A Szent István Bazilika mögött kezdtem a fotósétám. Megakadt a szemem a piros reklámbiciklin, mely a Bazilika mögötti falatozót reklámozza. Aztán elmentem a Bazilika mellett, és fotóztam a felújított oldalsó homlokzatot. Turisták erre ritkábban járnak, nem is fordítanak itt figyelmet a takarításra, és a burkolat javítására. Amikor a képeimet végignéztem, rendeztem, akkor úgy éreztem, hogy ezekhez a képekhez jobb címet nem adhatok.

A budapesti Szent István Bazilika hazánk egyik legszebb, legjelentősebb egyházi és idegenforgalmi nevezetessége. Ennek oka egyrészt a névadó szent királyt, az ország államalapítóját megihlető tisztelet, a történelmi múlt, másrészt maga az épület műemléki és művészeti értéke. E templom építése érdekében az 1810-es években gyűjtés indult, a munkálatokat azonban csak 1851. augusztus 14-én kezdték el, Hild József pesti választópolgár és építész az esztergomi és egri székesegyház alkotójának tervei szerint. A munkát haláláig, 1867. március 6-ig vezette. Pest város tanácsa a fontos épület további építész-tervező művezetését a kor elismert mesterére, számos fővárosi középület, köztük az Operaház alkotójára, Ybl Miklósra bízta, aki a befejezésig folytatta, de halála miatt az épületbelső és a képzőművészeti díszítő munkálatok már Kauser József irányításával készültek el 1905-re. Nevezetes volt a Bazilika történetében az 1868. január 22-i dátum, amikor a Hild tervei szerint már felfalazott kupola és kupoladob beomlott, kivitelezési- és anyaghibák miatt. A kupolát tartó pillérekhez ajándékba kapott, s igen vegyes minőségű és szilárdságú kőanyagot használtak, továbbá a kupoladob az azt tartó boltívek belső peremére épült, ami miatt a pillérek és az összekötő hevederek, valamint a csegelyek terhelése féloldalas lett, s a szerkezet egyensúlyának hiánya okozta a beomlást. Az építkezés ezután több mint egy évig szünetelt, majd a törmelék kihordása, a rosszul megépített részek bontása egészen 1871-ig tartott. Az építkezés folytatására Ybl Miklós új terveket készített, illetve a régieket dolgozta át nemcsak a szerkezet, hanem a megjelenés tekintetében is. Hild József hellenisztikus formavilágát, klasszicista stílusát Ybl neoreneszánsza váltotta fel 1875-től, és 1891-ben bekövetkezett halála után is az ő vázlatai, elképzelése szerint folytak a munkálatok az 1905-ös felszentelésig. Dőlt betűs ismertető forrása: http://www.bazilika.biz/a-templom-tortenete/a-templom-tortenete

Nemrég az angoltanárnőmmel beszélgettünk budapesti és nemzetközi szállodákról. A tanárnő legfrissebb szállodai élménye a Hercegprímás utcai Aria szállóban volt. Mesélte, hogy az épületet nagyon szépen restaurálták, és csodálatosak a termei, és a tetőteraszának panorámája a Bazilikával felejthetetlen.

Én elmeséltem, hogy két éve fényképeztem ennek a szállodának az építkezését, és a szálloda egy lebontott épület helyén épült, eredeti cikkem róla: http://multmento.blog.hu/2013/12/11/epitkezesek_az_otodik_keruletben. A tanárnő nem akarta elhinni, hogy új építésű szállodáról van szó. Az előtte és utána fotóm, azért elég meggyőző.

A szállodáról szóló ismertetőkben nem is nagyon derül ki, hogy itt egy új építkezésről van szó, mely az eredetileg itt állt épületet megtévesztésig utánozza.

A Hercegprímás utca eredetileg eklektikus stílusú épületének múltjáról kevés adatunk van, az viszont biztos, hogy az elmúlt években üresen, életveszélyesen állt a ház, az Aria Hotel létrehozásával pedig szerették volna, ha nem is eredeti képére formálni a homlokzatot, de nagyon hasonlóra ahhoz, illeszkedvén a budapesti utcaképbe. A hotelbe belépvén belsőudvaros polgári bérházat láthatunk, luxuskivitelben. A recepció nincs központi helyen, ezzel is utalnak a jellegre, hogy nem kell vigyázzba vágniuk magukat se a szállóvendégeknek, se majd a hamarosan nyíló étterem, vagy rooftop bár látogatóinak. A recepció nem oltár, az Aria pedig nem csak egy hotel, hanem egy nagyvárosi találkozóhely is. A butikhotel egésze zenés tematikára épül, s ez már a lobbyban is erősen megjelenik, a zongorabillentyűket formáló padlózat miatt.

