Az induló képen éppen turisták tanulmányozzák a Rosette kő emlékművét. Mi is sokáig néztük, és felidéztük ismereteinket a kőről. Sok mindenre emlékeztem, de sok mindenre nem. Többször láttam már filmet a Rosette kőről, és az azon levő szöveg megfejtéséről, de most, hogy ismét utánanéztem a neten sok minden újdonságnak tűnt. A posztban kerestem idézeteket a kőről és megfejtőjéről. A posztban levő összes képet Jean-Francois Champollion szülővárosában készítettem.

champollion1.jpg

“Basileountos tou neou kai paralabontos tén basileian para tou patros”, vagyis: “az új király atyjától átvéve a királyságot” – így kezdődik a Kr.e. 196-ban V. Ptolemaiosz egyiptomi uralkodó által hozott rendelet, amely – és az utókor számára ez a fontosabb – azt is előírta, hogy a gránittömbre a döntést fel kell vésni az istenek szavaival (hieroglifákkal), a nép nyelvén – démotikus írással – és görög nyelven is. A Rosette-ben (ma Rashid) közel kétezer évvel később megtalált gránittömb volt a kulcs a hieroglifák megfejtéséhez. A titkot feltörő Jean-Francois Champollion kiskorától vonzódott az egyiptomi kultúrához. Tizenhárom évesen már tudott latinul, ógörögül, héberül és arabul, ismerte a cirill írást és a káldeus nyelvet, később a kínai, a perzsa és az etióp nyelvvel is foglalkozott. Legjobban persze a hieroglifák izgatták, egy kopt szerzetes hatására kezdte kutatni a hieroglif és a kopt írás közötti hasonlóságokat. Tizenhét évesen ismertetett eredményei annyira lenyűgözték a grenoble-i művészeti és tudományos társaságot, hogy a fiatalembert levelező tagjává választotta. Párizsban nyílt alkalma tanulmányozni az 1799-ben Egyiptomban megtalált Rosette-i kő másolatát, de az első találkozás kudarccal zárult, a kő nem adta ki titkát. Champollion, immár a történelemtudományok professzoraként, a következő éveket Grenoble-ban töltötte. 1821-ben tért vissza Párizsba, ahol romló egészsége ellenére egyre többet foglalkozott a démotikus és a hieratikus írás, valamint a hieroglifák összevetésével. 1822-ben jött rá, hogy hieroglifák nem önálló szavakat, hanem betűket, jeleket jelölnek. A végső megfejtéshez az segítette, hogy észrevette, a hieroglif írásban egyes jeleket gyűrű vesz körül. A görög szövegben ugyanitt az uralkodó szó szerepel, így adódott a következtetés, hogy ezeken a helyeken egy-egy fáraó neve szerepel. A Kleopátra és Ptolemaiosz neveket felhasználva Champollion megfejtette a hieroglifákat, majd a sztélé egész szövegét. Champollion a Rosette-i kő, valamint egy obeliszk és az Abu Szimbel templomnál talált tekercsek segítségével arra is rájött, hogy a hieroglifák nemcsak betűt, hanem betűcsoportokat is jelölnek, gyakran hiányoznak a magánhangzók, és hogy az egyiptomiak piktogramokat is használtak. Két év alatt szinte az összes hieroglifát megfejtette, felfedezéseit 1824-ben A hieroglifák pontos rendszere című könyvében tette közzé. Champollion 1828-ban végre Egyiptomba is eljutott, a majd két éven át tartó expedíció eredményeit leíró négykötetes műve azonban már csak halálát követően jelent meg. Az Akadémia tagja lett, 1831-ben pedig az ő vezetésével alakult meg az első egyiptológia tanszék Franciaországban. Mindössze 41 éves volt, amikor két szívrohamot követően 1832 március 4-én meghalt, befejezetlen egyiptomi nyelvtanát és szótárát fivére adta ki. Forrás: http://cultura.hu/aktualis/champollion-a-hieroglifak-megfejtoje/

champollion2.jpg

champollion3.jpg

1799. július 15-én talált rá Pierre-Francois Bouchard a Nílus-deltában fekvő Rashid melletti erődítési munkálatok során a rosette-i kőtáblára, melyen V. Ptolemaiosz fáraó (ur. Kr. e. 204-180) egyik dekrétumát örökítették meg egyiptomi hieroglif és démotikus írással, valamint ógörög nyelven. A sztélé forradalmat hozott az egyiptológia tudományában, ugyanis annak segítségével – és Jean-Francois Champollion zsenialitásának köszönhetően – 1400 év után sikerült megfejteni az egyiptomi írás és nyelv titkát.

