Az idei évben is lementünk a Solymári búcsúba. Nem hagyhattuk ki, hisz a múlt ősszel is kitűnő házi lekvárokat vettünk ott.

A következő meghirdetett programra mentünk el: Jótékonysági napok: SvábHázi sütimustra, bolhapiac és a solymári amatőr kézművesek kirakodóvására: táskák, horgolt és hímzett csipkék és terítők, fülbevalók, solymári házi-lekvárok és szörpök standja. Hamvas-fröccs-stand.

A Kompanei sváb nyelvű amatőr színjátszócsoport előadása a pajtaszínpadon: Hartmann Hellebrandt Hilda „Fleickl” című komédiájából láthatunk részleteket. Forrás: http://bauernhaussolymar.blogspot.hu/

A bolhapiacom megtalálható volt, minden olyan lakossági felajánlás, mely a falu helytörténeti gyűjteményébe nem illett, vagy volt már belőle.

Nagy volt a felhozatal háziszappanokból. Szerintem 50 évesnél fiatalabb sem volt.

Volt nagy sürgés-forgás. Bár ezen a képen, még a szervező falusi aktivisták vannak többségben.

Legutoljára a Kereskedelmi Múzeumban láttam ilyen mosószereket. Ott vitrinben őrizték, innét vihettem volna haza is.

Amikor lemezeket látok, mindig kedvet, kapok ahhoz, hogy az otthoni lemezjátszót megjavítsam. Nincs annál jobb, mint sercegősen hallgatni a klasszikusokat.

A solymári nyelvjárásszínház gyermekszínészei itt még civilben próbálnak a fellépésre.

A Bauernhaus kiállítótermében Barcsik Géza grafikus Solymári Portré sorozatának képeit láthattuk. A fehér háttér előtt tetszettek.

A kiállító terem egyik oldalán a vakolatot csak lekaparták, így véletlenszerűen látszanak a festés különböző korszakai. Ezen háttér előtt csak mereven álltam, és csodálkoztam, mintha mindig is ide készültek volna.

Ezt a levendula koszorút csak úgy lefényképeztem, mert tetszett.

Muskátli a gangon, háttérben egy kaszaélesítő üllő. Az én nagyapámnak csak egy fatuskóba vert üllője volt.

A virágvásár standja induláskor még mutatós volt, aztán szerencsére vitték.

A ház sütőköre kitett magáért. Volt mindenféle sütemény, aki akarta, az önköltségi áron a receptfüzetüket is megvásárolhatta.

A házi lekvárok is kínálták magukat. Hoztunk is belőle a téli estékre.

Láthatóan gyűlik az adomány, remélhetőleg a Bauernhaus is tovább tud működni ezen adományokból.

A következő képek a „Fleickl” című komédia előadásáról készítettem. Aki röviden tudni akarja, miről szól, az alábbi képes beszámolóból megtudhatja: http://www.szepsolymar.hu/blog/fleickl-avagy-a-folt-kepes-beszamolo/227

Miki Facebookján láttam először, hogy mit barkácsolt barátom egy hiányos lemezkerékpárosból. Ezt a motorost ismertem a német tévéből. Az egyik régiségkereskedős műsorba hoztak be egy ugyanígy kinéző, de hiánytalan biciklis játékot. Arról megállapítható volt, hogy a két háború között készült német lemezbiciklis volt. Igen magas árat mondtak rá. Mikié „csak” egy kínai utánzat, de ezzel a fagylaltos kiegészítéssel unikális darab lett.