A szállodáról szóló dőlt betűs rész és a belső képek forrásai: http://welovebudapest.com/hotelek.szallasok/tetotol.talpig.bejartuk.az.aria.hotelt ; http://www.ariahotelbudapest.com/#

Azt hittem, hogy magyarországi német kézimunka, emiatt nem tudtam ellenállni a kísértésnek. Megvettem, és Nyíregyházáról hamar el is hozta a posta. A hirdető szerint kávéházi jelenetet ábrázol, de én tudtam, hogy ez nem igaz. Ez a hímzett kép és a szöveg szerint is egy Karlsbadi gyógyvízkúra emléke. Amíg a férj az epebántalmainak kezelésére az ivócsarnokban kortyolgatott, addig a feleség a várakozás alatt megörökítette ezt a neves eseményt. Sokan jártak ott Magyarországról is, többek között Arany János is ott gyógyult.

Csehország leghíresebb fürdőhelyén az elmúlt évszázadok során számos magyar keresett gyógyulást. Közülük talán a leghíresebb Arany János (1817-1882) volt, aki epebántalmait enyhítendő 1869-től hét esztendőn át a nyár egy részét itt töltötte. A legnagyobb magyar epikus költő - betegeskedése és leánya, Juliska 1865-ben bekövetkezett korai halála miatt - szinte felhagyni látszott irodalmi tevékenységével. A "karlsbadi kúra" azonban nemcsak Arany testi bajaira hozott enyhülést, de újból kedve mutatkozott a poézis iránt is. Itt írta (németül) Mottó című kis költeményét, a Nőmhöz című verstöredéket, és görög drámákat is fordított Karlovy Varyban. A hely szelleme felbukkan a Toldi szerelmében, midőn IV. Károly cseh király (a fürdőhely névadója) vadásztársaival - köztük Toldi Miklóssal - szarvasüldözés közben felfedezi a gyógyító erejű forrást. A költemény erre vonatkozó strófájában a költő magát is megörökítette:

Forrás: http://www.bibl.u-szeged.hu/oszikek/karlsbad/karlsbad.html

Az általam vásárolt kendő kalandos utat járhatott meg. A kendőt ugyan Nyíregyházáról vettem, de mint kiderült oda Svájcból került, hogy egy antik kézimunka-gyűjtemény darabja legyen. A gyűjteményből aztán kikerült, német nyelvű szövegével kilógott a tömegből. Én meg befogadtam a gyűjteményünkbe. Mesél a Habsburg birodalom legismertebb gyógyhelyéről.

A Habsburg birodalom legismertebb fürdővárosa a mai Csehország Szudéta vidékén helyezkedett el. Karlsbadot IV Károly német-római császárról nevezték el, aki Prágából irányította Európa akkor legnagyobb birodalmát. A várost 1370 körül alapították. A XVI. század elején élt humanisták már a kontinens első gyógyfürdőjeként említik. A harminc éves háború cseh születésű rettegett hadvezére Wallenstein is vendégeskedet a városban. 1732-ben III. Károly Mária Teréza apja folytatott tárgyalásokat I. Frigyes Porosz királlyal a két atya halála után hosszú háború kezdődött gyermekeik országai között. Az 1759-es tűzvész után klasszicista stílusban kezdik az újjáépítést. 1813-ben Metternich kancellár a német szövetség uralkodóinak titkos tanácskozását szervezte meg és Szövetséget kötöttek Napóleon ellen. 1864-65ben Bismarck Porosz kancellár tartott Karlsbadban titkos találkozókat. De mi maradhatott titok egy nyüzsgő fürdőhelyen, hiszen a diplomaták fel-feltűntek a város sétányain. A dalizmus időszaka gyors fejlődést hozott a városi színházat a Fellner és Helmer vállalat építette. A belső tér festését a jugendstil nagytehetségű alkotója Gusztav Klimt végezte el. Ők építettek színházakat Bécstől Kecskemétig Salzburgtól Fiuméig.