champollion4.jpg

champollion5.jpg

A rosette-i kő – melynek jelzője a Rashid városnév francia alakjából ered – az elmúlt két évszázad során valóságos fogalommá vált a tudományos zsargonban, ám a lelet a maga nemében egyáltalán nem számít egyedülállónak. A kutatások jelen állása szerint biztosan állíthatjuk, hogy a Ptolemaidák korában bevett szokás volt, hogy a fáraók rendeleteit görög és egyiptomi nyelven is közzétették a sztéléken, sőt, azokat a klasszikus hieroglif és a hétköznapok során használt démotikus írásjegyekkel is felvésték. A rosette-i kőtáblán – az idézetben foglaltakkal ellentétben – például egy V. Ptolemaiosz nevében kiadott rendeletet olvashattak az alattvalók, mely abból az alkalomból született, hogy a gyermek fáraó támogatói sikeresen levertek egy felső-egyiptomi felkelést.

champollion6.jpg

champollion7.jpg

Több mint valószínű, hogy ebből a sztéléből több példány is készült, ám a 4. század végétől fogva, a kereszténység, majd az iszlám térhódítása nyomán az ősi szentélyekből – sőt, adott esetben akár a piramisokból is – egyszerű építőkövek lettek. Minden bizonnyal a Nílus-deltában előkerült rosette-i tábla is így érkezett Alsó-Egyiptomba, a szállítás azonban komoly károkat okozott a vésett feliratban. A hieroglif szöveg jelentős része elpusztult, a démotikus és a görög szakasz viszont szerencsésen átvészelte az évszázadokat, míg Pierre-Francois Bouchard, a Nílus völgyében állomásozó francia erők egyik mérnöke a rashidi erődítési munkák során rá nem talált a hatalmas kőre.

champollion8.jpg

champollion9.jpg

Mint ismeretes, az egyiptológia jövőjét Napóleon 1798. évi merész hadjárata alapozta meg, mely azzal a céllal indult Egyiptomba, hogy – India elérésével – gyarmatain keresztül kényszerítse térdre Franciaország legfőbb ellenfelét, Angliát. A katonai géniusz utóbb kudarcot vallott ezen a téren, ám az expedícióban részt vevő tudósok hada annál csodálatosabb eredményeket ért el – nem csak a franciák, de az egész emberiség javára. Az 1798–1801 között feltárt leletek közül kétségtelenül a rosette-i kő volt az egyik legjelentősebb darab, melyet Napóleon utasítására Alexandriába szállítottak, hogy megkíséreljék megfejteni a hieroglifák és az ősi egyiptomi nyelv rejtélyét. A franciák mondhatni nagylelkűek voltak, hiszen másolatok formájában más nemzetek tudósaival is megismertették e nagyszerű lelet feliratát, ám a követ így sem sokáig tarthatták birtokukban.

champollion10.jpg

champollion11.jpg

Napóleon szökése után az Oszmán Birodalom túlereje lassan felmorzsolta az expedíciós erőket, 1801-ben pedig – hathatós brit támogatással – a törökök sikeres partraszállást hajtottak végre a Nílus-deltában. A franciák hamarosan kapitulációra kényszerültek, ám a műkincsek körüli háború csak ezután vette kezdetét: Étienne Geoffroy Saint-Hilaire a felhalmozott kutatási anyagok elpusztításával fenyegette meg az angolokat, így a győztesek belementek az egyezkedésbe, de a rosette-i kőre vonatkozó kéréseket mindvégig visszautasították. Az expedíció túlélői végül a sztélé nélkül tértek haza Franciaországba, amely 1802-ben Angliába – és III. György király (ur. 1760-1820) nagylelkűsége folytán –, a British Museum tulajdonába került. A páratlan értékű műemlék egyébként mindmáig Londonban tekinthető meg.

champollion12.jpg

champollion13.jpg

A brit–francia rivalizálás már szinte a rosette-i kő felfedezésének pillanatában megkezdődött – a szigetországi tudósok egy ideig hamisítványnak nevezték a sztéléről készített másolatokat –, és a versengés a lelet elszállításával sem ért véget. A franciaországi tudósok ezután azzal a célkitűzéssel vágtak bele a munkába, hogy ők találják meg elsőként a hieroglifák kulcsát, amit a Földközi-tenger medencéjében ekkor már 1400 éve kerestek, mindenféle eredmény nélkül. E rejtély megoldása persze igencsak nehéz feladat volt, hiszen Plutarkhosz és az 5. században élt Hórapollón eleve téves irányba kalauzolták a kutatókat – azt állították ugyanis, hogy a hieroglifák egy gondolatot, fogalmat jelölnek –, így nem meglepő, hogy a középkori arab és kora újkori európai tudósok egyaránt kudarcot vallottak.

