A kiállítás megnyitó után, jól elvoltunk a képek megtekintésével. Egyszer csak azt vettük észre, hogy a kiállító teremben hárman maradtunk. A nézők java ment felvonulni.

Ezek után mi is mentünk a főtérre a színpadhoz. A felvonulást vezető tűzoltóautó már elindult, és a felvonuló élcsapatnak a hátát láttuk. Ezért aztán lefényképeztem a zenekar után vonuló hátsó csapatot. Miután mindenki vonult, én a járdán igyekeztem a felvonulók élcsapatát utolérni.

Sikerült beérnem, a tűzoltók által vezetett élbolyt. Ezek után nem volt kérdés, hogy minden felvonuló intézményt lencsevégre kaptam.

Ceglédberceli településről érkezettek népviseletben.

Itt éppen az felvonuló fényképezi a felvonulókat. Én meg mindkettőt.

Itt épp a falu főutcáján húzzák – helyesen belváros, merthogy már városi rangot kapott Újhartyán -, adják a kísérőzenét.

Íme az élcsapat. A külföldi delegáció egyenruhában.

A német tűzoltók fegyelmezetten, de vidáman lépdelnek.

Itt az önkéntes városi tűzoltók majdnem egyenpólóban.

Az Újhartyáni gyerekeket az óvodás kortól a középiskolásig rá lehetett venni, hogy egyenruhában felvonuljanak.

Egy kis diskurzus, nem egyszerre lépés előfordult ugyan, de fényképezni ideális volt.

A sereghajtó belvárosi baglyok csapatának két tagja be is állt nekem a fényképhez. Igazi portréfotó a transzparenst tartó emberről.

Itt a látszat nem csal, ez valóban a madárijesztő kalapja. A tulajdonosa minden évben kalapban szokott felvonulni, és ezeket mindig ellopták. Most elvette a madárijesztőjét. Reménykedik benne, hogy jövőre is megmarad.

Itt a menetet vezető tűzoltóautó. Mint kiderült a németországi testvértelepülés ajándéka az Újhartyániaknak.