A hőforrások vonzották a birodalom, sőt Európa valamennyi sarkából a gyógyulásra vagy csak üdülésre vágyókat. A 75 fokot is elérő glubersós vizet gyomorbajokra ajánlották. A glaubersót vagy karlsbádi sót hashajtóként árusították. A XIX században az elegáns fürdőhelyeken az ivókúra központi helyet foglalt el. A karlsbadi ivócsarnok a Sprudel a század említésre méltó építészeti alkotása volt. A díszes Sprudelcollonnade 1879-re készült el, és a második világháborúig a várost jelképező épületként beszéltek róla. A vendégek ivópoharaikkal sorban felkeresték a 12 forrást. A forró vizet a forrásnál a kútleányok osztogatták fahorogra akasztott korsóikkal. A fürdővendégek közben szépen libasorban haladtak ez volt a karlsbadi Gansemarsch. Divattá válik a díszes ivópohár, melyeket emléktárgyakként is árusítottak. A XX. századra a Karlsbadi Porcelángyár és a helyi Moser üveggyár poharai váltak a legismertebbé. A téli szezonban is üzemelő ivócsarnokot a vendégek fedett üvegfalú téli kertszerűen berendezett sétacsarnokokon átközelíthették meg. Aki végig járta a gyógyulás reményében a 12 ivókutat jutalomként megkotolhatta Becher doktor találmányát a Becherovkát. A Becherovka 13. ivókútként kárpótolja a sok keserűvizet nyelő ivókúrázó vendéget. A fürdőváros jelentőségét vendégei adták, akik Európa szellemi elitjét képviselték. Közismert Goethe vonzódása a városhoz 13 alkalommal járt itt. I. Péter orosz cár és Schiller szintén vendégek voltak. Gogol Lev Tolsztoj Liszt és Chopin Brahms Grieg és Dvorák jelenete kulturhistóriai zarándoklatok helyszínévé avatta Karlsbadot. A hagyomány szerint Eötvös József báró bejárta Goethe tartózkodásának színhelyeit és emléktábla állítását kezdeményezte. Már a XVI. Században munkálkodott Karlsbadban magyarországi illetőségű fürdőorvos a kolozsvári Jordán Tamás. Hadik András tábornok Berlin megsarcolója 1779-ben keresett gyógyulást a fürdővárosban. Arany János a napi ivókúra után háromnegyed órát sétált és a Posthofban reggelizett elolvasta az újságokat déli egy órakór pontosan megjelent. A Hannover vendéglőben ebédelni a délutánt ismét pihenéssel és sétával töltötte. Arany a Toldi szerelme IX. énekében mondja el a város keletkezésének történetét. 1869-76 között nyolc alkalommal kezeltette máj epe és gyomorproblémáit. Arany János emlékpadja melyet dr Králik Lajos 1906-ban készíttetett ma is látható habár a költő életében nem létezett. Közel lakott Eötvös József és Turgenyev szállásához legalább is a jelenleg olvasható emléktáblák tanúsága szerint. A magyar vendégek közül ismertebbek Csengery Antal Horváth Boldizsár Tóth Lőrinc Thaly Kálmán Fejérváry Géza báró illetve Arany László. 1878-ban itt hunyt el Horváth Mihály történetíró a Szemere kormány vallás és közoktatási minisztere. Az első világháborút megelőző hetekben nem sokkal halála előtt Lechner Ödön keresett itt gyógyulást.

Karlsbad ragyogását a habsburg birodalom széthullása beárnyékolta. A birodalmi arisztokrácia eltűnése után a gazdagodó Cseh polgárság alakítja a fürdőhely életét. A harmincas években Móra Ferenc gyógyítatta magát a városban. 1945-után a német jellegű Szudéta vidéki városból kitelepítik lakóssága nagy részét. Kalovy Vary filmfesztiválja és tudományos konfereciái jelentős szerepet töltötenek be napjainkig.

Forrás: http://www.tankonyvtar.hu/en/tartalom/tamop412A/2010-0019_furdokultura/ch08s04.html

Petőfi Sándor, Pest, 1847. január 1.Általános iskolás koromban Petőfitől ezt a rövid 5 soros verset szavaltam a március 15-i ünnepségen. Idén ezen a hosszúra nyúlt szabad hétvégén is elszavaltam a Klauzál téren. Lefényképeztem a téren levő emlékművet, majd besétáltam a nemrég felújított Klauzál téri vásárcsarnok régiségpiacára.