champollion14.jpg

champollion15.jpg

Miután Bouchard-ék rájöttek, hogy a rosette-i táblán látható háromféle írással ugyanazt a szöveget jegyezték le, soha nem látott lehetőség mutatkozott az egyiptomi nyelv és jelrendszer megismerésére, ami – az alapok lerakásának tekintetében – végül két évtizedet vett igénybe. Paradox módon az első sikerek a démotikus szöveg kapcsán születtek, melyben a svéd Johan David Akerblad és a francia Antoine-Isaac Silvestre de Sacy 1802-re azonosította a görög személyneveket. Ezeket a kutatási eredményeket, valamint Jean-Jacques Barthélemy korábbi hipotézisét felhasználva a brit Thomas Young 1814-ben a hieroglif jelekkel írt, kartusokba foglalt neveket is sikeresen elolvasta.

champollion16.jpg

champollion17.jpg

Innentől látszólag már csak egy lépés volt az egyiptomi nyelv megismerése, ám a görög nevek kibetűzésének dacára az még mindig az ismeretlenség homályába burkolózott. Young után újabb nyolc év telt el, mire az ókortudomány egyik legnagyobb zsenije, Jean-Francois Champollion rájött arra, hogy a hieroglifákkal – az értelmezést segítő szimbólumokkal kiegészítve – az egyiptomiak szintén mássalhangzókat jelöltek, és élete hátralévő tíz évét ezek megfejtésének szentelte. A francia férfi páratlan nyelvtudásával a démotikus írás terén is korszakalkotó felfedezést tett, ugyanis a koptból eredeztetve több jelet is sikerrel azonosított. Ezzel bizonyossá vált, hogy a rosette-i kő középső része szintén egyiptomi nyelven íródott, és megkezdődhetett e rég elveszett idióma megfejtésének évszázados munkája, aminek alapjait Champollion fektette le. Forrás: http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1799_julius_15_a_rosettei_ko_megtalalasa/

champollion18.jpg

champollion19.jpg

champollion20.jpg

champollion21.jpg

champollion22.jpg

Szerző: MULTMENTO  2017.07.22. 06:47 6 komment

Címkék: épület emléktábla sarokház

Vendéglátónk elvittek bennünket Rocamadourba, mert szerintük a helyet mindenképpen látnunk kell. Egészen jól el is jutottunk a városhoz. Ott egy hatalmas parkolóhelyen kerestünk helyet. Nagy nehezen mind a három kocsival leparkoltunk. Amikor a csoportunk összegyűlt, a környéken egy kolostoron kívül más épülete nem láttunk.

Hol van itt a város? – Kérdeztük.
Alattunk. – Mondták vendéglátóink.

rocamadour1.jpg

És valóban, hamarosan megtapasztalhattuk, hogy a kolostor kertje egy szakadék szélére épült. Ha a szakadék szélére álltunk le lehetett látni a sziklára épült városra. A városba egy szerpentinen tudtunk lejutni, mely egyben a város Kálváriájaként is szolgált. Ehhez hasonló nagyságú, és szépségű kálváriát még nem láttam, lefelé menet le is fotóztam mindegyik stációt, mintha magyar kálvária lenne.  Aztán fotóztam én rengeteget. Ehhez a poszthoz összeállítottam néhányat. Ezen kívül a netről kerestem néhány ismertetőt, hogy Ti is megtudjátok hol is jártunk.

rocamadour2.jpg

Rocamadour olyan elképzelhetetlen helyen fekszik, hogy nincs is hozzá hasonló. A meredek szilafalra majdnem teljesen függőlegesen épített település madonnája es az ehhez kapcsolódó bizarr ceremónia messzi földről vonzza a zarándokokat. Forrás: http://www.indulhatunk.hu/utazas/franciaorszag/provence-alpes-ctte-d-azur/avignon/a-templomos-lovagok-kincse-es-hagyateka-kulonos-legendak-nyomaban-franciaorszagban-8295032

rocamadour3.jpg

A montserrati Fekete Szűz, avagy a La Moreneta gondosan megmunkált faszobor, ami Szűz Máriát és a gyermek Jézust ábrázolja. A 9. század óta tisztelik, és jelenleg a Santa Maria de Montserrat-kolostorban található.

