Ezt a házat, már egyszer bemutattam. Ez az 1847–48-ban épült, cirádás, impozáns, a neo-gótikába oltott romantikus stílusú háromemeletes Pekáry-ház (építtetője, Pekáry István városi rendőr alkapitány volt). Ugyan csak kettő emléktábla van rajta, de ha meg tudtam interjúvolni biztos vagyok benne, hogy hetekig szüneteltetni kellene a blogom ahhoz, hogy végighallgassam. Húsvét vasárnapján a Csányi utca felé eső kaput nyitva felejtették. Én meg besétáltam, és az eltitkolt felújítatlan belső homlokzatot is le tudtam lefényképezni. Biztos nem lettek olyan jó képek, mint a hivatkozott forrásokban találtok, de így hitelesek.
A háznak számtalan híres és ismert lakója volt egészen a kezdetektől fogva. Működött benne imaház és zsidó legényegylet, patika, sőt még operetténekeseket képző színésztanoda is. A Pekáry-ház minden bizonnyal legismertebb lakója Krúdy Gyula volt, aki 1899-től 1901 között lakott itt első feleségével Spiegler Bellával, a híres vallásfilozófus és rabbi Spiegler Gyula Sámuel lányával. Erről emlékszik meg az épület Király utcai homlokzatán látható emléktábla is. A Csányi utcai homlokzaton található emléktábla pedig a vészkorszak eseményeihez kapcsolódik: az akkoriban itt működő lakatosüzemben a tulajdonos Vanczák Béla és felesége közel száz üldözött zsidót bújtatott itt.
A harmadik emeleti erkély fölött található sárkányszoborhoz számos (városi) legenda kötődik, a sárkány feje ugyanis még a századforduló előtt valamikor leszakadt, de máig nem tisztázott, hogy ez pontosan mikor és hogyan történt. A városi legendák és anekdoták elterjedéséhez maga Krúdy is hozzájárult, aki több írásában is említi a sárkányfejet, például a Terézvárosi búcsúban.
„Nem volt még ilyen búcsú a Terézvárosban. A Pekáry ház erkélyéről a kő sárkányfő, amely száz esztendeig őrizte ezt a házat, ijedtében leszakadt, szerencsére senkit sem ütött agyon félmázsás terhével. A terézvárosi templomon őrködő próféták és szent emberek kővé meredve figyelték a zsivajt, amely a régi kegyes éneklések helyett most a szentasszony temploma előtt felhangzott.”
Illetve a Hét bagoly című regényében is: „Szemben a Pekáry-féle régi házon még ott volt a sárkányfő, amely hosszú nyakát az utcára és egy erkély felé nyújtotta. Az erkélyen az ismert, kistermetű, barna írónő tartotta délutánonkint kihallgatásait öreg és fiatal gavallérok között. Míg egyszer a nagyotmondásairól ismert Déri Gyula szerkesztő egy előadása után leesett a sárkányfő helyéről.” Források : http://zsidosag.haver.hu/qr/pekary-haz/ , http://egykor.hu/budapest-vii--kerulet/pekary-haz/2675
A második világháború idején zsidó üldözötteket mentő Vanczák család emléktáblája található a Csányi és a Király utca sarkán álló Pekáry-ház Csányi utcai oldalán, a valamikori Vanczák-műhely helyén. Nyolcvan üldözött, menekülő ember köszönheti életét Vanczák Bélának és feleségének, Enczig Margitnak. Már 1938-tól kezdve folyamatosan érkeztek lengyel és cseh zsidó menekültek, akiket a Vanczák-műhelybe befogadva a család látott el élelemmel, ruhával, hamis papírokkal, pénzsegéllyel. Voltak, akiket ahhoz segítettek hozzá, hogy kijuthassanak Palesztinába.
A gettó tőszomszédságában lévő családi lakatosműhelyben - ahol csőbútort, kórházi berendezéseket, kerti bútorokat gyártottak - alakítottak ki egy rejtekhelyet az üldözöttek számára. Vanczák Béla, 1998-ban Yad Vashem kitüntetést és Bátorságért érdemérmet kapott. Az üldözötteket mentő család emléktábláját a Párbeszéd a Toleranciáért Program keretében működő Ariadne csoport állította fel a hajdani üzem helyén 2002-ben. Forrás: http://www.mszp007.hu/modules.php?name=Reviews&rop=showcontent&id=1744
