Én úgy gondolom, hogy a nemrég vásárolt könyvem, ha el tudná mesélni az ő „kis” élettörténetét… Még mindig mesélne. Én még mindig azt hallgatnám. Ez a könyv a címlapjai szerint 1822-ben készült Rozsnyón, három nyelven, Latinul, Németül és Magyarul.

A könyvről és szerzőjéről:

Ladislao Eszterházy:   ACTA et STATUTA  Nyelv : latin/német/magyar

A magyar könyvkiadás egyik ritka nyomdászati terméke a, rozsnyói nyomda kevés számú kiadványai közül. Ladislao Eszterházy (Alsópaty, 1730. május 23. - Mohács, 1799. november 7.)

Eszterházy Ádám és Berényi Erzsébet fia, galántai gróf, megyéspüspök. 1746-ban lépett a pálos rendbe, 1749-től Rómában tanult, ahol doktorált. 1753-ban szentelték pappá. A rendben újoncmester és teológiai tanár. 1761-ben és 1764-ben tartományfőnök. 1769-ben a rend generálisa. 1776, a rend feloszlatása után kanonok és helynök, felszentelt sebastopoli püspök. 1780. június 23-tól pécsi megyéspüspök. 1781-ben kapta meg a palliumot. Bővítette a püspöki palotát, Szentlászlón nyári lakot építtetett. 1785-ben áttelepíttette a jogakadémiát Győrből Pécsre. Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/P%C3%BCsp%C3%B6kszentl%C3%A1szl%C3%B3

http://hu.wikipedia.org/wiki/Esterh%C3%A1zy_L%C3%A1szl%C3%B3_P%C3%A1l

Nekem a szerzőről eszembe jut Püspökszentlászló. Sokat kirándultam ide, és hoztam el barátaimat, hogy megcsodálják a kicsinyke települést, és az arborétumot. A kastély épületébe akkor bemenni nem lehetett, mert nyugdíjas otthonként működött. Egyszer ottjártamkor az arborétumban sétálva aztán megismerkedtem az egyik ott lakó nénivel, aki elmesélte, hogy ez valójában kolostor volt. Az interneten aztán meg is találtam az építés történetét is:

1790 körül Esterházy László Pál, pálos szerzetesből lett pécsi püspök, nehezen békélt meg a szerzetesrendek feloszlatásával. Felújította már meglévő Püspökszentlászlón lévő templomát, és egy püspöki nyaralónak álcázott kolostort is építtetett, hogy a szerzetesi életformát titkon továbbvihessék. Ottani remetékről még a 19. században is tudtak a szentlászlóiak.

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/P%C3%A1los_rend

 Visszatérve a könyvre. A latin nyelvű részében több jelölést találtam, és benne két papírdarabkát az egykori tulajdonos feljegyzéseivel. A 81. oldalon betett füzetlap:

Esperes kerületi gyűlések sorrendje 1908-tól kezdve. Ezek szerint majdnem kilencven évvel a megjelenése után még aktívan használták a könyvet.

A századik oldalon egy Mauthner Ödön magkereskedés utalványt találtam. Ez is egy érdekes papírdarab a múlt század elejéről. Róluk az alábbi érdekességeket lehet megtudni:

Mauthner Ödön

 (Pest, 1848 - Bp., 1934. nov. 25.): magkereskedő, kertész, kertészeti szakíró. A magyaróvári gazdasági szak. elvégzése után, az 1860-as években több nagy uradalomban volt gyakornok. Közben Németországban Nobbe professzor mellett tanulmányozta a magtermesztés és -tisztítás kérdéseit. 1874-ben megalapította az ország legnagyobb vetőmagkereskedését Bp.-en. Úttörő munkát végzett a hazai magtermesztés és a nemesített magvak terjesztése terén is. A m. magexport megteremtője. Magtermelő uradalma Ferenchalmon és Derekegyházán volt. 1895-től 1919-ig kiadta és szerk. A Kert c. folyóiratot. Más folyóiratokba is több szakcikket írt. - F. m. Mauthner képes kertészkönyve (Bp., 1885); A növények magról való tenyésztése (Bp., 1891); Bolgárország mezőgazdasági állapota (Bp., 1892); Mauthner kertészeti Kátéja (Bp., 1897). - Irod. F[üredi Jenő]: Jubileum 1874 - 1924 (Kertészet, 1924); Jánoshegyi M. Ö. (Köztelek, 1934).