 rocamadour4.jpg

A hely zarándokhellyé vált, ugyanis a 66 centiméter magas, ezüstlemezkékből készült, nyakláncot és koronát viselő szobor a gyermek Jézus általános ábrázolására hasonlít. A sziklára épült város Miasszonyunk-kápolnájában helyezték el, magasan az Alzou-folyó mély völgye fölött. A közhiedelem szerint a Fekete Szűz a 12. század óta készteti arra a zarándokokat, hogy megmásszák a meredek sziklafalat.

rocamadour5.jpg

A szobor azért különleges, mert az azóta eltelt években az áldása állítólag megkereszteletlen gyermekeket támasztott föl, megvédte a tengerészeket. Emellett elősegítette a termékenységet, és megszabadította a fogságba esetteket. Számos uralkodó és szent látogatott el a szentélybe, és borult le az alakok előtt, köztük Clairvaux-i Szent Bernát, IX. Lajos, Szent Domonkos, XI. Lajos, II. Henrik és 1172-ben felesége, Eleonóra királyné.

rocamadour6.jpg

A Fekete Madonna a legenda szerint nem csupán egyszerű csodákra képes, úgy tartották ugyanis, a fekete szín is annak tudható be, hogy azzal a sokszor sötétebbnek tartott, titokzatos oldallal áll kapcsolatban, mely képes uralkodni élet és halál felett. Épp ezért nem egy olyan történet keringett közszájon, mely arról szólt, hogy a Fekete Madonna képes volt visszaadni halott csecsemők és gyermekek életét. A leghíresebb esetek közé tartozik egy 1489-es esemény, melynek során egy hároméves fiú fulladt a patakba, mikor azonban anyja a szobor elé tette a halott gyermek testét, az feltámadt. Nem sokkal későbbi az a legenda sem, mely egy földművelő hatéves fiáról szól: a gyermek leesett egy ló vontatta szekérről, melynek kerekei halálra zúzták. Mikor azonban a Fekete Madonna elé vitték, akihez családja hosszan imádkozott, a fiú élve és egészségesen térhetett haza.

rocamadour7.jpg

Mi az a Fekete Madonna?

rocamadour8.jpg

A Fekete Madonnák vagy festmények, vagy - túlnyomórészt fából, de olykor kőből faragott - szobrok. A képeken mindig az archetipikus Mária-alak szerepel, és gyakran rajta van a gyermek Jézus is.

rocamadour9.jpgSok Fekete Madonna hatalmas vallási jelentőségű tárggyá vált, és fontos csodák forrásának hiszik őket. Számos közülük jelentős zarándoklatok célpontja lett.

rocamadour10.jpg

A Fekete Madonna nevét az alakok, Mária és Krisztus sötét bőrszínéről kapta. A Fekete Madonna egészen jellegzetes: a sötét vagy fekete színű arc és kéz ellenére európai, világos bőrű jegyeket mutat. Némelyik szobor a készítése során használt anyagtól - mely gyakran lehetett ében vagy más sötét fa - kapta a színét. Néhány magyarázat szerint a szobrokon és az ikonokon az alakoknak egykor világos bőre volt, ami idővel megsötétedett a gyertyakoromtóI. Forrás: http://femina.hu/utazas/kepeken_a_szobor_amely_gyerekeket_tamasztott_fel_a_rejtelyes_fekete_madonna/

rocamadour11.jpg

rocamadour12.jpg

rocamadour13.jpg

rocamadour14.jpg

rocamadour15.jpg

rocamadour16.jpg

rocamadour17.jpg

rocamadour18.jpg

rocamadour19.jpg

Szerző: MULTMENTO  2017.07.19. 06:50 2 komment

Címkék: épület szakrália

el_camino1.jpg

Franciaország Lot megyéjében töltöttük a nyaralásunkat. A híres zarándokút egyik kedvelt útvonala pont ezen a megyén megy át. Már Magyarországon elterveztük, hogy több nap lesz programunk a zarándokút egy-egy nevezetes állomása. Az egyik nap – az időjárás szerinti legalkalmasabb napon – úgy terveztük, hogy az útvonal egy részét autentikusan tesszük meg, mint ahogy ezt elődeink is tették. A zarándokutunk nagy napja, pont az én születésnapomra esett. Úgy látszik ez számomra így rendeltetett.