Második világháború előtt népszerű, de azóta elfeledett íróktól sokszor vettem könyvet, hogy újra felfedezzük őket. Tormay Céciletől soha nem olvastam, és az igazat megmondva nem is szándékoztam könyvet venni. Szélsőjobb oldali elkötelezettségéről olvasva, nem voltam kíváncsi rá. Aztán feleségem mondta, hogy ő kíváncsiságból szívesen olvasna tőle. Ezek után elkezdtem keresni tőle könyveket. Nem volt nehéz, hisz újabban megint kiadják műveit, de korábban kiadott műveiből is van még felhozatal. Elsőként megvettem feleségemnek a Korinthoszi szerelem című elbeszélésgyűjtemény-ét. Feleségem a görög mitológia és irodalom jó ismerője, ezért gondoltam ez az elbeszélés-gyűjtemény lesz a legjobb elsőként.

Mielőtt átadtam volna én is beleolvastam. A kötetet elektronikusan is megtaláltam, és a Teremtés hajnalán című elbeszélést ide is másoltam. A szöveg közi képek a múlt évben a vidéki birtokomon készültek.

Életrajza: Tormay Cécile ősei mind apai, mind anyai ágon német származású polgárok voltak. Anyai dédapja Spiegel (Tüköry) József építési vállalkozó, Széchenyi István munkatársa a Lánchíd építésében. Apai nagyapja, Krenmüller (Tormay) Károly honvédőrnagyként vett részt az 1848–49-es szabadságharcban. A Tormay család a 19. század végén kapott nemességet, Nádudvaron vásároltak földbirtokot. Édesapja Tormay Béla mezőgazdasági szaktekintély, az MTA tagja, államtitkár. Édesanyja Barkassy Hermin. Iskolai tanulmányait magántanulóként végezte. Német, olasz, francia, angol és latin nyelven eredetiben tanulmányozta a világirodalmat. 1900 és 1914 közötti külföldi utazásai elősegítették nemzetközi ismertségét.

Első könyvei az Apródszerelem (1899) című novelláskötet és az Apró bűnök (1905) elbeszéléskötet. Első sikeres regénye az Emberek a kövek közt (1911), amely egy horvát pásztorlány és egy magyar vasutas fiú tragikus szerelmét beszéli el. Megjelent angol, német, olasz, francia és svéd nyelven is. A régi ház (1914) családregény, a biedermeier kori Pest ábrázolása. Ezzel a regényével a Magyar Tudományos Akadémia Péczely-díját nyerte el, amellyel a legjobb történelmi regényeket díjazták. Ez a könyv is számos nyelven megjelent: németül, svédül, dánul, angolul, finnül, hollandul, olaszul, észtül és franciául. Bujdosó könyv (1920–1921) című naplószerű regénye az 1918. október 31-étől 1919. augusztus 8-áig terjedő időszakról (őszirózsás forradalom, Tanácsköztársaság) szól. Német, angol és francia nyelven is megjelenve világsikert aratott. Klebelsberg Kuno felkérésére latinból magyarra fordította középkori legendáinkat Magyar Legendárium (1930) címen. Útiélményeiről szólnak a Firenzét bemutató A virágok városa (1935), és a Szirének hazája (1935) szicíliai útirajzok. Az ősi küldött című regénytrilógiája a tatárjárás korában játszódik: a Csallóközi hattyú (1933) és A túlsó parton (1934) után A fehér barát (1937) az írónő halála következtében félbeszakadt, azt végül Kállay Miklós író fejezte be.

1923-tól haláláig szerkesztette a Napkelet című folyóiratot. Bujdosó könyv című művében leírt több gondolata kifejezetten antiszemita meggyőződéséről árulkodik. 

1919 januárjában létrehozta a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége nevű konzervatív-keresztény szellemiségű női szervezetet, amelynek célja Károlyi Mihály ellenzékének (főképp Bethlen István új pártjának) támogatása az 1919 tavaszára tervezett választásokon. Később a szervezet hivatalosan is támogatta a numerus clausus fenntartását, és 1932-ben „Magyarország asszonyai nevében” az írónő személyesen köszöntötte, üdvözlő beszéddel és ajándékkal, Benito Mussolinit és az olasz fasizmust. Magáról kijelentette, hogy ő már Mussolini előtt fasiszta eszméket vallott.

Zichy Rafael (1877–1944) válása után, 1925-ben megvádolta, hogy leszbikus kapcsolatot tartott fenn volt feleségével, Pallavicini Eduardina grófnővel (Pallavicini Ede lányával). A kapcsolatot részletesen tárgyalta a korabeli baloldali sajtó. A botrány kirobbantója ellen végül a két nő rágalmazási pert indított. A bíróság – Horthy Miklós kormányzó személyes közbelépésére – nekik adott igazat, Zichyt másfél év börtönbüntetésre ítélte. Radikálisan jobboldali beállítottsága sajátos ellentmondásban volt leszbikus irányultságú magánéletével.

