Terézváros Munkácsy Mihály utcájában van egy kisebb fajta bérház. Emléktáblája rögtön azzal kezdődik, hogy ebben a bérház egyik lakásában élte le életének nagy részét Raksányi Gellért. Vajon milyen lehet hat évtizedet leélni egyetlen lakásban? Én magam több lakásban laktam már, de egy évtizednél tovább lakásban nem nagyon bírtam. Ámbár, az igazat megvallva a mostani terézvárosi lakásomban már másfél évtizede élek.
Raksányi Gellért (Szigetvár, 1925. július 19. – Budapest, 2008. május 20.) a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és Jászai Mari-díjas magyar színművész, érdemes és kiváló művész.
1947-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, végül a Nemzeti Színház társulatának tagja lett, 1989-től örökös tag volt. Kisebb karakterszerepekben alakított nagyot, de számos filmben és tévésorozatban is szerepelt – többek között a Szomszédok Kutya ura volt ő. Raksányi, aki ekkor már igazi színészlegendának számított, saját becenevén szerepelhetett a sorozatban (Kutyu). Ez a név hároméves korában ragadt rá, amikor egy vadászaton kutyák hívták fel a hajtók figyelmét az eltévedt kis Gellértre. Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Raks%C3%A1nyi_Gell%C3%A9rt
Raksányi Gellértről az interneten rengeteget lehet olvasni, és szereplésével a Youtube-n sok felvételt lehet megnézni, hallgatni. Egyetlen rövid részletet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, mely a Szomszédok sorozat egy rövid, tanulságos kis jelenete.
Ha már Szomszédok! Nézzétek meg fényképsorozatomat arról a kis lakótelepről, ahol majdnem egy évtizedet éltem le, és ahol gyermekem születtek. Amikor a teleregény sorozat elkezdődött már egy éve éltünk a kis másfél szobás lakásunkban. A sorozatot nézve többször mondtuk: - Jé, a mi lakásunk is pont ilyen!
A kis lakótelepet megszerettük. Amikor kinőttük a lakást, szerettünk volna a telepen maradni. Nem sikerült megfelelő méretű és árú lakást találni a környéken, így aztán a munkahelyünkhöz közelebb költöztünk.
Elköltözés után még sokáig jártunk vissza a megszokott környékünkre vásárolni, és szomszédjainkkal találkozni. Tíz év eltelt aztán úgy, hogy egyszer sem látogattunk vissza ifjúságunk lakótelepére. Egy évtized kihagyása után aztán visszamentünk kicsit nosztalgiázni, és akkor született meg a fotósorozat egykori lakótelepünkről. A képeken látható nagy fák közül van, amit még csemeteként mi ültettünk.
