Szeretem, ha olyan művészek emléktábláját találom meg, akiket hallgattam, vagy hallgathattam őket. Nagyszüleim kortársa volt Szabó Miklós operaénekes is. Szeretem, amikor a neten rákeresve felvételeket találok róla. Olyan jó ezeket visszahallgatni. Tudom, színházban nagyobb élmény lenne. Ez nekem nem adatik meg, de nagyszüleink, és szüleink megtehették.
Szabó Miklós (Székesfehérvár, 1909. november 27. – Budapest, 1999. május 22.) magyar operaénekes.
Szabó Miklós Székesfehérváron született 1909. november 27-én. Már a ciszterci rend gimnáziumának tanulójaként felfigyeltek kiváló énekhangjára és rendszeresek voltak fellépései. Zenei képzését a budapesti a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar–latin–német–olasz szakára beiratkozva is folytatta, elsősorban Max Herzbergnél, aki a tehetséges ifjú hangját 1927–1930 között honorárium nélkül képezte. Alapos felkészültségének, kiváló énektechnikájának köszönhetően hosszú aktív pályát futott be; 1937-től hatvanéves koráig, 1969-ig állt szerződésben vezető énekesként neves társulatoknál. Nyugdíjba vonulása után is sokáig vállalt – elsősorban jótékonysági – fellépéseket, emellett elsősorban műfordítással, irodalommal és fiatal, tehetséges énekesek – általában honorárium nélküli – oktatásával foglalkozott. 1999. május 22-én hunyt el Budapesten.
Magánénekesi pályafutásának állomásai: a Városi Színház 1937–1938, a Magyar Rádió 1939–1941, a Magyar Állami Operaház 1941–1946, a Vígopera 1946–1948, az Országos Filharmónia 1948–1957. 1957-ben Vaszy Viktor hívására szerződött a Szegedi Nemzeti Színházhoz, ahol nyugdíjba vonulásáig, 1969-ig a társulat vezető tenoristája volt. Pályafutásának ebben a termékeny időszakában volt t. k. a Tosca Cavaradossija, a Manon Lescaut Des Grieux lovagja, a Pillangókisasszony Pinkertonja, a Don Pasquale Ernestója, a Traviata Alfrédja, Carl Orff A Hold című művének parasztlegénye, a Hunyadi László V. László királya; ez utóbbi szerepét és a Bánk bán Ottóját rendkívüli sikerrel énekelte a Szegedi Szabadtéri Játékokon is, melynek hatezer fős nézőtere előtt, pályája végén, nyolcvanesztendősen énekelte Altoum császár szerepét Puccini Turandotjában.
Kiváló zenei képességei a koncertpódiumon, elsősorban oratóriumok (t. k. Bach: János passió, Verdi: Requiem, Bartók: Cantata Profana, Honegger: Dávid király) tenor szólóinak világszínvonalú előadásában, illetve kortárs művek (t. k. Sugár Rezső Hősi ének című oratóriuma, Horusitzky Zoltán Báthory Zsigmond című operája) bemutatásában és sikerre vitelében is megmutatkoztak. Nem idegenkedett a könnyű műfajtól és a magyar nótától sem; igényes előadása széles körben népszerűvé tette.
Bölcsész végzettsége, több nyelv magas szintű ismerete és irodalmi tehetsége lehetővé tette, hogy a magyar nyelv szerelmeseként – a kor zenei gyakorlatának megfelelően magyar nyelvű előadások számára – igényes, prozódiailag mintaszerű, kiválóan énekelhető, az eredeti szöveg költőiségét és zeneiségét megtartó műfordításokat alkosson. Huszonnyolc opera, oratórium és operett teljes fordítása mellett dalokat fordított az olasz és német mellett spanyol, francia, orosz, szlovák, finn és svéd nyelvből. Műfordításain túl önálló szövegkönyvet írt dr. Vasady Balogh Lajos Stuart Mária című színpadi művéhez és alkotott más kortárs szerzők (pl. Fényes Szabolcs, Ribáry Antal) számára is. Értékes költői termése számtalan vers és versciklus. A Móra Ferenc Könyvkiadónál megjelent Erdélytől Floridáig című történelmi–ifjúsági regénye nagy sikert aratott. A magyar jakobinus mozgalom témájában írt regénye egyelőre kiadatlan. Számos dalt komponált klasszikus és kortárs magyar költők verseire, ezen kívül komponált népies műdalokat és sanzonokat is (pl. A Múzeum-kert előtt várlak én). Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Szab%C3%B3_Mikl%C3%B3s_(%C3%A9nekes)
