Nyaralásom utáni első posztomat olvashatjátok most. Egybefüggő két hetet kellett eltöltenem szabadságon, mert a munkáltatóm ragaszkodott hozzá. Két hétig nem is mehettem be a munkahelyemre. Természetesen azért telefonon megtaláltak így is, de a kis telefonos tanácsadás után hamar visszatértem a szabadságos tevékenységemhez. Az első hete Franciaországi túrázással telt. Franciaországban élő barátaink meghívásának tettünk eleget pont egy tucatnyian. Harminc éve meglévő barátságunkat mélyítethettük el, úgy hogy közben belekóstoltunk az „el Camino”-zásba is.
Első reggel, amikor felébredtem a társaság nagy része még aludt. Én meg elindultam egyedül felfedezni a falut. Kellemes időjárás, igazi mediterrán környezet. A nap épp, hogy felkelt. Mentem ötszáz métert, és aztán eleredt az eső. Visszaszaladtam, és amikor visszaértem a házhoz már elállt is az eső. Az eső után aztán nyugaton a hegyek fölött megjelent a szivárvány.
A szemközti telek oroszlánja mindezt különleges légköri jelenséget nagy nyugalommal szemlélte.
A ház, ahonnét felfedezni indultam. Az első reggel az egyik falusi gazda ment a teheneihez, a határba, és örömmel jött hozzám üdvözölni. Bemutatkoztunk egymásnak, és rájöttünk, hogy nem beszéljük egymás nyelvét. A francia tökéletes német kiejtéssel megkérdezte tőlem, hogy németül beszélek-e. Én válaszoltam, hogy igen. Erre aztán ő franciául folytatta, hogy ő nem.
Ebből a fajta hortenziából sokat láttam.
Szobánk ablakából kitekintve.
A vidékre jellemző szarvasmarhák legelője. A legelőt szelídgesztenyés szegélyezi.
Kilátás a dióligetből, a hegyekre.
Ez itt egy magán tó.
Ez volt régen a falu mosodája. Igazi önkiszolgáló, hűs vizű forrással, és francia nyelvű tájékoztató táblával.
Ezzel a táblával üdvözlik a járművel érkezőket.
Régi házak. Mindkettő előtt egy-egy totemoszlopot találtok, ha kerestek. Ezekből a totemoszlopokból van több is, egy helyi művész készíti, és dekorálja vele a falut.
A templom udvara, ahol éppen pétanque-t játszanak. A pétanque francia eredetű golyójáték. Neve a „mozdulatlan lábak” jelentésű francia pieds tanqués kifejezés szavainak összevonásából származik. A golyójátékok már a középkortól rendkívül népszerűek voltak a francia hadseregben, IV. (Szép) Károly király a 14. században be is tiltotta őket a katonák számára, hogy ne vonja el túlságosan a figyelmüket.A játéknak sok helyi változata volt. A provence-i La Ciotat-ban történt, hogy Jules le Noir-nak, az egyik játékosnak megbénultak lábai, ezért nem tudta messzebbre dobni a golyót 10 méternél. Környezetében a játéknak egy olyan változata alakult ki, amelyben 50 centiméter átmérőjű körből kellett 6-10 méterre dobni a golyókat. Dőlt betűs részek forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/P%C3%A9tanque