A kiállítás megnyitó után, jól elvoltunk a képek megtekintésével. Egyszer csak azt vettük észre, hogy a kiállító teremben hárman maradtunk. A nézők java ment felvonulni.
Ezek után mi is mentünk a főtérre a színpadhoz. A felvonulást vezető tűzoltóautó már elindult, és a felvonuló élcsapatnak a hátát láttuk. Ezért aztán lefényképeztem a zenekar után vonuló hátsó csapatot. Miután mindenki vonult, én a járdán igyekeztem a felvonulók élcsapatát utolérni.
Sikerült beérnem, a tűzoltók által vezetett élbolyt. Ezek után nem volt kérdés, hogy minden felvonuló intézményt lencsevégre kaptam.
Ceglédberceli településről érkezettek népviseletben.
Itt éppen az felvonuló fényképezi a felvonulókat. Én meg mindkettőt.
Itt épp a falu főutcáján húzzák – helyesen belváros, merthogy már városi rangot kapott Újhartyán -, adják a kísérőzenét.
Íme az élcsapat. A külföldi delegáció egyenruhában.
A német tűzoltók fegyelmezetten, de vidáman lépdelnek.
Itt az önkéntes városi tűzoltók majdnem egyenpólóban.
Az Újhartyáni gyerekeket az óvodás kortól a középiskolásig rá lehetett venni, hogy egyenruhában felvonuljanak.
Egy kis diskurzus, nem egyszerre lépés előfordult ugyan, de fényképezni ideális volt.
A sereghajtó belvárosi baglyok csapatának két tagja be is állt nekem a fényképhez. Igazi portréfotó a transzparenst tartó emberről.
Itt a látszat nem csal, ez valóban a madárijesztő kalapja. A tulajdonosa minden évben kalapban szokott felvonulni, és ezeket mindig ellopták. Most elvette a madárijesztőjét. Reménykedik benne, hogy jövőre is megmarad.
Itt a menetet vezető tűzoltóautó. Mint kiderült a németországi testvértelepülés ajándéka az Újhartyániaknak.
