Március első szombatján sofőr voltam. Feleségemet, és kolléganőit kocsikáztattam. A csolnoki kultúrház rendezvényén szerepeltek. Szerencsére el vagyok tiltva attól, hogy feleségem előadásait hallgassam. Én ilyenkor veszem a fényképező gépem, és elindulok…
Elsőként a községháza előtt álltam meg.
A községháza előtt láttam a szépen faragott Jettingent jelző útirány táblát. Csak 780 km-re van Csolnok testvérvárosa Németországban. El is gyalogoltam volna addig, ha nem csak három órám lett volna csavargásra. Így aztán megcéloztam a régi temetőt, amit a szemközti domboldalon láttam. A községi patakon átívelő híd modern, de mögötte a füves réten áll Nepomuki szent János szobra. Elgondolkodtam, hogy vajon miért nem a hídon áll, mint más településeken szokott. A netről aztán megtudtam, hogy Nepomuki János a falu és a templomuk védőszentje, így már érthető, hogy miért a falu központ terén áll a szobra. (http://www.juropnet.hu/~thieristvan/NE_sz_j.htm)
A szobor mellett egy újabb emlékmű a németek betelepítésnek háromszáz éves évfordulójára készült. Látványos a masszív üvegre írt szöveg, és az Úlmi betelepítési városház freskójának a képe az üvegen. Kihívás jó fotót készíteni róla, nekem sem sikerült.
A következő kereszteződésnél a házaktól nem láttam a temetőt, de szerencsére az elsőbbségadás tábla oszlopán a gyalogosoknak is megtalálhatják a kívánt útjukat.
Egy szépen rendbe hozott tornácos parasztház kerítés lécei között a hegyoldalban jól látszik a temető.
A temető oldalsó kerítése mögött több kidobott síremlék részletet lehet észrevenni az aljnövényzet alatt.
A temetőben legalább kétszáz évre visszamenőleg találtam síremlékeket. Voltak amatőr felújítások, és profin gondozottak is. Látszik, hogy valaha gazdag bányásztelepülés lehetett, mert sok síremléken van kisebb-nagyobb szobor, és többön porcelán kép.
Több síremléken vannak bányász motívumok. A temetőben a bányaszerencsétlenségek áldozatainak külön emlékműve van.
Az egyik beszakadt tetejű kriptán egy érdekes szövegű fekete márványtáblát fotóztam. Én még hasonló átoktáblát nem láttam egyetlen temetőben sem.
Még sokáig el lettem volna a temetői fotózásokkal, de már közeledett a konferencia vége, ezért elindultam az Anna völgyön lefelé, ahol romos présházakat találtam.
A falu templomának háta mögött az enyészettől megmentett régi fejfákat láttam. A kultúrházba érkezve örömmel konstatáltam, hogy még időben érkeztem. Szerencsém volt, mert a konferencia előadások hosszabbak lettek.
