és Szentmargitbányáról (Sankt Margarethen) szállították. A dóm későgótikus, meredek, egészen 1945-ig piros-fehér-zöld színű tetőszerkezetét valószínűleg a Bécset megszálló Mátyás király fedette le: híres budai majolikagyártó műhelyéből hozhatták a mázas cserepeket. Sokan úgy gondolják, a székesegyház főkapuját, a Riesentort részben azok a mesterek faragták, akik részt vettek a jáki templomkapu díszítésében is. Forrás: http://hetedhetorszag.hu/ausztria/index.php/fooldal/reszletek/990

A templom román stílusú szobrokkal díszített főbejárata a Riesentor (Óriások kapuja) nevet viseli, ugyanis a XIII. századi építkezések során egy hatalmas csontot találtak itt, amelyről akkoriban azt gondolták, hogy egy, a bibliai vízözön során megfulladt óriás lábszárcsontja. A titokzatos csont a kapun lógott egészen a felvilágosodás koráig, amikor is a tudósok megfejtették a rejtélyt: a lábszárcsont egy mamuté volt. Forrás: http://www.becs.vilagnezo.hu/helyek/profil/page:2/permalink:stephansdom/