volt_egyszer1.JPG

Egy kissé „tudathasadásos” állapotban vagyok. Örülök is meg nem is, mert elkelt egy ház. Feleségem családi öröksége, amely az utóbbi évtizedben csak a pénzünket vitte, de nem hozott semmit. Most hozott egy keveset, ha nem is annyit, mint amennyit az utóbbi 4-5 évben állagmegóvásból ráfordítottunk. Ugyanakkor ezután nem vesz el szabadidőnkből, és nem kell füvet nyírni, fákat gondozni. Érzelmileg kötődtünk hozzá, hisz itt sok családi esemény zajlott. Születésnapok megünneplése, krumpliszedés, melyben a széles rokonság segített. Az utóbbi 40 évben présházként funkcionált, és sok szüreti mulatságban becsületesen szolgált. Fiatalkorában a ház családi házként funkcionált. A családi ház mellett kis háztáji gazdaság működött, melynek nyomait annak idején fel is fedeztem, amikor a ház melletti terasz alapját ástam. Most sikerült eladni. A tudatom tudja, hogy most ez volt a legjobb döntés, de a szívem fáj, hogy talán lehetett volna máshogy is, mint ahogy ezt máshol olvastam. 

Számos családnál megfigyelhető a generációk hosszú során átívelő, szimbolikus hatalmánál fogva eladhatatlan ház, amelyet testvérek, unokatestvérek együtt örökölnek, és ami nem szolgál lakóhelyéül senkinek, de ha valaki bajba kerül, mindig rendelkezésre áll. Egyébként pedig nyaralóként, vagy családi események színhelyeként funkcionál, ahol a családtagok megélhetik eredetüket, összetartozásukat, megmártózhatnak az előző generációk ölelésében, és mindezt örökíthetik gyermekeik felé is. Dőlt betűs részek forrása: http://www.terkultura.com/2016/04/otthonterapia-orokkon-orokles.html

volt_egyszer2.JPG

volt_egyszer3.JPG

volt_egyszer4.JPG

volt_egyszer5.JPG

volt_egyszer6.JPG

Szerző: MULTMENTO  2016.05.11. 06:53 6 komment

Címkék: épület

A bejegyzés trackback címe:

https://multmento.blog.hu/api/trackback/id/tr18696210

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

aranyosfodorka · http://aranyosfodorka.blogspot.com 2016.05.11. 09:24:08

Ezt a házat én is régóta ismerem - általad. És kicsit fáj érte a szívem - de vannak az életben pillanatok, (a vége felé egyre több) - amikor el kell tudni engedni a dolgokat. "Átvinni" úgy se tudjuk.
Adjon az ég jó gazdát a kicsi háznak ! ♥

mammka2 2016.05.11. 09:58:05

Ó,de gyönyörű,de nem fájdítom a szívedet!!!! Majd elmúlik lassan a veszteség érzése,hiszen biztosan jó tulajdonosokhoz került.

MULTMENTO 2016.05.13. 08:49:29

@mammka2: @aranyosfodorka: Meglátjuk, egyelőre az új tulajdonos csak a 2 picét akarja megtartani, és kicsiny házat teljesen lebontani. Egy elemes kész házat fog a helyére tenni. Ez az amiatt egy kicsit fáj a szívem :-(

aranyosfodorka · http://aranyosfodorka.blogspot.com 2016.05.13. 17:53:34

@MULTMENTO: No, akkor jól raktározd el a szívedbe ezeket a fotókat és soha többé ne menj arra ! Nem sok közünk van az utánunk következők dolgaihoz, de azért fájhat a szívünk a múltunk elvesztéséért....

Holdgyöngy 2016.05.15. 22:21:35

Fodorka mondataival értek egyet. Én sem tenném azt.

MULTMENTO 2016.05.17. 21:36:16

@aranyosfodorka: @Holdgyöngy: Igazatok van, én sem fogok már a közelébe menni. A szomorú, hogy ez már nem az első ingatlan, amelynek már nem tudunk a közelébe menni.
süti beállítások módosítása