 
Mauthner Ödön és a felesége: mindketten zsidók voltak. Ők alapították a jó nevű magtermesztő céget. Két fiuk született, Alfréd és Pál, továbbá két lányuk. Ödön nagypapa a híres kertészetbe, Erfurtba küldte ki fiait, ahol egyszerű munkásként dolgoztak. Hogy megtanulják a kertészkedés minden titkát, a cserepezéstől az ültetésig… Édesanyám mesélte, hogy már akkor, a múlt század utolsó éveiben sem volt előnyös olyan útlevéllel utazni Németországba, amiből kiderülhet, hogy az illető zsidó. Nagyapám erős akaratú, minden akadályon keresztültörő ember volt. Miután eldöntötte, hogy Erfurt lesz a legjobb, úgy vélte: mi sem egyszerűbb, megkereszteltette mindkét fiát. Nem voltak vallásosak, a kitérés mentes volt a traumáktól. Bejegyezték őket katolikusnak. Történt ez a századfordulót megelőző években. Édesanyám valamikor 1904-ben ismerkedett meg Apámmal. (Akkor már mindkét Mauthner fiú képzett agrárszakember volt, az apjuk cégében dolgoztak.) A szüleim 1906-ban házasodtak össze… Nem volt egyszerű. Weiss nagypapa azt mondta a lányának: egy ember, aki elhagyja a vallását, az nem egy karakter. Úgyhogy nemcsak azt kifogásolta, hogy a leendő veje nem zsidó, hanem azt is, hogy megváltoztatta a vallását.

Források: http://www.muemlekem.hu/muemlek?id=11578

http://www.hhrf.org/hhrf/index.php?oldal=479

http://www.netlexikon.hu/yrk/Ryrgenwm/10045

 A papír, amelyre nyomtatták vízjeles. Fény felé fordítva hol egy fél nap, hogy egy negyed nap, hol betűk látszanak. Nem kellett soká keresnem, hogy megtaláljam. A papír, amelyre készült Rozsnyón készítették Szontagh Sámuel papírmalmában. Forrás:http://belyegmuzeum.hu/MAPAVIT-DMVA/379.html

 Biztosan sokat tudnék még írni róla, ha újból kezembe venném. Most éppen könyvkötőnél van, hogy a könyvet ne csak így nagyjából lehessen megismerni, hanem részletesebben is. Amennyiben nem unjátok, lehet, hogy később is mesélek majd erről a könyvritkaságról.

Már lassan egy éve, hogy megígértem, hogy írok az én gyerekkori sakk készletemről is ebben a bejegyzésemben: http://multmento.blog.hu/2012/02/10/sakk_148 . Most jött el az ideje, hogy megmutassam Nektek. A harmincegy év alatt sokszor játszottam vele. Az utóbbi tíz évet a hétvégi házunkban töltötte. Nyáron nem is volt gond, mert többször használtuk. Télen a fűtetlen szobában, a nedves levegő nem tett jót neki, így a ragasztásoknál szétjött. A télen aztán hideg enyv, és asztalos szorító, és megint régi fényében ragyog. Készítettem fázisfotókat a sakk készlet javításának menetéről, de most sehol sem találom, így megmutatom a végeredményt.

Ráadásként megmutatom nektek az én Nagyapámat, akitől tízévesen Karácsonyi ajándékként kaptam. Nagyapám valami különlegeset akart, ezért választotta ezt a díszes dobozú bolgár sakk készletet. 

