A múlt hónapban a lányommal éjnek évadján a város határában a kukoricás szélén kerestünk alkalmas helyet arra, hogy félbehagyott felüljárót fényképezzünk holdfényben. Igazi gerillafotózás lett volna, de sajnos éber biztonsági őrök elzavartak bennünket. Így ez a gerillafotózás eredménytelen volt.

gerillakotok1.jpg

Egy héttel később reggel megyek a Madách téren át, és mit látok. Bizony van, akiknek sikerült egy gerillaakciót végrehajtani. Több négyzetméternyi kötött és horgolt képeket hagytak hátra az Örkény színház előtti árkád egyik oszlopán. Mint kiderült már június 16-a óta látható az oszlopon a Kézimunkások Szövetkezetének elgondolkodtató alkotása.

gerillakotok2.jpg

gerillakotok3.jpg

A Kézimunkások Szövetkezetének hitvallását megtaláltam a Facebookon. Olvasóim közül nem mindenkinek van hozzáférése ehhez a közösségi médiához, ezért a dőlt betűs részt ide is másoltam, hogy a kötő és horgoló városi gerillák hátrahagyott alkotásai között egy kicsit jobban megismerjétek őket.   

gerillakotok4.jpg

gerillakotok5.jpg

A válság a fejekben, a megoldás a kezekben van! 
A Kézimunkások Szakszervezetének manifesztuma

gerillakotok6.jpg

 A kézimunka bolyhos forradalom! A Kézimunkások Szakszervezete a világot gyengéd és szeretetteljes, ugyanakkor bátor és szabad módon alakítja! A kézimunkások szeretettel és kreativitással fordulnak munkájuk anyagához, teremtő módon használják fel azt, amit mások már elvetettek, és bátran, korlátok nélkül valósítják meg sokszínű és sokféle álmaikat. 

gerillakotok7.jpg

 A kézimunka teremtő autonómia! A kézimunkások önfeledt kiteljesedésben, vidám meditációban színes és izgalmas világokat teremtenek, s eközben könnyeden kelnek át a köréjük épülő szellemi és fizikai korlátokon. 

 A kézimunkások szabadok! Szabad a teremtésük, szabad a gondolkodásuk, szabad a szellemük! 

gerillakotok8.jpg

 A kézimunkások létrehoznak, együttműködnek és hozzáadnak! Távol áll tőlük a letűnő indusztrializmus sorozatgyártott valósága, az üzletszerű versengés, a megélhetési divatteremtés, a modern ember megfelelési teljesítménykényszere és sokszorosított szorongása! 

gerillakotok9.jpg

 A kézimunkások a világot meleg és otthonos hellyé teszik! A kézimunkások — a kezeik között formálódó anyagon keresztül — közvetlen és természetes kapcsolatban állnak egymással világnézeti, társadalmi, kulturális hovatartozásuktól függetlenül! A kézimunkások a gyengéd és finom energiákhoz kapcsolódnak, és szelíd állhatatossággal teremtenek egy emberséges világot.  

gerillakotok10.jpg

A kézimunka cselekvő szeretet! A kézimunkások a kézimunkán keresztül szeretni tanulnak! A kézimunkások tudják: az emberi lélek finom és könnyen szakadó matéria, melyhez éppoly odafigyelő szeretettel és bátorsággal fordulnak, mint a fonalak és cérnák, a textilek és gyöngyök, a festékek és minden megmunkálható anyag végtelen gazdagságához. A kézimunkások kiállnak embertársaikért, ha azt tapasztalják, hogy őket rosszindulatú támadások érik, hogy őket értetlen közöny övezi, vagy ha az együttérzés hiánya embertelen körülmények közé sodor védtelen és vétlen személyeket vagy csoportokat. A kézimunkások tetteikkel, kezük munkájával mutatják meg, mit jelent az emberség, a törődés és az együttérzés.     

