Ma reggel mentem át a Bajcsy Zs. utca és az Andrássy út kereszteződésben. A felállványozott sarki ház állványvédő kerítésén két felrajzszegezett lap. Egy kortárs rajz és egy kortárs vers. Én megálltam, elolvastam, és továbbmentem. Amíg a szemközti buszmegállóban várakoztam senkit sem láttam megállni, és elolvasni.

A múlt évben történt az, amikor arról olvastam, hogy Kavics blogjában megjelent a Chiemsee vitorlás bejegyzése, amelyben a tó partján egy vitorlás formájú kavicsot talált. A vitorlás kavics keresés aztán beindult, és más blogok szerzői is elindultak vitorlásokat  keresni a gyűjteményükben (Ajánlott poszt: http://bessyke.blogspot.hu/2015/09/vitorlas-kavicsok.html). Nekem kavicsgyűjteményem ugyan nincs, de szerencsére vannak barátaim, akik méretes gyűjteménnyel rendelkeznek. Én, ha tehetem minden kavicsgyűjtőnél érdeklődöm vitorlás kavics megléte felől. Sokáig nem volt szerencsém, aztán Marinál, akinél a Tiffany lámpabúra gyártásában és azok szaporításában segédkeztem fedeztem fel, hogy több szakajtóra való kaviccsal rendelkezik. A sok kavics átnézése után úgy találtuk, hogy a 2 centiméter átmérőjű körbe beleférő kis kavicsa formája és mintája egy vitorlást idéz meg. Nem Balatoni vitorlás – az nem is lehet -, merthogy ő Szicíliából származik. Mint ahogy Mari mesélte, egy domb tetején volt a szállodája,ahonnan gyönyörű kilátása volt a tengerre, viszont a tenger parton nem voltak kagylók, csak kavicsok. Ő aztán minden egyes tengerparti sétakor egy marék kaviccsal tért vissza a szállodájába. A nyaralás végére aztán a csomagba kerültek a parton gyűjtött kavicsok. Mari ugyan szelektált, de így is vagy tíz kilóval nagyobb teherrel tért haza. Mindezt egyedül hajtotta végre. A kavicsok közül ezt a vitorlásnak látszó kis kövecskét elkértem, és megígértem, hogy Kavics vitorlás flottájába fogom jelentkeztetni. Amennyiben Kavics is úgy gondolja a nyári blogtalálkozóra a Szicíliai vitorlás követ is elviszem. Ha felvételt nyer a flottába, megy Kaviccsal. Amennyiben nem nyer felvételt, megy vissza a Marihoz a nyolcadik emeletre.  

Tóth Árpád neve és személye nekem és gondolom legtöbb olvasómnak ismert. Tóth Árpád lánya és annak férje gondolom nem sok olvasómnak ismert. Nekem is csak azért, mert egykori lakásuknak a közelében dolgoztam, és sokszor láttam emléktábláikat.

Hollós Korvin Lajos (Weisz Lajos, a Korvin nevet Korvin Ottó emlékére vette fel) (Budapest, 1905. december 8. – Budapest, 1971. március 27.) költő, író, lapszerkesztő. Felesége Tóth Eszter írónő, Tóth Árpád lánya. Fia Hollós Máté zeneszerző.

Weisz Mózes Sámuel és Multas Ida gyermekeként született. Eredetileg orvosműszerészi szakmát tanult, előbb Bécsben, majd 1939-ben Párizsban egy-egy fél évig. Inaskorától fogva verselt, novellákat írt. Első novellája 1922-ben jelent meg és már ekkoriban tevékenyen, vezető szerepben részt vállalt a munkás-kultúrmozgalomban, amiben szavalókórusokat szervezett. Az általa írt kórusversek a munkásmozgalom berkein belül népszerűek voltak. 1924-től szállítóvállalati tisztviselő volt, és számos kapcsolódó művet hozott be Magyarországra.