Már egy hete készülök, hogy bemutassam Nektek ezt a Zsolnay csempékkel gazdagon díszített hentesüzletet. Rendszeres blogolvasóm, kommentelőm (kisbela) és segítőm ajánlotta ezt az üzletet, és klassz képeket is készített  róla. A héten esténként dolgoztam is rajta, de korábban nem tudtam megjelentetni.  Csütörtökön, ha nem nézek tévét meg is szerkeszthettem volna, de nem akartam kihagyni a föld szeretője c. filmet a Duna televízión. Gondoltam egy Zsolnay Rajongó nem hagyhat ki egy Zsolnay családról készített filmet. Megnéztem.

Nem tetszett. Azon csodálkozom, hogy egy ilyen jól dokumentált életútról, hogyan lehetett ilyen rosszul kitalált mesefilmet készíteni. Bár mesefilmnek se jó. Volt benne jó színészi alakítás is. Volt benne néhány szép Zsolnay kerámia. Az alkotók igyekeztek korabeli helyszíneken forgatni, de többször bent maradt a 20. századi betonburkolat. Nekem ez már szinte fájt, amikor néztem.

E rövid filmkritika után jöjjön a valódi Zsolnay gyári alkotás. Az épület Budapesten a IX. kerület Mester utca 29 alatt található. Az üzlet felirat szerint húsbolt és bisztró egyben. Aztán, ha betérünk megláthatjuk, hogy bolt falait gyönyörű csempék díszítik. A berendezési tárgyak között még megtalálhatóak a múlt század elején ide legyártott polcok, és egyéb húsárusításhoz nélkülözhetetlen kiegészítők. Amennyiben a plafonra is felnézünk, ott meglátjuk a borzalmas modern álmennyezetet. Az üzlet bisztró jellegét bizonyítja, hogy az üzlet közepén a 70-es évek kocsmai asztala van. Ha körülnézünk a bolt kínálata is inkább a 70-es évekhez áll közelebb. A falakon aztán felfedezhetjük régi üzlethez köthető dokumentumok másolatait. Ezeket az üzlet egykori tulajdonosának leszármazottjai ajándékozták a mostani bérlőknek.

Az üzletről és egykori tulajdonosairól az alábbiakat lehetett megtudni az Internetről:

Brauch Ferenc 1868-ban született Révkomáromban. 1873.-ben költöztek Budapestre,a papa hentes boltot nyitott a Rákóczi téren. Ferenc-iskolái elvégzése után-külföldi tanulmányútra ment,többnyire gyalog. Dolgozott híres osztrák és német henteseknél. Hazatérve alkalmazták egy hentesnél,de fél év után megvette a pici boltot. Első bérlője volt az 1897.-ben megnyílt Vásárcsarnoknak,  50 éven át. Fénykorában több száz alkalmazottja,9 üzlete,vágóhídja és sertéshizlaldája volt. 1902-ben vette meg a Budapest IX.-ker.Mester u.29 alatti házat és átalakítatta hentes boltnak. Az '50-es években államosították mindenét, és családostul kitelepítették Budapestről.95 évesen halt meg Gödön.

A bolt képeit a készítőjük elküldte a Zsolnay gyár szakértőjének, aki az alábbit állapította meg:

„Valóban egy gyönyörű Zsolnay csempékkel kirakott üzletet fotózott le. A csempék mázas, pirogránit alapanyagból készültek ( fagyálló, könnyen tisztítható ). Dekorját mázalatti festéstechnikával, szecessziós stílusban készítették. A kivitelezés gondosan megtervezett,  egyedi megrendelésről tanúskodik.”