Tormay életében nem a grófnő volt az egyetlen nő: a háború előtt tizenöt évig fűzte gyengéd viszony egy Francesca Orsay nevű olasz nőhöz; élete utolsó évtizedében gróf Ambrózy-Migazzi Lajosnéval közösen vásárolt villájukban Mátraházán éltek.

1930-ban kulturális tevékenysége elismeréseként a Corvin-koszorú tulajdonosa lett. 1935-ben egyhangúlag választották a Népszövetség Szellemi Együttműködés Nemzetközi Bizottságába, a Marie Curie halálával megüresedett székbe. Az év július 16-ai megnyilatkozásában síkraszállt Trianon igazságtalanságai ellen. 1936-ban Hankiss János, Horváth János, Pap Károly és Pintér Jenő, 1937-ben ugyanez a négy ajánló és Fredrik Böök jelölték a Nobel-díjra.

A teremtés hajnalán

A teremtés hímpora fenségesen ragyogott még az ifjú, szép mindenségen, hamvasán, érintetlenül fénylett a föld virányain, mert nem törölt le belőle az idő, a századok nehéz keze, a szenvedés egy vonalnyit sem. Csak tegnap vetette az Úr lángoló gondolatát, a napot az űrbe, melynek először pirkadó hajnali világánál ékesítette fel a földet fákkal, füvekkel, tarka, hímes virágokkal; küldött szárnyaló madarakat a légbe, ezüstpikkelyes halakat a vizek hullámai közé, állatokat a rengetegek zöld homályába, s adott urat mindennek az emberben, kit saját képére alkotott. És mégis kies, vigasztalan maradt szép remekműve, hiányzott valami a Tigris és Eufrátesz tündér völgyében, valami, amiben testet kellett vennie a vigasznak. Így hát még egyszer, utoljára hozzáfogott az Úr a teremtéshez, s megalkotta saját és a lenge réti virágok formájára, napsugárból, illatból, a tenger lágyan rengő hullámaiból az asszonyt, s nekiadá minden eljövendő korokra az uralmat a virágok felett. A férfi pedig, mivelhogy szép szelíd társa vala az utolsó, ki a Teremtő kezei közül kikerült, így legközelebb maradt hozzája, Istenének utolsó alkotó leheletét sejtette meg benne.

Boldogan, ártatlanul mosolygott fel a föld az asszony, a szerelem jöttekor, s azt a mosolyt tavasznak nevezték… Vigasság vala az egész világon, mert sem bú, sem zivatar, sem a halál nem létezett. És aranyhálójában a nap mámorosan ringatta álomba a természetet.

…Ekkor vétkeztek az emberek, s vétkük nagy, terhes árnyékából született a halál… Ráborult a földre az első alkonyat; a kék égbe viharos felhőket fújt a szél, a fák elhullatták lombjaikat, munkába görnyedt az ember, s hervadni kezdtek a virágok, hervadni az asszony. A föld kebléből, a völgyekből felsóhajtott a szél, széthordva Isten átkát, amely átok pusztulást vitt magával, hervadást mindenekre, s így a föld első rózsabokrára is, melynek fehér virágai a hegyek zöld hullámtorlatának ártatlan tajtékjaként hajlongtak a lejtős rét felett. Bágyadtan, betegen bújtak össze a virágok, ijedten rejtőztek a vihar elől a levelek alá… A nap leszakadt az égről, estében bevérezve a láthatárt... Elterpeszkedett szerte a földön, az első éjszaka, mely sötét, baljóslatú szárnyaival letörölte a vérző alkonyi ég piros színét… És a rémes sötétségben zokogva sóhajtott a világ, mert ekkor kétszerte nagyra nőttek szenvedései.

Az Úr megbánta szigorú, irgalmatlan büntetését, felküldte a holdat az égre, hogy nyugalmas ezüstarcával világítson, biztassa, vigasztalja az embert, s mindazt, amit ő a diadalmas napfényben megalkotott. Azután pedig visszaemelte a sötét éjszakából a mennyboltra a napot, s aranyglóriás világánál lepillantva szomorú pusztulást látott mindenütt… Felsóhajtott, és enyhülést ígért.

