Felkérésre mentem néhány képet készíteni az iskoláról. Aztán nem tudtam megállni, hogy ne csináljak róla több tucat képet. Egy igen jó karban levő iskolaépület, a korszaknak, és az eredeti funkciójára jellemző épületkerámia díszekkel. A Markó utca 18-19 alatt levő iskolaépületet Hauszmann Alajos tervezte és épült 1883-86 között. A kutatásaim szerint eredetileg az V. kerület főreáliskolájának készült. Az évszázadok alatt aztán működött a fali között Fonó- és Szövőipari Középiskola, Kereskedelmi szakközépiskola. Szerencsére még mindig az oktatás szolgálatában áll.
Működésének évtizedei alatt országos hírű tanárok tanítottak, és az itt tanuló diákok közül is többen hírnevet szereztek már.
Az épület bemutatásához a bejáratnál elhelyezett emléktáblák és szobrok szereplőit idézem meg.
Xántus János (1825-1894) tudományos eredményeivel a természet- és társadalom-tudományok különböző területeit gazdagította. Útleírásai és gyűjteményei az egész világon ismertté tették nevét és munkásságát. Róla már korábban írtam, lakóhelye bemutatásakor: http://multmento.blog.hu/2014/08/20/egy_vilagjaro_magyar_a_xix_szazadbol
Alexander Bernát (Pest, 1850. április 13. – Budapest, 1927. október 23.) magyar filozófus, esztéta, színikritikus és szakfordító, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.
Alexander Márkus gyermeke. Egyetemi tanulmányait Pesten, bölcsészkaron kezdte, majd ösztöndíjjal külföldre utazott: összesen hat évig Bécs, Berlin, Göttingen, Lipcse, Párizs és London egyetemein tanult, ahol filozófiai és irodalmi tanulmányok mellett természettudományokkal és matematikával is foglalkozott.
1876-tól 1904-ig a Markó utcai főreáliskola tanára, 1878-tól a budapesti tudományegyetemen a filozófia magántanára. 1892-től, a Színiakadémia dramaturgiai tanszékének előadója. A Magyar Tudományos Akadémia levelező (1892), majd rendes tagja (1915). 1904-től 1919-ig a budapesti tudományegyetem első filozófiatörténet professzora volt.1911-től a Nemzeti Színház drámabírálója. Színházi kritikusként a Pester Lloydnál, és a Budapesti Hírlapnál is dolgozott. 1881-től Bánóczi Józseffel szerkesztette a Filozófiai Írók Tárát, 1915 és 1919 között az Athenaeum című filozófiai folyóirat szerkesztője volt. 1914–19 között a Magyar Filozófiai Társaságnak előbb alelnöke, majd elnöke lett. 1899-től a Kisfaludy Társaság tagja volt. 1919 őszén azonban politikai okokból mindkét társaság kizárta, december elején akadémiai tagságától is megfosztották, majd 1920-ban egyetemi tanári nyugdíját is megvonták. Mindeközben 1919-től kezdve külföldön – (Svájcban és Németországban) – élt. 1923-ban tért vissza Budapestre, haláláig minden közéleti szereptől visszavonultan itt élt. Fia Alexander Ferenc orvos, pszichoanalitikus. Az általa Bánóczi Józseffel együtt szerkesztett Filozófiai Írók Tárában 1881 és 1919 között az Akadémia támogatásával huszonkilenc kötetben, majd 1925-től 1927-ig immár az Akadémia támogatása nélkül további hat kötetben korabeli filozófiatörténeti munkák mellett a filozófiatörténet klasszikusai jelentek a preszókratikusoktól Machig és Bergsonig. Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Alexander_Bern%C3%A1t
Borbás Vince (Ipolylitke, 1844. július 29. – Kolozsvár, 1905. július 7.) magyar egyetemi tanár, a 19. század legnagyobb magyar botanikusa, rendszertanász, a magyar flóra- és növényföldrajzi kutatás korszerűsítője. Botanikai szakmunkákban nevének rövidítése: „Borb.”.