 A kézimunkások fegyvere a kötőtű, és a sorsistennők bátorságával gombolyítják fonalukat, és vállalják tántoríthatatlan szelídségüket, mellyel az emberi kapcsolatok világát alakítják. A kézimunkások tevékenységüket együtt végzik, a közös alkotásban egymásnak menedéket nyújtanak, mindenkit befogadnak és folyamatosan tanulják, hogy mit jelent együtt létrehozni, együtt teremteni. 

 A kézimunkások békében élnek magukkal, egymással és a világgal! A kézimunkások kezük együttműködő munkájában elmerülve, az anyag belső szerkezetét megismerve, megbékélnek a világgal, érzékennyé válnak másokra, és csendes nyugalommal vesznek részt a körülöttük zajló változásban! 

gerillakotok11.jpg

 A kézimunkások fenntartják az álmokat! A kézimunkások tevékenységükkel fenntartják az inspirációt, megmentik a világ színes álmait. Távol tartják magukat a torzsalkodástól és a kisstílű csatározásoktól, fogak helyett kötőtűt csattogtatnak, agyrémek helyett színes és bolyhos anyagokat állítanak elő.   

 A kézimunkások üdvözlik a változást! A kézimunkások tudják: a változás maga az élet, ezért azt szelíden befogadják. A kézimunkások tudják: velük vagy tőlük függetlenül a változás megtörténik, de hogy milyen módon történik mindez, az nagyban függ tőlük is. A kézimunkások a változást átalakulásnak tekintik, melyben új formák és új színek új egységbe rendeződnek.  A kézimunkások ezért a legvészterhesebb időkben is fenntartják alkotó ráhangolódásukat, és nem félnek maguk mögött hagyni az elavult rendszereket. A kézimunkások rettenthetetlenül bontják le a régi pulóvereket, hogy új mintává szervezzék a régi anyagot. A kézimunkások ezt a bátorságot állítják szembe a destruktív erőkkel, a világvégi jóslatokkal, a pénz és hatalom világának összeomlásával. 

gerillakotok12.jpg

A kézimunkások tudják: a világ megérett a változásra, így hát megragadják kötőtűiket, és belekezdenek egy bolyhos forradalom színes takarójának megkötésébe!

Forrás: https://www.facebook.com/K%C3%A9zimunk%C3%A1sok-Szakszervezete-310672715612494/about/

A Youtubon is rátaláltam egy kisfilmjükre:

Szerző: MULTMENTO  2016.11.05. 06:36 4 komment

Címkék: könyv épület textil emléktábla

kutyas_emlekmu1.jpg

Az idei kitelepítési emlékmű látogatási sorozatunk ezzel a Vértesacsai emlékművel kezdődött. A templomkertben avatták föl ezeket aluminimum csövekre applikált márványtáblákat, a kitelepítettek névsorával. Minden oldalra nagyon sok név jutott. Eredetileg az egykori állomás épületére gondolták kirakni, de az olyan állapotban volt, hogy arra kitenni nem lehetett.

kutyas_emlekmu2.jpg

Nem messze van tőle a régi kitelepítési emlékmű, egy vasúti marhavagon, és rácsos szellőző ablakát idézi, és rajta két nyelven megemlékező szöveg.

kutyas_emlekmu3.jpg

kutyas_emlekmu4.jpg

A kitelepítési emlékmű és tájház avató emléknapon Németországból is többen visszajöttek megemlékezni. A képen látható labdát ajándékozó öregurat is 1946-ban telepítették ki. Most labdákat hozott az falu gyerekeinek. Az átadáskor elmesélte személyes élményeit a kitelepítésről. Mesélte, hogy gyermekfejjel az fájt neki legjobban, hogy a kutyáját nem vihették magukkal. Az indulás után a vagon ablakából kitekintve, még sokáig futott a kis kutya a sínek mellett.

kutyas_emlekmu5.jpg

A kitelepítési emlékművek egy részénél a kutya, mint szimbólum meg is jelenik. Én Soroksáron és Csobánkán fényképeztem kutyás emlékműveket. Most ezekből állítottam össze a poszthoz a további képeket. Sikerült néhány visszaemlékezésben megtalálni kutyákra vonatkozó részleteket, ezeket is idézem.

