Vasárnap délelőtt igazi bolhapiaci nap. Ilyen napokon fényképezőgéppel a nyakamban kis utcákon elindulok Terézvároson keresztül az Erzsébetvárosi bolhapiacra. Régen Januárban, hidegben és napsütésben ideális fényképezni. Most Őszies ködben igyekszem kiválasztott célom felé. Azért egy-egy emléktáblánál megállok. A Szófia utcában találok egy emléktáblát.

Hegedűs István (Nyíregyháza, 1924. – Budapest, 1956. október 24.) magyar öttusázó, az 1956-os forradalom mártírja. Alap- és középfokú tanulmányait Nyíregyházán végezte, majd a Testnevelési Főiskolán szerzett tanári diplomát. Magyar bajnok, a válogatott keret tagja, később edző.

Már fiatalon sokat sportolt: futott, úszott és lovagolt. Jó lovasként filmben is kapott dublőri szerepet. Horváth Endre őt választotta az 1948-ban kiadott húszforintoson szereplő férfiakt modelljének (az arckép stilizált).

 1956 október 24-én hajnalban edzést tartani sietett a Sportuszodába, amikor megállt a Szófia utcában, ahol az emberek kommunista könyveket égettek. A könyvégetés mellett hirtelen ÁVH-s teherautó állt meg, ahonnan válogatás nélkül lőni kezdtek. Itt kapott halálos lövést. Az Élelmiszeripari Technikum megbecsült és szeretett testnevelő tanára volt. Dőlt betűs rész forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Heged%C5%B1s_Istv%C3%A1n_(%C3%B6ttus%C3%A1z%C3%B3)

A Szófia utcából a körúton átvágok egyenesen a Dohmányi utcába. Itt is ötvenhatos áldozat emléktáblájára bukkanok.

Katit vöröskeresztes karszalaggal látták kollégiumi ismerősei. Ápolónak jelentkezett kilenc társával. A Tétényi úti kórházba került. Itt ápolták részben a budapesti harcok sebesültjeit. Mentővel indultak a harcok színhelyére a sebesültekért, amely nem kis veszélyt rejtett.

Ágh István a költő aki az október 25-i Parlament előtti vérengzés sebesültje volt, így emlékezik: Kati engem is ápolt a kórházban. Nem él bennem más csak a kedvessége, s a piros melegítője. Kati októberben levetette lódenkabátját, új divatot csinált, új varázslatot. Kerek arca körül kendőbe kötötte haját, így ment vért adni, azután vöröskeresztes teherautókba rakni a harcok sebesült túlélőit.

A kórház és a város között naponta többször átsuhant zörgő teherautójával a Duna hídján. Katinak dolga akadt gézzel, vattával, vérrel, amely sokszor borította a kocsi platóját. Kati édesanyja mondta el: Egy héttel a halála előtt még hazajött. Hegyeshalomba mentek orvosságért, kötszerekért s ő beugrott hozzánk.

Csókkal búcsúzott!

Éjfélkor állt meg a ház előtt az a kocsi, amely Pestre vitte és az örökkévalóság. Azt válaszolta, amit a sorsa mondatott vele: Édesapám megígérem, hogy visszamegyek és becsület is van a világon. - Ezt egy tizenhat éves leány mondta ki, hogy annyi évvel a halála után mi most eltöprengünk a szavakon, ha tudunk. Itt Mosonmagyaróváron az utolsó találkozáskor elbeszélte, a kórházba beszállásolt orosz katonákat alig akartál ápolni, amikor ő kijelentette: ezen a helyen nincsenek ellenségek csak betegek.

Azt mondta az édesapja: büszke vagyok rád, Katikám! 1956. november 4-én megindult az új orosz támadás Katit orosz katonák ölték meg.

Hárman voltak a mentőautóban, egy munkáslány, Kati a gimnazista és a sofőr. Egy kilencéves kisfiúért szólt a harang, aki a Liszt Ferenc téren sebesült meg.

A kisfiú már bent feküdt a mentőautóban. A sofőr egy kis utcába igyekezett, itt akart meghúzódni, amíg a harcok elcsitulnak. Szembe találta magát egy orosz tankkal. A következő pillanatban a tank megsorozta a mentőautót. A gyerek fejét szétroncsolta egy golyó, meg is halt nyomban. Egy másik golyó Katit találta el. A sorfőt és a munkáslány kúszva próbálták megközelíteni az egyik kapualjat.

Kati gyere! - mondta a sofőr. Kati azt felelte: Szevasztok én meghalok!

A sofőr visszament, hogy kihúzza a mentőautóból a sérült lányt, de amikor az utcán voltak Kati egy újabb sorozatot kapott. Ott halt meg a ház előtt az utca kövén. A sofőr Katona Sándor, aki súlyos lábsérüléssel megúszta felépülése után elhagyta Magyarországot. Mielőtt eltávozott volna bekopogott Mosonmagyaróváron Kati szüleihez. Így értesült Magyar Ferenc és családja a részletekről.

1957 tavaszán a Tétényi-úti kórház kertjében kibontották Kati földi maradványait. Ott volt az egész osztály, a család részéről az édesapa és Magyar Ferenc nővére. Aki látta a kihantolást állítja, hogy a fehér lepedőbe csavart holttest olyan volt tavasszal is, mint amikor eltemették. Kati 1957 tavaszán karhatalmi kísérettel az óvári temetőben lett eltemetve. A temetésen csak a szűkebb család vehetett részt. Dőlt betűs rész forrása: http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?n=otvenhatosemlekev2016&pid=302456&blog_cim=Magyar%20Katalin%20(1940-1956)%20eml%E9k%E9re