Háromnapos ünnep, ilyenkor szívem szerint a vidéki birtokra mennék. A vidéki birtokon most még nem lehet alaudni, mert fűtés nincs, a hetven cm-es vályogfalak pedig még nem melegedtek át, így egy rövid délelőtti látogatásra futotta, átnéztem a fáimat, egy kicsit metszettem és szellőztettem, hogy ha április vége lesz egy majd hétvégére éleköltözhessek, mert mégis csak jobb a hétvégét a természetben tölteni. Érdekes, hogy idén a telken a ház körüli fűben ma egyszerre nyílott a téltemető, az ibolya és a százszorszép, igazán szép látvány volt együtt a háromféle virág. 
Itthonra is vettem háronmféle virágot, és egy kis Húsvéti csendéletet varázsoltam a nagypapa katonaládájára. Szerintem nagyon jó kis kompozíció lett, egy szecessziós vázában háromféle virág, előtte mellette egy Ős Zsolnay pecsenyéstálban egy kis alma. Ráadásként az egész kompozíció alá egy kézzel szőtt hímzett törölközőt raktam. Szerintem nagyon jó kis ünnepi sarok lett.
Az előszobába pedig a kör aszatlkára hoztam ágakat a kertből, úgyis meg kellett metszeni a fákat, most legalább még egy kicsit virítanak és ők is jelzik, hogy végra Tavasz és Húsvét van. Kellemes Ünnepeket minden Kedves Olvasómnak!
Az átvétel napján már otthon ki is próbáltam a két bögrét. A jelölt bögréből nagyon jó érzés volt inni a kakaót, olyan, mint gyermek-koromban. Érdekes, hogy a jelöletlenből - ha méretre meg is egyezik a jelölttel -, mégsem jó érzés inni a kakaót, mintha szúrnák a szám szélét a felső 12 szög élnek a csúcsai. Alaposan összehasonlítva a két csészét jól látszanak is a formai különbségek. A jelöletlen bögrének határozottabb élei vannak. A családom már unja a bögremániám, pedig még nem is vettem ibolyás bögrét.
Az ibolyás bögre vásárlásához is megint közel kerültem, mert egy Zsolnay ibolyás hasast megint árultak az Online piactéren. Fel is izgattam magam miatta, szerettem volna megvenni. Eljött a licitálás határidejének az utolsó napja és a bögre már 2400 Ft-on állt. Nekem, ha 3000 Ft fölé megy már nem kell így is lett, a bögrét 3400 Ft-on ütötték a végén le. Nekem ez ennyit nem ér, más mintájúból ezért a pénzért kettőt is kaptam, így maradok a kettő bevált bögrémnél. Ráadásként a jelöletlen bögre biztos, hogy Zsolnay, mert azok olyan szögletesek, nekem pedig a Drasche bögréből jobban ízlik a kakaó is.
A családi emlékezet szerint hívtak hozzá műszerészt, aki azt mondta, hogy a javítása többe kerülne, mint egy új varrógép, így került szegény Singer az alagsorba a kazánházba. A kazánházban télen száraz van, de sajnos az alagsori helyiség sajnos nyáron nagyon párás, sajnos így ment még jobban tönkre ez a varrógép. Amikor megláttam úgy éreztem, hogy ez a varrógép többet érdemel. Gyártási számot nem találtam a gépen, de a működési mechanizmusa alapján látszott, hogy a Singer varrógép kezdeteiből talán még XIX. századból származik. Nem is tudták, hogy déd vagy ükszülők vásárolták-e, ez már ember emlékezet óta a családban volt. Egy ilyen családi ereklye csak jobb sorsra érdemes. A varrógépet ráadásul már a faluból többen kinézték és szerették volna jelképes összegért, vagy anélkül elvinni, hogy ne legyen porfogó. 2009 januárjában aztán gondoltam egyet és a varrógépet fellelt állapotában felhoztam Budapestre, gondoltam előbb-utóbb restauráltatom és jó lesz pipereasztalnak. Hívtam is hozzá bútorrestaurátorokat, mondtak is a restaurálására árakat, a legolcsóbb 30 ezer forintot, a legdrágább 120 ezer forintot mondott. Meg is egyeztem a legolcsóbb bútorrestaurátorral, akinek láttam referenciamunkáját a szomszéd utcában, tényleg szépen dolgozik, csak éppen ígéretét megszegve nem jött a varrógépért, és a végén el is tűnt. Közben én belejöttem az öntöttvas restaurálásba, lásd az antik mérlegeimet, aztán gondoltam egyet hogy legalább az öntöttvas lábát restaurálom. Napokig rozsdátlanítottam a vázat, fúrógépre szerlt drótkoronggal és drótkefével. 