kutyas_emlekmu6.jpg

kutyas_emlekmu7.jpg

„Míg a kitelepítettek a több napig tartó vonatúton a zsúfoltságtól szenvedtek, addig a faluban maradtakat épp az üresség kínozta. A falu lakosságának nyolcvan százaléka két nap alatt eltűnt. …. Fájdalmas lehetett a csend – lendítenénk tovább a beszélgetést, mire Jóska bácsi hirtelen felélénkül. – Csend? Dehogy volt csend. Óráról órára nagyobb volt a zaj. Elviselhetetlen volt a kutyák mind erősebb vonyítása. A kitelepített családok persze nem vihettek magukkal jószágot, így kutyájukat sem, a szerencsétlen állatok meg egyre keservesebben keresték a gazdájukat. Aztán már az éhség is kínozta a kutyákat. Heteken át szinte folyamatosan vonyítottak. Ha akartunk volna, akkor sem tudtunk volna megfeledkezni a kitelepítettekről.” Leikep József Csobánkán élő mesélte a Népszabadság 2016-02-14-i számában, Írta: Boda András

kutyas_emlekmu8.jpg

kutyas_emlekmu9.jpg

kutyas_emlekmu10.jpg

kutyas_emlekmu11.jpg

hazatertek1.png 

Idézet, hazaszökött visszaemlékezéseiből 234.oldal Tóth Ágnes: Hazatértek Gondolat Kiadó (Budapest), 2008

hazatertek2.png 

 

Idézet, hazaszökött visszaemlékezéseiből 292. old. Tóth Ágnes: Hazatértek Gondolat Kiadó (Budapest), 2008

Szerző: MULTMENTO  2016.11.02. 06:04 2 komment

Címkék: fém emléktábla

Feleségemnek több hétvégén munkája volt Újpetrén, nekem sofőri feladatom volt. Az oda vissza vezetés közötti időben, nyakamban a fényképezőgéppel sétáltam nagyokat a faluban. Ott készült az alábbi fotósorozat.

sofor_ujpetren1.jpgMár a falu határában tegeznek, ez tetszett.

sofor_ujpetren2.jpg

sofor_ujpetren3.jpgA temető fölött zivatarfelhő is volt, kaptam is belőle egy keveset.

 sofor_ujpetren4.jpg

sofor_ujpetren5.jpgA gabonatábla szélén pipacsot is fényképezhettem.

 sofor_ujpetren6.jpgA folyondár, vagy szulák a legelterjedtebb gyomnövényünk. Gyermekkoromban sokat gyűjtöttem, mert a disznók nagyon szerették.

 sofor_ujpetren7.jpg

sofor_ujpetren8.jpg

sofor_ujpetren9.jpg

A falutól nyugatra, a temető után található az 1757-ben, barokk stílusban épült kápolna. Ma már nem szolgál vallási célokat. Az előtte található “Golgota”, a homokkőből épített három feszület (Krisztus és a két lator) a XVIII. századi népi szobrászat kiemelkedő alkotásai.

sofor_ujpetren10.jpgA kápolna melletti hatalmas faeper megállásra késztetett. Később alig tudtam eltüntetni a kezemről a nyomait.

sofor_ujpetren11.jpgA római katolikus plébániát 1745-ben alapították, ekkortól vannak meg az anyakönyvek is. A falu mai templomát 1760-63 között barokk stílusban KIimó György püspök kezdeményezésére, herceg Batthyány Károly építtette.

sofor_ujpetren12.jpg

sofor_ujpetren13.jpgAz 1793-ban homokkőből készített alkotást a “legszentebb szentháromság” tiszteletére emelték. Szűz Mária szüleit, a Három isteni személyt, és Szűz Mária mennybéli megkoronázását láthatjuk rajta.

sofor_ujpetren14.jpgEzt a tulipános kapudíszt nem tudtam kihagyni.

sofor_ujpetren15.jpgAmikor első alkalommal mentünk épp felújították az út melletti homokkő keresztet.

sofor_ujpetren16.jpgA következő alkalommal már felújítva hirdette, hogy itt igyekeznek megőrizni az örökséget.

sofor_ujpetren17.jpg A falut elhagyó táblán, további látogatásra várnak. Úgy gondolom, még többször megyek.