Egészen mást árult az eladó, ez szinte csak véletlenül volt az asztalán. Kínai lemez biciklis, igazi lánchajtással. Az első kereke a villával együtt hiányzott, a test meg el volt deformálódva annyira, hogy semmi nem mozdult. Nem kellett teljesen szétszedni, mindent sikerült a helyére húzni. A rugó megmaradt egyben. Szokásos rozsdával borítva. Nézelődtem a neten, hogy milyen volt eredetileg. Semmi különös, egy bicikli. Nem kell elhinni, én sem hiszek mindent el, azt sikerült róla megtudni, hogy 1910 körül gyárthatták Németországban az első ilyet. A II. világháború után a vesztes Japánban gyártották tovább. (Elképzelhető, hogy a győztesek csak ilyesmi ipart engedélyeztek.) Majd, talán a '70-es évektől Kína vette át ezt a szerepet. Amennyiben valaki szeretne még nyomozni, a kódja: MS433. A kínaiak mindent nagyon precízen feliratoztak! (A képeken a biciklis bal térde takarja a kódot.) Nem sok esélyt éreztem, hogy megtaláljam a hiányzó kereket és ilyen piciben fémlemezből nem tudtam volna megcsinálni. Nyár volt, szembejött egy fagyis tricikli, nekem meg az ötlet. Így lett ilyen. Tehát: a játék eredete nem hiteles, bár lehet igaz is, továbbá az általam gyártott fagyis tricikli ebben a formában-főleg a kerekek-szintén nem az!!!!!!!!!

Csak szórakoztam egy kicsit. Ha valahol felbukkanna a hiányzó rész, percek alatt nyom nélkül leszedhető, amit barkácsoltam rá.

A rendszerváltáskor a megelőző rendszer példaképeinek is mennie kell, és jönnie kell újaknak. Ez történt a kilencvenes évek elején is, amikor is a „kommunista” elődöket felváltották újakra. Az egyik ilyen felváltó politikus Vázsonyi Vilmos lett, ki a múlt század elején tett azért, hogy a királyságot felváltsa a demokrácia. Amikor az egykori házán levő emléktáblát lefotóztam, nem láttam annak jelét, hogy az utóbbi időben koszorúzták volna. A Sarokház historizáló gipszdíszei közül, szinte nincs két egyforma, így fényképeztem azokat is. 

Vázsonyi Vilmos, született: Weiszfeld (Sümeg, 1868. március 22. – Baden bei Wien, 1926. május 29.) magyar ügyvéd, liberális- polgári demokrata politikus, miniszter. Bársony Dóra opera-énekesnő nagybátyja.

Izraelita családban született, családja a Weiszfeld nevet magyarosította Vázsonyira. A Budapesti Egyetemen szerzett jogi diplomát és ügyvéd lett.

1894-ben megalakította a községi Demokrata Pártot, s még ugyanebben az évben bekerült Budapest törvényhatóságába is. 1900-ban pártját Polgári Demokrata Párt néven országos szervezetté alakította, s egyben Új Század néven politikai hetilapot is indított. Az 1896-os választásokon még nem jutott be a parlamentbe, de az 1901-esen már igen; a budapesti Terézváros országgyűlési képviselőjévé választották. Ezt az eredményt sikerült megismételnie az 1905-ös, az 1906-os és az 1910-es általános választásokon is, s mivel az első világháború miatt többször már nem rendeztek választásokat, az őszirózsás forradalom győzelméig képviselő maradt.

Ügyvédként több ügyet képviselt sikerrel, így 1904-ben a vasutassztrájk idején részt vett a kormánnyal való tárgyalásokon, majd védte a perbe fogott vasutasokat. Az 1905–1906-os magyarországi belpolitikai válság idején egyike volt a budapesti „nemzeti ellenállás” (a kormánnyal és a kormánypárttal szembeni obstrukció, ellenállás) vezéregyéniségeinek. 1917-ben az Esterházy-, majd annak bukása után a következő, harmadik Wekerle-kormány tagja volt, mint igazságügy-miniszter illetve a választójogi törvény reformjával megbízott tárca nélküli miniszter.

