Még évekkel ezelőtt padlásleletként került elő az aranykeretes tükrünk. Előkerült formájában használatra alkalmatlan, mert szegény részlegesen megvakult (foncsor több helyen feljött róla). Íme a tükör előlről és hátulról. Hátulról nagyobb képet tettem, mert így talán lehet látni a készítő nevét és idejét: Szederkényben készült és Mihály Hoffstedten készítette 1939 VII.1-én, azaz alig múlt hetvenéves az aranyos tükör.

Szerencsére nem volt sok restaurálnivaló a tükrön. Alaposan le kell tisztítani, és összesen két helyen van hiány a kereten, apróbb lepattogzás, melyet ki kell javítani, ha az megvan néhány apróbb helyről az aranyozást pótolni kell, apróbb ecsettel. Megtisztítottam a korpuszt és petróleummal kentem át, mert az megöli a még benne rejtező szúkat, bár úgy tűnik, hogy régi szújáratokat lehet csak benne látni, de nem árt az óvatosság. Elvégeztem a hiányok pótlását, ezt egyszerű közönséges gipsszel tettem, hisz eredetileg is gipszréteg van az aranyozás alapozásaként és ez adja mintáját. A minták kiegészítéséhez nem sok gipsz kellett, de nagyon aprólékos volt, mert nagyon kevés hiányzott, és  aprók a minták.  A tükröt tükörkészítőhöz vittem foncsorozni, de azt mondta, hogy ez egy közönséges ablaküveg, amelyiknek a foncsorozása nem éri meg 1600 Ft, így most 700 Ft-ért vágott bele egy új tükröt. Azért a régi „megvakult tükrör félretettem, jó lesz még valamire, hisz az láthatta a dédszülőket, nagyszülőket, így ő is része a családtörténetnek.

Szombati nap miután végeztem a Matávnet-es bögre ragasztásával, tejeskávét ittam a hasas bögrémből. Miután megittam a tejeskávét rögtön elmosogattam a jó kis háború előtti Drasche gyártmányú hasas bögrémet. Ezeket a régi porcelán bögréimet nagyon féltem, és ha használom én rögtön utána elmosogatom. Bár ne tettem volna! Miután az eltisztított és leöblített bögrémet a szárítóra tettem a bögre kicsúszott a kezemből és amint a konyhapultra esett, már tovább is pattant a konyhakőre. Így még nem láttam bögrét összetörve, sajnos menthetetlen. Pedig ez a kedvenc bögrém, melyről már korábban írtam.  

Vasárnap gondoltam egyet és kimentem Petőfi csarnok bolhapiacára, hátha kapok az eltörtemhez hasonló bögrét. Kétszer körbejártam a piacot, bögrét sokat láttam, de olyan hasas formát nem találtam, mint az enyém volt. Már majdnem bögre nélkül indultam volna haza, amikor egy 20-as évekből való Art Deco hasas bögrén akadt meg a szemem, ugyan ez űrtartalomra kisebb, de hasonló minta van rajta, mint az én eltört bögrémen. Nagyon jó kis bögre volt az én régis hasasom, egy négy és féldecis kaukázusi kefirt teljes egészében elnyelt, és mégis könnyű volt használni és inni belőle. Aztán, hogy ne menjek haza üres kézzel megvettem ezt a 20-as évekből való Kispesti porcelán bögrét. Hazajöttem és rögtön alaposan elmostam, áztattam, így most olyan, mint újkorában. Gondolhatják, hogy rögtön ki is próbáltam. Ráadásként miután láttam, hogy aranyozás nincs rajta, így vettem a bátorságot és a tejet benne mikróban melegítettem. Képzeljék a porcelán bögre hideg maradt a tej benne pedig forró, így meg kell hagyni, hogy ez a 80 év körüli bögre bizony mikrózható. Hiába ez a minőség 80 évesen is tökéletesen használható a modern technikában, és olyan, de olyan kézhez álló, hogy tényleg öröm belőle inni.  Remélem még sokáig használhatom, és jó vége lesz ennek a hosszú hétvégének is.