Dőlt betűs részeket innét idéztem: http://ujpetre.hu/wp/kozsegunkrol/muemlekeink/

Szerző: MULTMENTO  2016.10.29. 06:21 2 komment

Címkék: virág épület temető szakrália

lampamuzeum1.jpg

Régóta terveztem, hogy megnézem a zsámbéki lámpamúzeumot. Az egyik hétvégén aztán, amikor feleségem előadást tartott a zsámbéki ifjúsági házban, én fogtam magam és elmentem megnézni a lámpamúzeumot. A neten találtam rá évekkel ezelőtt, és mindig is érdekelt, hogy milyen csodalámpák vannak ott.

lampamuzeum2.jpg

lampamuzeum3.jpg

Egy tipikus helyi sváb parasztház köszöntött rám, a lámpamúzeum helyszíneként. A házon látszik, hogy folyamatosan gondját viselik. A ház tornácán feltűnt a gyűjtemény létrehozója, akit éppen beszélgetős kedvében találtam, és elbeszélgettem a gyűjtemény kialakulásáról. Megdicsértem a kiállított lámpák állapotát, és a restaurálás minőségét. Mint megtudtam a gyűjtő műszerészként végzett, és a házban saját restaurátorműhelyt hozott létre, amelyben javítja, és helyrehozza a lámpákat. Büszkén mesélte, hogy az Iparművészeti Múzeumból is dicsérték, hogy milyen szakszerűen restaurálja őket. Engedélyt kaptam arra, hogy fényképezzek. Néhány képet most illusztrációként felteszek, és egy kis szöveges ismertetőt is hoztam a múzeumról és a gyűjtőről.

lampamuzeum4.jpg

lampamuzeum5.jpg

lampamuzeum6.jpg

Az 1960-as években Borus Ferenc palackozott italok gyűjteményéből rendezett be saját borospincéjében egy "Bormúzeumot". Ide keresve megfelelő világítási eszközöket, került kapcsolatba a lámpákkal.

lampamuzeum7.jpg

Annyira megtetszettek neki a szebbnél-szebb darabok, hogy észrevétlenül is a gyűjtőjükké vált. A kiállított tárgyakat egy-két kivételével saját pénzén vásárolta meg, volt olyan nap, amikor 20-25 db került a tulajdonába. A tárgyak többsége koszosan, rozsdásan, hiányosan került elő, így a restaurálás mesterségét is elsajátítva minden lámpát saját maga hozott rendbe.

lampamuzeum8.jpg

Eleinte szoba-konyhás lakását díszítette a sok szép tárgy, de hála az újságok és a televízió népszerűsítésének, egyre több hazai és külföldi érdeklődő látogatott el hozzá azzal a kéréssel, hogy mutassa meg gyűjteményét. Így 1970-ben, "közkívánatra" létrehozták az első állandó kiállítást a Művelődési Házban, körülbelül 250 tárgyból álló gyűjteménnyel.

lampamuzeum9.jpg

A lámpák természetesen tovább gyarapodtak, sőt világhírre is szert tettek, köszönhetően a Magyar Távirati Iroda népszerűsítő munkájának, amely az egész világot ellátta a gyűjtemény ismertetésével. A gyűjtemény gazdagításában nagy segítséget nyújtott az akkori Magyar Filmgyártás, hiszen nagyon sok lámpát kölcsönöztek és ezek kölcsönzési díjából sikerült a legnagyobb fejlesztéseket létrehozni.

