Az újévi fogadalmam, hogy ezután minden hónapban befejezek egy nekem, vagy családomnak kedves tárgy felújítását és használatba vételét. Mindig is ez volt a célom, hogy bemutassam itt a blogon az amatőr felújításaimat. Az idő. és a restaurátorműhely hiánya – pontosabban annak szezonális jellege miatt – rengeteg félbehagyott és elraktározott tárgyam van, melyek szerintem megőrzésre és felújításra érdemesek. Még 2012-ben írtam az én cipótisztítós dobozomról. Elkezdtem én a felújítását, de aztán a hétvégi telken mindig akadt valami fontosabb munka. Múlt évben aztán a hétvégi ház téliesítésekor összeszedtem a szerszámaimat, és a félig kész cipős dobozt, és felhoztam a budapesti lakásunkba. A kis könyvtárszobámban rendeztem be a restaurátor sarkam, ahol kedvemre restaurálhatok. Elektromos gépekkel nem dolgozhatom, mert akkor feljönne a szomszéd. A régi kéziszerszámmal dolgozom, csendben, és komótosan. Nem sürget engem senki, hisz rajtam kívül nem akarja senki sem használni a cipőtisztító szerszámokat. Alaposan meg kell gondolni a dobozka minden részletét. Már az elindulásnál is alaposan tanulmányoztam a dobozt. Az biztos, hogy egyszer már javították, mert utólagos ragasztási nyomok voltak a dobozon. Egy 1992-es újságdarabot is találtam a doboz aljára bélelésnek betéve. Olyan érzésem volt, mintha palimpsest találtam volna. A doboz készítését én a 60-as hetvenes évekre teszem. A doboz hagyományos formájú, olyan, mint amilyet az ipari forradalom környékén is készíthettek volna. A Londonban az előző századforduló környékén készült képen is a cipőtisztító dobozom dédpapájával dolgozik a cipőtisztító kölyök.

Én a cipőtisztító doboz funkcióját újragondoltam, és a belsejét két részre osztottam. A dobozom alsó rekeszébe tervezem elhelyezni a cipőkészítéssel, és bőrművességgel kapcsolatos régi szerszámaimat, a felsőbe a napi szinten használatban levő lábbelis kellékek kerülnek. A cipőtisztító dobozom felújítása elkészült, így a januárra tervezett fogadalmam teljesült.