Az embernek jövendőt adott, s összekötözte boldogságának megszakadt szálait, az égről lesöpörte a fellegeket, melyek hűs cseppeket szórtak a tikkadt erdőkre, a réti virágokra, a termő aranykalászos rónákra; a kínjukban megrepedezett szirtekre bársonyos mohát borított, s fehér vízi virágokká változtatta a zúgó folyók habos tajtékját. Behegesztett minden sebet, s nagylelkű bocsánatában fellélegzett az egész világ. Megújult minden,csak a rózsabokornak jött későn a harmat, az Isten kegyelme, csak ő, a földnek legbájosabb virágja csüggeszté le fáradtan, haldokolva sziromfejét. Nem mosolygott, nem illatozott többé, s megadóan lekonyuló kelyhéből bánatosan csordult ki a legelső könnycsepp, amelyet idelenn elsírtak. És mikor a mindenható nagy Isten szomorúan nézett reá, haldokló virágja felsóhajtott:

„Nem vétkeztem semmit, és mégis én leszek első halottja a földnek. Ó! Uram, könyörülj meg rajtam, adj még egynapi életet, még csak egy napot engedj élnem itt a napsütötte domboldalon; légy irgalmas, hisz oly szép, oly rövid volt a tegnap.”

De mielőtt a Teremtő teljesíthette volna a vadrózsa kérését, a szellő lekapta fehér szirmait, s játszódva, szeszélyesen lebbent velük tova a lejtő virágai felett.

– Egy nap, csak ennyit kértél, szép, szelíd virágom, ám legyen. A szellő most lecsapott a rétre, azután szeszélyesen táncolva iramodott vissza a domboldalon, s ártatlan forgatagában két lengő szirom talált egymásra, olyaténképpen, mintha mámorosan csókolództak volna. Isten jóságosan egy aranyos napsugárra fűzte őket, összebogozta az égi fonalat, azután elvágta, s útra bocsátotta a szirmokat, hogy dévajon, boldogan szálljanak fel a napfényben, vissza, elhagyott bokruk felé… És így történt, hogy a hímporos szirmokból szárnyak lettek, az első hervadt rózsából: pillangó. Sok pillangó született még Isten keze alatt, s szélben sodródó, fehér szárnyas virágokként csapongtak a mezők felett. Amint a nap reájuk sütött, néhánynak sárga aranyos lett színe, mikor meg a mély, kék tavak felett libbentek tova, s játszódva csaptak le a habok közé, hűs permetében azúr színét adta nekik a víz, a hajnali ég pedig piros hamvát szórta szárnyaikra, s így minden adott valamit szépségéből a rózsapillangóknak.

Minden adott nekik valamit, nekik, a virágok szerelmes, szállongó postásainak, hogy legyenek szépek, színesek, mert hiszen oly rövid az életük, egy nap, s az alkonyat halva találja őket virágtestvéreiknek illatos ölén. Forrás: http://staub-site.honlapepito.hu/tarhely/staub-site/dokumentumok/letoltesek/konyvpdfmegtek/tormay_cecile___korinthoszi_szerelem.pdf

A most bemutatásra kerülő átalakítás nem saját alkotás. A sors így hozta. Aktívan közreműködtem, hogy az egykori szebb napokat látott antik lámpa tulajdonosának, felújítva örömöt szerezzen.

Évekkel ezelőtt történt, hogy előző munkahelyemen megismert kolléganőm, Mari nyugdíjba vonulását ünnepeltük a lakásán. Akkor mutatta meg az unokahúgától elkunyerált bolhapiaci lámpát. Nagyon szeretett volna a régi lerongyolódott lámpaernyő helyett egy menő Tiffany lámpaernyőt. Akkor nem ismertem olyan mesterembert, akit ajánlhattam volna a munkára. A múlt évben aztán az utcánk egyik alagsori műhelyébe egy üvegműves műhely költözött. A műhely előtt eljárva az ablakon bekukkantva sokszor láttam dolgozni a műhely tulajdonos hölgyét. Az idei évben aztán a Marit látogatva megemlítettem az utcánkban üvegművész műhelyt.  A látogatás végén a táskámba került a felújításra váró lámpa, és néhány Mari által rajzolt lámpaernyő mintarajz. Ezek után az évekig halogatott felújítás felgyorsult.

Lámpa le a műhelybe, fotó küld Marinak egy kész lámpaburával a lámpáról… Mari a lámpaernyő alsó mintáját újragondolja…  telefonos egyeztetések Mari és műhely között…A végén az egy márvány lámpatalphoz mindkettő lámpabura megvásárlásra került…

Most Marinak van egy lámpája, és a hangulatához megfelelő lámpaernyővel nézheti a régi új márványtalpú éjjeli lámpát.