lampamuzeum10.jpg

A gyűjtemény gyorsan kinőtte a Művelődési Ház kistermét. 1979-ben nyílt meg a Lámpamúzeum egy volt lakóházban, Zsámbékon a Magyar u. 18. szám alatt, amelyet Zsámbék Nagyközség Közös Tanácsa vásárolt meg a múzeumi anyag bemutatására. Jelenleg 1000-1100 db világítási tárgy található az ország egyetlen Lámpamúzeumában. A mécsesek, gyertyatartók, ipari, háztartási, olaj- és petróleumlámpák között található régi kínai vázából készült lámpa, valamint Zsolnay-majolika, meisseni porcelán talpú petróleumlámpa, 1800 körül készült olajpumpás világítóeszköz stb.Forrás: http://www.mizsambekunk.hu/muzeumok/lampamuzeum

lampamuzeum11.jpg

Borus Ferenc, Egy ötgyermekes család harmadik gyermekeként 1932. április 21-én született Kisújszálláson.
Szülei: Borus József és Szabó Teréz.

lampamuzeum12.jpg

Alaptanulmányait az Alföldön végezte. Zsámbéki kapcsolatai 1946-tól kezdődtek, ugyanis anyai nagynénje akkor települt az Alföldről ebbe a faluba. Zsámbékra 1955-ben költözött, mint frissen leszerelt katonatiszt.

lampamuzeum13.jpg

Már azokban az években is tapasztalta a nagy különbséget az Alföld és a Dunántúl között. A jobb megélhetés és érvényesülés reményében költözött ide családjával. Számításai nagyrészt beigazolódtak. Zsámbék lett az igazi otthona, de a szülővárosát soha sem felejti el, az ott töltött nagyon szegény, de annál boldogabb gyermekkort...

lampamuzeum14.jpg

Zsámbéki életét, mint munkásember dolgozta végig, de emellett mindig azon fáradozott, hogy a község érdekét is szolgálja. Első ténykedése az 1956-os forradalom idején kezdődött. Az akkori községi vezetés felkérte, hogy legyen a nemzetőrség parancsnoka. Ezt a tisztséget 1957 márciusáig látta el. Feladatuk a rend biztosítása volt, amit maximálisan teljesítettek. 1957-ben, mint tisztet lefokozták és harminc évig, mint ellenforradalmárt tartották nyilván.

lampamuzeum15.jpg

1990-ben rehabilitálták és visszakapta rendfokozatát.Cselekvőképes kedvén ez semmit nem rontott. Hozzáfogott a régi tárgyak megmentéséhez, ugyanis látta, hogy egyre több értékes tárgyat visznek ki az országból. Negyvenöt év alatt három múzeumot alapított (ebből egy működik).

  • az első a bormúzeum, ahol kb. 1000 üveg bor és a hozzávaló tárgyak találhatóak
  • a második a Lámpamúzeum, több mint 1100 világítási eszközzel (ez látogatható)
  • a harmadik a haditechnika és fegyverzet (álma, hogy egyszer ebből is múzeum lesz )

 lampamuzeum16.jpg

 A Zsámbékon lakóknak és az idelátogató turistáknak köszönheti, hogy az összegyűjtött lámpákból nyilvános múzeum lett. Nagy boldogsággal tölti el, hogy Zsámbék hírnevét a Romtemplom mellett a Lámpamúzeumon keresztül az egész világ megismerte.Ugyanis nem csak a sajtón, rádión, televízión keresztül ismerhették, meg, hanem:

  • az 1995-ös Guinness rekordok könyvébe is belekerült
  • felvették Amerikában a nemzetközi lámpaklubba
  • Ausztráliában pedig a múzeumi társaságok tagja lett

lampamuzeum17.jpg

Büszke a hazai elismerésekre is:

  • a köztársasági elnök aranyérem boldog tulajdonosa
  • Zsámbék díszpolgára
  • 75. születésnapjára a kulturális minisztertől elismerő oklevelet kapott