Bolt kép:fotomuzem.hu (1904,A mester,a felesége meg a dolgozók)

Könyv kép:axioart.com (1926)

Fénymásolatok az egykori tulajdonosok leszármazottaitól

Budapest V, kerületében lehet leggyakrabban Zsolnay épületkerámiákkal találkozni, legalább is, aki keresi. Vannak itt híres nevezetes épületek, melyek honlapjukon és művészettörténeti könyvekben is hirdetik, hogy dekorációjuk a Zsolnay gyárban készült. A most bemutatott kerámiadíszt egyetlen könyvben sem találtam. Ez az épület a V. kerületben a József Attila és Nádor utca egyik sarokháza.  Az is lehet, hogy nem is a Zsolnay gyárban készült. Hozzá hasonló méhkast sem láttam más Zsolnais házakon. Méhkasból sokat gyártottak, mert Magyarországon a takarékoskodás szimbóluma, így a századforduló környékén épült takarékpénztári épületek, fiókok fölött a méhkas igen gyakori volt. Az én kedvencem a pécsi Zsolnay méhkas a Széchenyi téren levő megyeházán, de a már bemutatott MNB Hold utcai székházán is szép méhkasok vannak. 

Nagyon könnyű antik, retro tárgyakról, műemlékekről blogbejegyzést írnom. Azokhoz van szakirodalmam. A tárgyakat kézbe véve, lefotózva beszélnek, elmondják, amit egykori készítőjük üzenni akart, és csak gépelnem kell. Az én és baráti társaságom Szilveszteréről nehezen jön össze a beszámoló, ugyanakkor ide a blogra kívánkozik.

Ez a Szilveszter is ugyanúgy kezdődött, mint a megelőző. A szokásos „négyes” — két baráti házaspár — a megszokott étteremben lefoglalta volna a törzsasztalt. A törzsasztalt már kiadták, az elhelyezést külön asztaloknál — idegen asztaltársaságokban — biztosították volna. Ráadásként az inflációnál magasabb megemelt áron. Nem volt kérdés, váltottunk, új éttermet választottunk. Az étterem — már a megérkezéskor látszott — jó választásnak bizonyult. Nagyobbak voltak a termek, kisebb volt a zsúfoltság, és nagyobb a táncparkett, mint az előző szilveszteri helyen. A zene is jobb volt, mert a három teremben volt zene a discotól a mulatósig, a cédéstől az élőig minden műfaj reprezentálta magát. Tombolaárusítás is volt. Megszokásból vásároltam is kettő tombolát. A feleségemmel az első közös szilveszterünkön megnyertem a főnyereményt számmal. Az azóta eltelt 37 év alatt egyszer sem nyertünk tombolán, de Fortunának mindig megadtam az esélyt.

Ezen a Szilveszteren aztán megváltozott az eddig szokásos képlet, és nyertünk. Nem a főnyereményt, hanem már a tombolahúzás kezdetén egy kétórás hajóutat a Dunán. A nyereményünket ráadásként tíz percen belül meg is valósították. Nem akármilyen tíz perc volt az indulásig. Feleségem már elcserélte volna a hajóutat, annyira félt, hogy rosszul fogja magát érezni a hajón. Beszállás után aztán hamar megnyugodott, mert egy új és kényelmes Holland építésű hajón utazhattunk.

Így történt, hogy az óévet életünk első éjszakai hajóútján, Budapesten a Dunán búcsúztattuk. Látványban nem volt hiány, mert a belváros rakpartjai sokan voltak, a hajóra kiabálva kívántak nekünk is Boldog Új Évet. Tűzijáték is volt, hangulat is. Még képeket is készítettem, hogy más is lássa, hogy nézett ki Budapest éjjel a vízről.

Megéltük. Ismét egy újabb év, melyben rengeteg feladat vár. Nem készítek új bakancslistát, hisz még az előző évi listából is vannak hiányzó tételek. Folytatom hasonlóan, mint az előző években, lesz továbbra is antik és retro tárgy felújítás újrahasznosítás továbbá könyv, épület, kirándulás ismertető, és minden, ami eszembe fog jutni, és lesz legalább egy képem hozzá. Boldog Új Évet! Amíg a mackók téli álmot alszanak, hoztam néhány képet játékmedvékről. Egyik sem volt, és nem is lesz az enyém, de mindről én készítettem a fényképet. Öröm volt fényképezni őket, mert szófogadó rendes mackók.