Aztán a kapott egy R55-ös kezelést és utána matt fekete festékkel az egészet lefújtam. Azokat a részeket, melyek eredetileg is aranyozva voltak, ismét learanyoztam. Az intarziás asztallap egy még meg nem valósított álom, sajnos a mi asztallapunk olyannyira tönkrement, hogy menthetetlen, emiatt kerestem a varrógépünkhöz egy korban hozzáillő donort. Találtam is egy donort, szerencsére 8 ezer forintért meg tudtam venni. A donorral egy kissé befürödtem, mert a fénykép és a valóság egy kicsit mást mutatott. Kiderült, hogy az OnLine piactéren levő fotó 2007-ben készült és azóta egy fűtetlen fészerben raboskodott szegény. Közben eljött feleségem születésnapja, tovább nem tudtam várni, így egy egyszerű IKEA IVAR íróasztal lapot kapott, melyet lányom szerencsére már kinőtt. Most van egy ideiglenesen összerakott pipereasztalunk, mely már fél éve szolgál a hálószobánkban. 
Decemberben volt a feleségem névnapja, arra készítettem az itt látható kis Arizona összeállítást. Egy képben három jellegzetes egyedi Arizonás emlék. A legfelső képen látható kis kép az Arizona jazz zenészeinek kisszínpada, a képen látszik, hogy a kor legmodernebb csőbútoraival volt berendezve. Sajnos a képen nincsenek zenészek, de mégis jó hangulata van a képnek. Ráadásul a kép hátlapján - ugyan itt nem látszik, de kézbe véve rajta van - az Arizona címe és telefonszáma, akár fel lehetne hívni és asztalt lehetne foglalni. Tényleg miket írok, honnét lenne arra pénzem? Aztán alatta két kis Arizona reklámkorong, nem akármire használták ám! Ilyen korongokat csak az kaphatott, aki megfizette a belépőjegyet. A korongokhoz anno járt egy játék pisztoly is, amibe ezek a kis korongok betölthetőek voltak. Egy ötletes kis rugós szerkezettel kilőhető volt a korong, és akit el talált ez a kis papírkorong azzal meg lehetett ismerkedni. Ötletes kis játék ismerkedni akaró játékos felnőtteknek. Hiába a felnőttek is akarnak játszani. Az Arizona korongokat egy söröscimke gyűjtőtől vettem, aki azt mondta, hogy tévedésből vette egy online aukción, ahol nem volt feltüntetve se a méret, se a funkció, így a kép alapján söröscimkének gondolta. Az alsó kis kép egy eredeti fotó az Arizona csoportról, lehet, hogy ez még a mulató megnyitása előtt készült, mert Rozsnyai Sándor és Senger Mici (Miss Arizona) akkor is Arizona névvel járta az országot és Európát, hogy a zenés táncos színészek egy kis bevételhez jussanak. A Rozsnyai házaspár pedig az Arizona csoport hasznából megvehette a Mulató épületét. Miután megvette a mulatót készültek az alábbi képek, melyeket a LIFE magazin fotósa 1939-ben készített, gondoltam ide teszem őket, mert nagyon jól szemlélteti azt a hangulatot, hogy mi történhetett a zsetonnal történő ismerkedés után. Az első képen a szívbajok ellen Tangót táncolnak. A második képen a páholyban pezsgőznek. Aztán a harmadik képen már megnyomta valaki a páholysüllyesztő gombját és süllyednek az alagsorba, aztán fölöttük majd becsukódik a mennyezet. Vajon mi fog ott történni az alagsorban!? …. azt már itt nem akarom leírni, nem erre a posztra tartozik.
Nagyon nagy szerencsénk volt, mert a kápolnában éppen Ortodox misére készültek, így nyitva volt a közönség előtt is. Az éppen ott szolgálatot teljesítő orosz származású hölgy nagyon kedves volt, és megtekinthettük a kriptát és a kápolnát is. Példaértékű helyreállítás és tanulságos történelmi kirándulás az 1800-as évek első felébe. A kápolna melletti kis ortodox temető is szépen helyreállított, érdekes, hogy az akkori oroszok átvették a helyi lakosság temetkezési szokásait és többek között tipikus sváb sírkeresztet faragtattak sírkeresztnek, de találhatunk jellegzetes szív alakú sírkövet is cirill betűs felirattal. Ürömön a következő célpontunk a temetőkert felkeresése volt. A temetők a mi családunkban mindig is fontos turista célpontok. A temetőket általában csak mindenszentek környékén látogatják tömegek, egyéb alkalmakkor pedig kevesen vannak. A temetők művészetét mindig is előszeretettel tanulmányoztuk és mindig is megható hely.