Többször hívták a múzeummal Budapestre, Érdre és Németországba, de ragaszkodott Magyarországhoz és bízott abban, hogy Zsámbékon jó helyen lesz a gyűjtemény. Így a mai napig itt Zsámbékon tekinthető meg a kiállítás. Forrás: http://www.mizsambekunk.hu/muzeumok/lampamuzeum/a-gyujtorol-roviden

Szerző: MULTMENTO  2016.10.26. 06:13 2 komment

Címkék: fa fém épület kerámia szecessziós épületdíszek

Zsámbékon két hete jártam, és a Táncsics utca 1 számú ház falán feltűnt, hogy egy 1956-os forradalmárnak állítottak emlékművet. Elgondolkodtató, hogy mindössze 18 éves volt, amikor meghalt, és a tábla szövege sem hétköznapi. Rákerestem, és Domokos Károly Zsámbéki író írását találtam, amelyet most a képeimhez idézek.

kmetz_misi1.jpg

Akit kétszer lőttek fejbe

Jó Néhány éve, október közepén, Perényi János barátom a következő kérdést szegezte nekem: tudsz-e arról, hogy a zsámbéki temetőben nyugszik Kmetz Mihály, aki 1956-ban - tizennyolc évesen - a forradalomban vesztette életét?

- Még nem hallottam róla - válaszoltam.

Október 23-án illenék koszorút elhelyezni a sírján - szólt, majd így folytatta: én mindent megszervezek, téged pedig arra kérlek, néhány mondat erejéig emlékezz meg róla. - Nagyon szívesen, de mesélj el a fiatalemberről mindent, amit csak tudsz!

Meghallgatva a történetet, megfogott e tizennyolc éves ifjú szomorú sorsa.

Felkerestem Misi ma is Zsámbékon élő testvéreit, s a beszélgetésből kibontakozott az a családi tragédia, amely 1956. október 23-án, a Margit hídnál történt találkozással kezdődött, és amelyre november 6-án Budán, a Széna térről induló Logodi utca üres telkén tett pontot a kivégzőosztag golyója. (Engedtessék meg a személyes hangvétel azért, mert Kmetz Mihályt ma már közeli ismerősömnek, barátomnak érzem.)

kmetz_misi2.jpg

Olyan tizennyolc éves fiatalemberről szól a történet, akinek az első világháborúban elesett nagyapja mutatott példát. Őt ugyancsak Kmetz Mihálynak hívták, s nevét ma - többed- magával - a zsámbéki első világháborús emlékmű őrzi.

Unokája 1956. október 23-án a Margit hídnál csatlakozott Szabó bácsi csoportjához, aki a Széna téren folytatta gigászi küzdelmét a megszálló túlerővel és hazai bérenceikkel szemben. Mihály a Ganz Villanyban dolgozott, ahol szakmunkásként foglalkoztatták. Tizenöt évesen tüdőszanatóriumban kezelték, s ő a gyógyulást hozó kezelés ideje alatt is tanult, leérettségizett, technikusi oklevelet szerzett. Munkásfiatal volt, olyan " pesti srác", aki naponta huszonnyolc kilométerről járt a fővárosba dolgozni. Pontosabban (ha ragaszkodni akarunk '56 szelleméhez), akkor azt kell mondanunk, hogy valójában vidéki srác volt, aki pesti sorstársaihoz, az ifjú hősökhöz hasonlóan – tizennyolc éves korában – akárcsak Mansfeld Péter a hazájáért áldozta életét. Szomorú sorsuk csupán abban különbözik, hogy Pétert a történelem nevesítette, Mihályt azonban a névtelen hősök közé sorolta, és betakarta az ismeretlenség fekete fátylával.

Az 1956. október 23-a és november 6-a közötti időben Miska katonásan felszerelve egyszer hazajött Zsámbékra. Szülei nem akarták visszaengedni Pestre. Édesanyja még a ruháját is eldugta, hogy visszatartsa. Mihálynak azonban mennie kellett. A hazatérés napját követő nap reggelén még indult az az autóbusz, amelyik testestül-lelkestül elvitte.