el_camino2.jpgAz útjelző, ahol elindultunk.

el_camino3.jpgAlig egy kilométer múlva már egy helyi pásztorlakba mehettünk be.

el_camino4.jpg A pásztorlakban friss széna várta a zarándokokat.

el_camino5.jpg A pihenőhelyen emlékkönyv is volt, melybe mi is elhelyeztük kéznyomainkat. Itt éppen csapatunk legfiatalabbja rajzol, hagyja ott művét.

el_camino6.jpg A pihenőhely kívülről.

 el_camino7.jpgEzt az autót sem mostanában hagyták sorsára.

el_camino8.jpg Tipikus mohás fa. Az úton folyamatosan énekes kabócák szolgáltatták a kísérő zenét, de lencsevégre egyet sem sikerült lekapnom.

 el_camino9.jpgAz erdőben rakott kőfalakon mindenütt megjelenik a moha és a pók.

 el_camino10.jpgZarándokok hagyták hátra.

el_camino11.jpgMindenki a saját tempójában haladt, de 4 kilométerenként bevártuk egymást egy kis megbeszélésre, és egy kis frissítőt vettünk magunkhoz.

 el_camino12.jpgAz első pihenő után még együtt. Aztán majd megint szétszóródva fogjuk járni a magunk útját.

 el_camino13.jpgItt éppen utolértem és lehagyni készültem két társunkat. Aztán megállásra kértek, és egy kabócák által kísért születésnapi koncertet kaptam.

 el_camino14.jpgSzép kis gazdasági épület lehetett régen.

el_camino15.jpgEz a kis tükrös játék az egyik bekerített tanya kerítésoszlopán lógott.

 el_camino16.jpgTipikus kőkerítés, és mögötte a tanyaépület.

 el_camino17.jpgJellemző útrészlet.

 el_camino18.jpgAz árnyékom mindenhova elkísért.

el_camino19.jpgMajdnem learatott gabonatábla. A többiek szerint a kombájnnak elfogyott az üzemanyag, és ez maradt a Szerintem csak a „NIKE” lefizette a traktorost. Én bónuszként kaptam a derült égre egy szív alakú felhőt.

el_camino20.jpg A megtett utunk egyik jelölő köve. 

Szerző: MULTMENTO  2017.07.15. 06:28 4 komment

Címkék: könyv emléktábla szakrália

Nyaralásom utáni első posztomat olvashatjátok most.  Egybefüggő két hetet kellett eltöltenem szabadságon, mert a munkáltatóm ragaszkodott hozzá. Két hétig nem is mehettem be a munkahelyemre. Természetesen azért telefonon megtaláltak így is, de a kis telefonos tanácsadás után hamar visszatértem a szabadságos tevékenységemhez. Az első hete Franciaországi túrázással telt. Franciaországban élő barátaink meghívásának tettünk eleget pont egy tucatnyian. Harminc éve meglévő barátságunkat mélyítethettük el, úgy hogy közben belekóstoltunk az „el Camino”-zásba is.

nyaralas1.jpg

Első reggel, amikor felébredtem a társaság nagy része még aludt. Én meg elindultam egyedül felfedezni a falut. Kellemes időjárás, igazi mediterrán környezet. A nap épp, hogy felkelt. Mentem ötszáz métert, és aztán eleredt az eső. Visszaszaladtam, és amikor visszaértem a házhoz már elállt is az eső. Az eső után aztán nyugaton a hegyek fölött megjelent a szivárvány.

nyaralas2.jpg

A szemközti telek oroszlánja mindezt különleges légköri jelenséget nagy nyugalommal szemlélte.

nyaralas3.jpg

A ház, ahonnét felfedezni indultam. Az első reggel az egyik falusi gazda ment a teheneihez, a határba, és örömmel jött hozzám üdvözölni. Bemutatkoztunk egymásnak, és rájöttünk, hogy nem beszéljük egymás nyelvét. A francia tökéletes német kiejtéssel megkérdezte tőlem, hogy németül beszélek-e. Én válaszoltam, hogy igen. Erre aztán ő franciául folytatta, hogy ő nem.

nyaralas4.jpg

Ebből a fajta hortenziából sokat láttam.

nyaralas5.jpg

Szobánk ablakából kitekintve.

nyaralas6.jpg

A vidékre jellemző szarvasmarhák legelője. A legelőt szelídgesztenyés szegélyezi.