Az őszirózsás forradalom 1918 októberi győzelmekor korábbi antibolsevista kijelentései miatt Bécsbe emigrált, csak jóval a Magyarországi Tanácsköztársaság bukása után, 1921-ben tért vissza Magyarországra. Ekkor Nemzeti Demokrata Polgári Párt néven (Gál Jenővel együtt) újjászervezte pártját, s IV. Károly magyar király visszatérésének ügyével kapcsolatban a legitimistákat támogatta. Az 1922-es választásokon régi választókerülete (amit azóta a IX. kerülethez csatoltak) küldte ismét az Országgyűlésbe.

A frankhamisítási ügy parlamenti tárgyalásán a kisebbségi vélemény egyik szerkesztője volt, amivel a nacionalista körök ellenszenvét váltotta ki. Megromlott egészségi állapota miatt külföldi gyógykezelésre utazott, a Bécshez közeli Badenben halt meg. Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/V%C3%A1zsonyi_Vilmos

Karikatúra Vázsonyi halálának alkalmából (Friss Újság, 1926. május 30.) Forrás: http://www.magyarzsido.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=12:vazsonyi-vilmos&catid=2&Itemid=2

Alább a politikus unokájáról olvashattok:  Életének 73. évében elhunyt Vázsonyi Vilmos művészettörténész - tudatta az MTI-vel barátja, a Párizsban élő Wiener Pál.

Vázsonyi Vilmos Budapesten született 1935-ben, történelmi nagypolgári családban. A 19-20. század fordulója nagy tekintélyű demokrata politikusának, az első zsidó származású magyar igazságügyi miniszternek, idősebb Vázsonyi Vilmosnak (1868-1926) az unokája volt. Édesapja, Vázsonyi János (1900-1945) szintén politikus volt, dachaui lágerévei után, a tábor amerikai felszabadítását követően Hannoverben hunyt el. Tanulmányait a budapesti bölcsészkaron, majd a bécsi, a párizsi, a tübingeni és a római egyetemen végezte. Az 1956-os forradalomban az Egyetemi Forradalmi Diákbizottságban tevékenykedett, majd annak leverése után Nyugatra emigrált.

Hónapokat, éveket élt felváltva Bécsben, Berlinben, Rómában, New Yorkban és Londonban, a nyolcvanas évektől azonban - kisebb megszakításokkal - elsősorban Párizsban tartózkodott, ahol történelmi és művészettörténeti kutatásokat folytatott, ezen belül is a 19. és a 20. század eszmetörténete és politikatörténete foglalkoztatta. Tevékenysége valójában nehezen behatárolható: hat nyelven beszélt, napközben járta a várost, minden jelentős művészeti eseményen jelen volt, éjszakánként olvasott.

Intézményes tevékenységhez sosem kötődő hatalmas tudása és műveltsége egyedülálló volt az irodalom, a történettudomány, valamint a szellem- és a művészettörténet területén. Igazi, múlt századi entellektüel volt: kávéházakban csevegett és ismerkedett naphosszat. Minden iránt nyitott, derűs ember volt, s bár alig-alig írt, élőszóban tartott kiselőadásaival mindenkit lenyűgözött.

Gyógyíthatatlan betegségét követően épp oly szabadon kívánt meghalni, mint ahogyan élt: lemondott francia állampolgárságáról, mert "adoptált hazája" nem engedélyezte számára az aktív eutanáziát. Svájcba utazott, az egyetlen országba, ahol külföldi állampolgár számára is lehetséges az orvos általi halálba segítés. Egy zürichi intézményben hunyt el az elmúlt hét csütörtökén.