A forradalmat és szabadságharcot fegyverrel és hazugságokkal leverte a túlerő. Mihályt is elfogták és a Logodi utca egyik beépítetlen telkén négy pufajkás kivégezte. A szomszédos házakból hiába kiabáltak az emberek, hogy már amnesztia van, ne tegyék. Jutott számukra is egy-egy figyelmeztető, fegyelmező géppisztolysorozat az ablakuk alá. Mihály testét gyilkosai a helyszínen hagyták. A környező házak lakói készítettek számára koporsót, majd eltemették a kivégzés helyszínén. A tragédiáról, táviratban értesítették a családot. 1957 február elején az édesanya és a testvér hozta haza Mihály holttestét.

A szülők már nem élnek. Mátyást, a testvért még ma is gyötri az exhumálás borzalmas emléke. A kivégzéséről, a gyilkosságról a szemtanúk tájékoztatták a családot.

A temetési szertartás alatt kevés falubélit lehetett otthon találni. Elment az utolsó autóbusszal testestül-lelkestül, és lélek nélkül kellett visszahozni szülőfalujába.

kmetz_misi3.jpg

Ám végső nyughelyén sem pihenhetett zavartalanul. A síremlékén elhelyezett fényképét valaki – egy ismeretlen – szintén "kivégezte". Ez a lövés is a fején találta, ott, azon a helyen, ahol a pufajkások gyilkos golyója érte. Mihályt kétszer gyilkolták meg: először életében, másodszor holtában, jelképesen.

Emlékét az utókornak őriznie kell! Kmetz Mihály – Zsámbék szülötte – feltétlenül megérdemelne egy emléktáblát, fordult meg a gondolat a fejemben.

A rendszerváltás első néhány évében október 23-án még tartottak megemlékezést, koszorúzást a sírjánál. Sajnálattal kellett azonban megállapítani, hogy ez akkor nem vált hagyománnyá. Ennek egyik fő oka, hogy a faluban nem volt szokás központi ünnepség keretében '56-ról megemlékezni. Egy másik gondolat arról szólt, hogy ezen változtatni kell.

Megvalósult, s ennek eredményként 1998-tól minden év október 23-án ünnepi megemlékezésre kerül sor. A hagyományteremtés évében mintegy húsz-huszonöt főből álló társaság újból koszorút helyezett el Kmetz Mihály sírján, majd megemlékezést tartott annak reményében, hogy e világtörténelmi esemény évfordulóját a jövőben a március 15-i nemzeti ünnephez hasonló módon fogják a zsámbékiak, koszorúzással egybekötve megünnepelni.

Mihály szomorú története Ausztráliáig repült. Az ottani magyar szabadságharcos szervezet, a zsámbékiak és a környező településekről az ünnepségre érkezők 1999. október 23-án együtt ünnepeltek. A szervezők örömmel üdvözölték soraikban a Történelmi SZDP képviselőit, akik az '56-os ifjú hős emléktáblája alatt szintén elhelyezték a megbecsülés és szeretet koszorúját. Az emléktáblát Király Lőrinc szobrász-restaurátor barátunk készítette, a költségekhez az ausztráliai magyar barátaink is hozzájárultak.

Zsámbék, 1999. február hó Forrás: http://magyarforum.hu/cikk/2410/Akit-ketszer-lottek-fejbe/

Érdekelni kezdett, hogy vajon a 60 évvel ezelőtti forradalmi eseményekben részt vettek-e a Magyarországon élő német kisebbségségek. Azt találtam, hogy éppen ma, azaz október 22-én, szombaton 16:20-tól a Duna televízió vetíti a Nemzetidegenek című dokumentumfilmet. A film néhány békásmegyeri sváb 56-os forradalmi szerepéről szól. Én ma mindenképpen megnézem.