1930-ban elítélték forradalmi hangú verseiért.Miután 1933-ban elvesztette állását, kizárólag az irodalomból élt. A Kórusművészet szerkesztője volt. 1935-ben indult a Nyugat Nyugat novellapályázatán, amelynek egyik nyertese lett. Az 1930-as években folyamatos rendőri megfigyelés alatt állt és nyolc alkalommal le is tartóztatták, ebből ötször elítélték. 1957-től jelenhettek meg zavartalanul kötetei. Ifjúkorának emlékeit és hangulatait megörökítő önéletrajzi műve, az Óbudai búcsú (Budapest, 1961) művészi foglalata epikus, költői és harcos egyéniségének.

Tóth Eszter, Hollós Korvin Lajosné (Debrecen, 1920. május 26. – Budapest, 2001. szeptember 3.) magyar költő, író, műfordító.

1920-ban született Debrecenben Tóth Árpád költő és Lichtmann Anna gyermekeként. 

1939-től újságíró és nyelvtanár volt. Göllner Mária, majd Török Sándor ismeretsége által ismerte meg az antropozófia tanait. 1945-től könyvtárosként, 1949-től pedig szabadfoglalkozású íróként dolgozott. Az 50-es években főleg gyerekverseket és meséket írt. Az Állami Bábszínház számos bábjátékát sikerrel tartotta műsoron. A 60-as évek közepétől 20 éven át ő volt az írója a Magyar Televízió Zsebtévé című gyermekműsorának.

Fordította Rainer Maria Rilke, William Blake, Hugo von Hofmannsthal, Mihail Jurjevics Lermontov és Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij Alan Alexander Milne és Lewis Carroll műveit.

Források: https://hu.wikipedia.org/wiki/T%C3%B3th_Eszter_(k%C3%B6lt%C5%91), https://hu.wikipedia.org/wiki/Holl%C3%B3s_Korvin_Lajos

Vízimalmom nem lehet, legalább képem legyen róla. Ezért aztán a bolhapiacon vettem ezt a képeslapot. A képeslap 1918-ból származik, egy tenyérben elfér, mégis sok információ elfért már akkor rajta. A ráírtakról megállapítható, hogy János épp Oebisfeldben tartózkodik, és a csatlakozásra vár, hogy Hannoverbe jusson. A feltételes megállónál mit is csinálhatott János? Bartha Boriskára gondolt, és vett egy képeslapot, hogy elküldje neki. A néhány soros üzenetéből megtudtuk, hogy a tervezetthez képest még két órát kell Hannoverig utaznia.

Budapesten a Szív utca 4 előtt Lisztenberg Éva botlóköve előtt megállok. Elgondolkodom, azon, hogy mindössze 17 éves volt, amikor Ravensbrüchenben megölték. A botlókőre írt rövid életrajzi adaton kívül a neten sem találtam érdemi információt. Ajánlott irodalom: https://hu.wikipedia.org/wiki/Botlat%C3%B3k%C3%B6vek_Budapesten

A házról, amiből Évát internálták sem találtam leírást, holott a historizáló stílusban épült házat elnézve nem cselédháznak épült. Az utca már a XIX. században is létezett, és szerencsére a nevét is csak egyszer módosították, akkor sem lényegesen.

1873-tól a fővárosi hatóságok megpróbáltak rendet tenni az utcanevek között. Csökkentették az azonos nevű utcák számát, a német neveket magyarították, az utcanevekben szereplő számneveket eltörölték. Mindez persze mesterséges átkeresztelésekkel járt. A több Templom utca, Fő utca közül nem egy új nevet kapott, ekkortól kezdtek terjedni a személyneves elnevezések. A Három Dob utca ekkortájt lett Dob utca, a Két Szív utca pedig csak Szív utca. Forrás: http://mnytud.arts.unideb.hu/nevtan/informaciok/pisa/tsm-m.pdf

Erre az alkalomra néhány képeslapot hoztam az ötvenes évekből. Szerintem a hátoldali szövegeket is megéri elolvasni.

Az utolsó két képet én magam fotóztam az Aradi utcában. A ház bejáratánál levő kerékvetők képeit direkt meghagytam erre az ünnepre, mert az alakjuk tojás. Más ilyen alakú kerékvetőt nem ismerek, holott már sokat fényképeztem.