Szegény családban született, ezért csak tizenhat évesen jutott el az egri gimnáziumba. 1868-ban vették fel a pesti egyetemre, ahol 1871-ben Jurányi Lajos mellett a növénytan tanársegédje lett. 1872-től 1902-ig budapesti főreáliskolai tanárként dolgozott, eközben 1874-ben bölcsészdoktorrá avatták, 1880-ban egyetemi magántanárrá, 1898-ban címzetes rendkívüli tanárrá nevezték ki. Az 1874–75. tanévben Berlinben Alexander Braunnál, Innsbruckban Anton Kernernél dolgozott, mindkettő nagy hatással volt rendszertani, ill. növényföldrajzi munkásságára. Számos kutatóutat tett az országban és annak határain kívül is. 1902-től a kolozsvári egyetemen a növényrendszertan tanára, majd a botanikus kert igazgatója volt; a régen megérdemelt tanszéket csak élete végén nyerte el.
Rendkívül termékeny kutató volt: 1870 és 1905 között 874 dolgozata jelent meg. Mintegy 2000 új növényalakot írt le és nevezett meg, ezek jelentékeny része ma is érvényes. Például 1882-ben ő írta le a ritka magyar tulipánt (Tulipa hungarica). Tisztelői számos növényfaj mellett a Borbásia folyóiratot is róla nevezték el. Rendszertani munkáiban a korszerű származástani eszméket alkalmazta; ezek közül legnagyobb a rózsa-monográfiája.
Ő dolgozta ki részletesen az Anton Kerner által fölvetett Ősmátra-elméletet (a homokpuszták hegyről füvesedésének elméletét). Új gondolatokkal járult a fajok keletkezésének, a növénytársulások fejlődésének megértéséhez és más rokon kérdések megoldásához. Sokoldalú, széles látókörű, eredeti, intuitív tudósként negyven éven át ő volt a magyar flóra legjobb ismerője. Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Borb%C3%A1s_Vince
Gábor Dénes (Dennis Gabor, született Günszberg Dénes; Budapest, Terézváros, 1900. június 5. – London, 1979. február 9.) Nobel-díjas magyar fizikus, gépészmérnök, villamosmérnök, a holográfia feltalálója. Szülőházát már bemutattam korábban: http://multmento.blog.hu/2014/12/20/gabor_denes_szulohaza
Karinthy Frigyes (teljes nevén: Karinthy Frigyes Ernő, Budapest, 1887. június 25. – Siófok, 1938. augusztus 29.) magyar író, költő, műfordító. Karinthi Ada festő és illusztrátor öccse. Szülőházát már neki is bemutattam: http://multmento.blog.hu/2011/09/22/egy_hazbol_ket_tehetseg
Radnóti Miklós (született: Glatter; egyéb névváltozatai: Radnói, Radnóczi) (Budapest, Lipótváros [ma Újlipótváros], 1909. május 5. – Abda, 1944. november 9.) magyar költő, a modern magyar líra kiemelkedő képviselője, oklevelet szerzett magyar-francia szakos középiskolai tanár. Jellemző rá a tiszta műfajiságra való törekvés, illetve a hagyományos, kipróbált műfajok felelevenítése. Lakóhelyén levő emléktáblájáról és feleségéről itt írtam: http://multmento.blog.hu/2016/08/31/sarki_haz_lipociaban
Szőnyi István (1894-1960) Szőnyi István festői tehetsége már nagyon fiatalon megmutatkozott, életének szerencséje, hogy voltak olyan tanítói, tanárai, akik ezt felismerték és támogatták. 1913-ban iratkozott be a budapesti Képzőművészeti Főiskolára, ahol Ferenczy Károly lett a mestere. Az első világháború derékba törte tanuló éveit, ennek ellenére üstökösként robbant be a magyar művészeti életbe. 1916-ban, még a háború alatt megszületett első gyermeke Jolán (1916-1988), akit édesanyja korai halála miatt nővére, Szőnyi Anna (1891-1971) nevelt fel férjével, Korvin Lászlóval. Jolán Komáromy Istvánhoz (1916-1960) ment férjhez, 1951-ben született Péter nevű fiuk, Szőnyi egyetlen unokája. Szőnyi István életének sorsdöntő fordulata volt, hogy 1924-ben feleségül vette Bartóky Melindát és Zebegénybe leköltözött, apósa kis házába. Itt megtalálta azt a helyet, mely pótolni tudta az elveszett Nagybányát, itt bontakozott ki művészete, itt született meg a magyar festészet egyik legjelentősebb életműve. Az ötvenes években menedéket jelentett a ház nemcsak a Szőnyi házaspárnak, de Bartóky Magda kitelepített családjának is. Forrás: http://www.szonyimuzeum.hu/szonyi-istvan/szonyi-istvan-csaladrajza