Herhoff György félig magyar – félig sváb családból származik. Családja ugyan elkerüli a kitelepítést, mivel a háború alatt egy zsidó nőt bújtattak, de a családi szikvízüzemet államosították. Néhány társával Békásmegyeren szervezkedni kezd a rendszer ellen, egyikük azonban besúgó és elárulja társait. A letartóztatást halálos ítélet követi, melyet később 13 évre változtatnak. ’56-ban Nagy Imre felülvizsgáltatja az ügyet és amnesztiával szabadul. A forradalom kitörésekor édesanyja hiába kéri, hogy hagyják el az országot és csatlakozzanak a Németországba kitelepített rokonokhoz, Herhoff György úgy dönt, hogy inkább fegyvert ragad és harcol a magyar szabadságért. A Vérmezőn érte a halálos lövés… Testvére, Herhoff Mária 2016-ban úgy dönt, hogy megpróbálja kideríteni, hogy ki volt a testvére árulója. A kérdés, hogy sikerül-e neki. A film így Herhoff György történetén túl testvére személyes útkeresése is, mellyel megpróbálja megtalálni 60 múltán az igazát. Magyar dokumentumfilm, 32 perc, 2016.

Rendező-forgatókönyvíró-operatőr: László Gábor

Forrás: http://www.mediaklikk.hu/2016/10/17/nemzetidegenek-2/

Szerző: MULTMENTO  2016.10.22. 06:28 Szólj hozzá!

Címkék: épület emléktábla

A kitelepítési emlékműveket összegyűjtve és fotózva többön található fa szimbólum. A fás emlékművek közül a Nagykovácsiban levőt tudtam alaposan körüljárni, és lefotózni. Nagykovácsi patakjának hídján kettő emlékmű is van, az egyik a németek a másik a felvidéki magyarok kitelepítési emlékműve.

harsfas1.jpg

A német emlékmű nagy kivágott hársfát ábrázol. Szimbolizálva, hogy a Magyarországi németek által nevelt és gondozott hársfát el lehet pusztítani. Azért a kidöntött fától nem messze sarjad egy másik fiatal fa is, mely szép lassan átveszi a régi helyét.

harsfas2.jpg

A hársfa választása az emlékműveknél nem véletlen. „A germánoknál (Freya) a szerelem istennőjének a fája volt. A germánok azért is tartották a törzsi gyűléseket a hársligetekben, mert azt hitték, nem csap bele a villám. A germán Nibelung-legendában az eposz hőse, Siegfried a hárs világfa tövében lakó sárkányt (Lindwurm, Lindrache, hársfakéreg, hársfasárkány) úgy öli meg, hogy a sárkánybarlang elé máglyát rak, és a szörny a füstben megfullad. Siegfried sárkányzsírral bekeni magát, amitől sebezhetetlen lesz, kivéve a lapockáján, ahová egy hársfalevél tapad – a hárs szív alakú levele a háton a szívnek megfelelő helyre került” Dőlt betűs idézet forrása: http://www.bozotmives.hu/article/Harsfa-fajok

harsfas3.jpg

harsfas4.jpg

harsfas5.jpg

harsfas6.jpgNagykovácsi templomában később, megtudjuk, azt is, hogy a németek hogyan is jöttek be új hazát foglalni.

 harsfas7.jpg

harsfas8.jpgA templom kertjében új hársfa csemetét is lehet látni.

Aki még fás kitelepítési emlékművekről többet szeretne látni itt megteheti:

https://www.kozterkep.hu/~/2621/nemet_kitelepitettek_emlekplasztikaja_nagykovacsi_stremeny_geza_1996.html

https://www.kozterkep.hu/~/20692/Kitelepitettek_emlekmuve_Pornoapati_2001.html

https://www.kozterkep.hu/~/15110/Kitelepitettek_emlekmuve_Hidegkut_2008.html

Szerző: MULTMENTO  2016.10.19. 06:31 2 komment

Címkék: emléktábla szakrália

süti beállítások módosítása