Az idei évben lesz harminc éve, hogy feleségem megismertem. Épp a 29. alkalom, hogy a Valentin napon jelképes kis ajándékot kap tőlem. Minden évben igyekszem valami egyedi, csak neki kis meglepiről gondoskodni. Múlt évben – bemutattam itt a blogon is -, kis szívecskéket készítettem betűkkel, mely megfejtése volt a Valentin napi hétvége ajándék útja. Az idei évben hosszas gondolkodás, és netes keresés után végre megjött az ihlet. Egy kicsit segített a net is, mert ezen a netes oldalon a hatodik ötlet megtetszett: http://www.keparuhaz.hu/index.php?main_page=page&id=49 . Valójában ezt az ötletet koppintottam egy kis múltmentős módosítással, az újrahasznosítás jegyében.
Kerestem egy Budapest térképet a nyolcvanas évekből, mely az első találkozásunk helyszínét is tartalmazza. Nem volt nehéz megtalálni, mert egy régi volt az autónkban, közel harminc éves. A térképben még négylevelű préselt lóherét is találtam, nagy valószínűséggel együtt találtuk, és őriztük meg a térkép lapjai között.
Kerestem egy képet arról az előadóteremről, amelyikben először találkoztunk. A neten nem volt nehéz megtalálni egy képet. Nem épp a mi akkori előadásunkról készült kép, de akár az is lehetne, hisz a rajta szereplők nem ismerhetők fel. Erről készítettem egy nyomtatott kis képet.
Az egészhez kerestem egy jó, és elegáns képkeretet. Nem volt nehéz, mert az önkiszolgáló bolhapiacon hamar megtaláltam a célnak leginkább megfelelő képkeretet.
Ezek után már csak sniccer, vonalzó, fogó, kalapács, egy kis kézügyesség és máris kész az én egyetlenemnek az ajándéka. A kis kép megmutatja, hol kezdődött a mi történetünk.