A Le Monde című napilapban megjelent gyászjelentésben a következő olvasható: "Tízéves volt, amikor az európai civilizáció, amely játszótársai és családja nagy részét kiirtotta, meg akarta ölni. Túlélte. Miután részt vett 1956-ban a budapesti felkelésben, el kellett menekülnie, hogy szabadon élhessen. A Német Szövetségi Köztársaságnak és az amerikai ösztöndíjaknak köszönhetően kedvenc szerzőit, művészeit és városait tanulmányozhatta. A hatvanas és hetvenes évek Latin Negyedének szellemi pezsgése Párizsba vonzotta, megannyi, különböző származású nő szépsége, intelligenciája és kedvessége pedig ott tartotta". Forrás: http://hvg.hu/itthon/20081120_meghalt_vazsonyi_vilmos

Mi is játszottunk ilyennel az iskolában. Ezzel szabadott, nem úgy, mint a Monopoly-val, melyről akkor csak suttogva lehetett beszélni. Azért szerettük, és vendégségben igen gyakran játszottuk mi is. Miki barátom már jó ideje írogat a Facebookra, hogy van, neki Gazdálkodj Okosan játéka, és olyan, amilyen gyerekkorában is volt. Sajnos hiányos, de mindig is keresett hozzá hiányzó alkatrészeket. Aztán egyszer csak néhány hete, megírta, hogy végre teljes lett a játéka. Én meg úgy gondoltam iziben írja meg az ő játékénak a történetét. 

A magyar Gazdálkodj Okosan társasjáték kb. 50éves.

Legalább 10 éven át gyártották ezt az első változatot. Utána még két-három is megjelent, van eurós is. Én erre vadásztam, mert ilyenem volt. Sokat néztem a netet, mászkáltam piacokra. Természetesen hiánytalant kerestem. A hirdetések nem mindig állítanak igazat! (Mondjuk ez nem új.) A valóban teljeseket túl drágának találtam. Kockáztattam, apránként szedtem össze. Ezt már tapasztalatból tudom, hogy erősen bizonytalan vállalkozás, de bejött. Csak annak ajánlom, akinek van sok szabadideje és nem adja fel könnyen. Olyan régi dolgot, aminek rengeteg tartozéka volt, mindet megtalálni...!

Egyébként, ha igen szerény órabérrel kiszámolom az erre fordított időmet, akkor sokkal többre jön ki, mint az elsőre drágának tartott komplettek. Ezt pontosan tudtam, de egy színházban dolgozom és nyári szünet volt. A doboz aljában papírlapon találtam egy régi játszma könyvelését. Játékosok: Mama, Zsófi, Anya, Zsófika és Eszter. Mellette szépen kihegyezett ceruza, a másik vége kicsit megrágva és egy darabka radír. Ezeket is megőrzöm.

A játék története röviden: A „Gazdálkodj okosan!” táblajáték, amely a Monopoly játék hiánya miatti űrt volt hivatott betölteni a szocialista magyarországi viszonyok között.

Magyarországon az 1940-es években már forgalmazták az amerikai eredetű Monopoly táblajáték helyi adaptációját, a Capitalyt. Ezt a játékot azonban „imperialista” szemlélete miatt 1952-ben tulajdonképpen betiltották, helyette egy hasonló megjelenésű, de teljesen eltérő koncepciójú táblajáték, a Teljesítsd a tervet! került forgalomba. E játék célja az életszínvonal növelése volt a játékosra bízott szocialista gazdaságban, de különösebb gazdálkodást nem igényelt.