nyaralas7.jpg

Kilátás a dióligetből, a hegyekre.

nyaralas8.jpg

Ez itt egy magán tó.

nyaralas9.jpg

nyaralas10.jpg

Ez volt régen a falu mosodája. Igazi önkiszolgáló, hűs vizű forrással, és francia nyelvű tájékoztató táblával.

nyaralas11.jpg

Ezzel a táblával üdvözlik a járművel érkezőket.

nyaralas12.jpg

nyaralas13.jpg

Régi házak. Mindkettő előtt egy-egy totemoszlopot találtok, ha kerestek. Ezekből a totemoszlopokból van több is, egy helyi művész készíti, és dekorálja vele a falut.

nyaralas14.jpg

A templom udvara, ahol éppen pétanque-t játszanak.  A pétanque francia eredetű golyójáték. Neve a „mozdulatlan lábak” jelentésű francia pieds tanqués kifejezés szavainak összevonásából származik. A golyójátékok már a középkortól rendkívül népszerűek voltak a francia hadseregben, IV. (Szép) Károly király a 14. században be is tiltotta őket a katonák számára, hogy ne vonja el túlságosan a figyelmüket.A játéknak sok helyi változata volt. A provence-i La Ciotat-ban történt, hogy Jules le Noir-nak, az egyik játékosnak megbénultak lábai, ezért nem tudta messzebbre dobni a golyót 10 méternél. Környezetében a játéknak egy olyan változata alakult ki, amelyben 50 centiméter átmérőjű körből kellett 6-10 méterre dobni a golyókat. Dőlt betűs részek forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/P%C3%A9tanque

Szerző: MULTMENTO  2017.07.12. 06:52 4 komment

Címkék: játék fa virág épület sarokház

Az elmúlt két hónap hétvégéi azzal mentek el, hogy feleségem szülői házát ürítettük ki. Eladtuk a házat, ezért meg kellet válni a felesleges tárgyaktól, és meg kell tartani a nélkülözhetetlen tárgyakat. A padlás kiürítése jutott nekem.  Az alábbi képeken a család rokkái és az egyik nagybácsi félbemaradt lombfűrész munkái láthatóak. Ezeket én a jövőben nélkülözhetetlennek ítéltem. Most már csak szabad idő kell, hogy ezek a tárgyak a családi gyűjtemény féltett darabjai legyenek. Az első lépést megtettem, és zsákokban szétszedve várják a feltámadást.

padlaskiurites1.jpg

padlaskiurites2.jpg

padlaskiurites3.jpg

padlaskiurites4.jpg

Olvasóim figyelmébe. Amikor ez a poszt megjelenik, nyári szabadságomon vagyok. A kommenteket szívesen veszem, de nem biztos, hogy rövid időn belül reagálni tudok rájuk.

Szerző: MULTMENTO  2017.07.08. 17:09 6 komment

Címkék: fa barkács

vidam_nyarat1.jpg

Munkába jövet-menet változtatni szoktam az útvonalon, ezért aztán a változó környezet változó hangulatot és képeket eredményez.

vidam_nyarat2.jpg

A Kodály Köröndnél levő járdán találtam ezeket a gyerekrajzokat. A háttérben a 2014-ben leégett tetejű köröndi ház. Gondolom, az idei nyáron sem költözhetnek vissza a lakók.

vidam_nyarat3.jpg

vidam_nyarat4.jpg

vidam_nyarat5.jpg

A Városligeten átjőve több éppen az 56-os emlékév záró eseményére készülnek.

vidam_nyarat8.jpg

A városligeti tóba, szinkronúszó medencét építenek a vizes világbajnokságra. Egy kicsit eltereltek az építkezés miatt, és az Amerikai Magyarok által adományozott George Washington szobra előtt kellett elmennem.

vidam_nyarat6.jpg

vidam_nyarat7.jpg

A szinkronúszás közvetítése biztosan jól fog majd a televíziókon, háttérben a Vajdahunyad várával. Az informatikus lényem, azért elgondolkozik azon, hogy a mai technikával, már digitális trükkökkel is meg lehetett volna ugyanezt valósítani.

vidam_nyarat9.jpg

Olvasóim figyelmébe. Amikor ez a poszt megjelenik, nyári szabadságomon vagyok. A kommenteket szívesen veszem, de nem biztos, hogy rövid időn belül reagálni tudok rájuk.

Szerző: MULTMENTO  2017.07.01. 06:17 1 komment

Címkék: játék épület emléktábla

süti beállítások módosítása