A Gazdálkodj okosan! 1966-ban készült. A tervezés és kivitelezés feladatát a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Minerva osztálya kapta meg. (Ebből alakult meg 1990-ben a Minerva Kiadó, és a közben szabadalmi oltalom alá helyezett játék kiadásának joga is ide került.) Jelentős eltérés a Monopolytól, hogy míg a Monopolyban azzal tehetünk szert előnyre, hogy a többi játékost hátrányba hozzuk, a Gazdálkodj okosan!-ban a játékosok haladása nincs egymásra hatással, a siker szinte kizárólag a szerencsén múlik, a játékban csekély szerepe van a stratégiának. A pénz megszerzése sem jár erőfeszítésekkel, mivel körönként fix összeg jár, a betétek után csak szerencsés esetben (megfelelő mezőre lépve) jár kamat. A megszerzett pénzre és vagyontárgyakra egyedüli veszélyként a ház leégése leselkedik, ami azonban olcsó biztosítással elkerülhető; a többi kiadás esetleges és csekély összegű. A játéknak szórakoztatás mellett a nevelő funkciója emelendő ki (pl. „Zárd el a csapot!”, „Ne szemetelj!”, „Ne dohányozz!”, testedzés, könyvtárba járás stb. népszerűsítése). A játéknak van néhány életszerűtlen eleme, például a bérelt berendezési tárgyak és a biztosítások díját nem rendszeresen, csak egy alkalommal kell megfizetni. A táblajáték tehát nevére rácáfolva nem igazán tanít meg a gazdálkodásra. A játék egymást követő kiadásai némileg módosultak, de ez a játék elvét nem érintette. A játék már az első évben több tízezer példányban kelt el, a rendszerváltásig ez a szám elérte az egymilliót. Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Gazd%C3%A1lkodj_okosan!

Kínai lemez tűzoltó autó.'70-es évek vége,'80-as eleje. Hevenyészve összerakott állapotban vettem. Hiányzott a sofőr feje, két oldalról egy-egy végigmenő, ívelt sárvédő-fellépő és egy fix antenna. A fej hungarocell labda lett, általam megfestve. Így sikerült! Sisak gyártását meg sem próbáltam. Az antenna egyszerű volt, a sárvédő még mindig hiányzik, ezt is jobb lesz vékony lemezből legyártani, mint keresgélni. Van sok hirdetés hiányos, donor játékokról, de pont ilyet találni, úgy, hogy ne kelljen még sok egyéb fölösleges részt megvenni, nem nagyon lehet. A legnagyobb hibája az volt, hogy benne maradt az utolsó elem és hosszú idő alatt szétmarta az érintkezőket. Valaki erre föl kivezette az elem csatlakozásokat a játékon kívülre és talán befőttes gumival hozzáfogta az elemet. Na. Ezt megszüntettem. Alig volt rozsdás, azonnal elindult. A lámpákkal volt még érintkezési hiba, már rendben. Megy összevissza, ütközésnél kikerüli az akadályt. A lámpák villognak. Lehet, hogy újkorában szirénázott is. Koromnál fogva gyerekkoromban nem lehetett ilyenem, csak pár éve fedeztem fel, de nagyon tetszik.

A lemezjátékok polcai. Jól látható, hogy lesz még itt bemutatni való.

Itt van az ősz. Megkezdődik a tanév. A szünidőt, ha jól használtuk ki, akkor könnyű lesz a következő tanév. Főleg akkor, ha a „Felelj, ha tudsz!” Társasjátékkal töltöttük a szünidőnk nagy részét.

'80-as évek eleje, de ez csak tipp. Egész színvonalas társasjáték. A mellékelt 8 kérdés-felelet lap kétoldalas, így 400 kérdés van rajta.

Művészet, tudomány stb. A fotókról lemaradt, van az úttörőmozgalomról is oldal. A megfelelő érintkezőket zárva a lámpa világít. Mindig csak azon a helyen, így ha valaki megjegyezte, hogy melyik-melyik hol van, akkor biztos lehetett a válaszban. Ki lehet találni bármilyen kérdéseket, válaszokkal együtt, ha valaki kartonpapírra megrajzolja jó méretben, kilyukasztja a megfelelő helyen.

Persze figyelni kell, hogy a válaszok hová kerülnek. Láttam még nyomtatott áramkörös változatot is, gondolom az a fiatalabb. Egy piac eldugott zugában volt, a már szinte eladhatatlan kategóriában. A neten sok ezreket kérnek érte. Találtam benne egy 1981-es Perion laposelemet, ami nem folyt ki és az eredeti 4.5V-ból 1.7V megmaradt! Izzó kellett bele és pár forrasztás. Most olyan, mint újkorában.