Ezt  a bögrét tíz éve kaptam egy MATÁVnet ügyfélrendezvényen. Nagyon megtetszett ez a reklám bögre, mert igazán ötletes ajándék egy informatikai cégtől. Akkoriban, de azt hiszem manapság is kevés jó reklámajándékot látni. A reklámajándékok zömén csak logó van, és semmi tartalmi szöveg. Ezen az idézet és a kiegészítés is ötletes. A keretben levő szöveg idézet az akkor megjelent számítógépes munkahelyek védelméről szóló törvényből:

Már vagy húsz éve történt, hogy a régi családi ház telkét rendeztük és gyümölcsfákat ültettünk az apósommal. Az egyik gödörben egyszer csak az ásó egy fémdarabot fordított ki, reméltük, hogy legalább egy arany lesz, de csak egy lyukas érmének bizonyult, melyről letisztítás után kiderült, hogy ebvédjegy 1937-ből. Akkor egyszerűen csak zsebretettem,  aztán az auto kesztyűtartójában tartottam. Kocsi takarításnál került a kezembe, aztán gondoltam egyet és felhoztam a lakásba, azóta is a könyvespolcon van a helye. Ma már ugyan nem tudjuk, hogy milyen kutya nyakában volt. Nem hiszem, hogy a bilétán ábrázolt agárféle fajtiszta kutya lett volna. A mi családunk telkéről került elő, ezért úgy gondoljuk, hogy a mi útszéli keverék kutyánk igazolása. Ez a kis biléta bizonyítja, hogy akkoriban is volt kutyánk kicsi vagy nagy, most már mindegy. Azt biztosan állíthatjuk, hogy a család 1937-ben törvénytisztelő módon befizette az ebadót.

Már régi vágyam, hogy a Biedermeier asztalon legalább néha valódi Biedermeir porcelán álljon. Ez a készlet a XIX. században készült, legalább is a jelölt darabok (a jelöletlenek pótlások később készülhettek). A gyárak többsége abban az időben még nem használta a fenékjegyeket, ezeket Zsolnay Vilmos is csak az 1880-as évekről használja. Előtte a kereskedők saját készletre és fenékjellel készíttettek divatos porcelán készleteket a polgári asztalokra. Kedvenc Bidermeier mintám ez az egyszerű szögletes csésze bordázott fallal, mely arany szegélyű. Az igazi szépsége a füle, mely szépen görbül és igazán játékos, a szecesszió előfutára ez a Bidermeier görbe. Fischer Emil porcelán üzlete annak idején igencsak elegáns helyen volt a Bécsi utcza és a Kristóf tér sarkán, a Nyugati Pályaudvarról valószínűleg még csak konflissal lehett a porcelánkereskedéshez jutni, és csak később 1879-ben nyitott a HAAS & CZJZEK üzlet a Nugatihoz közel ( a pótlást lehet, hogy már itt vették hozzá). Ezt a formájú porcelánt gyártotta a Lukafai Üveggyári Raktár Pécsett, mert találkoztam pont ilyen fülformájú jelzett árverési darabbal. Kuny Domokos is biztosan gyártott Budán a Déli Pályaudvar helyén hasonlót. Akárhol is készült, az biztos, hogy eddigi életében sokat utazott, ló vontatta szekéren rázkóhatott a Lánchídon Budáról Pestre, akár még az Aranyember is szállíthatta hajón   Mohácsról Pestre. Én az Operaház melletti kis régiségkereskedésből hoztam, talán egy hajdan nagysikerű Operaénekesnő kínálta vele kávéval egykori udvarlóját. Most reméli, hogy a  korban hozzáillő asztalon szolgálhat még sokáig.  

Ma délelőtt, mint hétvégén szokásom, kikapcsolódásképpen is főztem, s ehhez most is használtam fakanalat. Bizony ez az egyik leggyakrabban használt tárgy a konyhában, és általában több darab is van belőle. Mióta önálló háztartásunk van – ennek pedig már vagy 25 éve – gond volt a fakanalak praktikus tárolása. Eleinte a fiókban tartottuk, de állandóan ki-be húzni, ez nem volt praktikus, így született meg az elhatározás, egy falra szerelhető fakanáltartóra. Az első fakanáltartót a Boszorkánykonyhában vettük meg, egyszerű, fehér, falra szerelhető. Használtuk is sokat, de sajnos hamar kinőttük, mert a fakanalak száma egyre nőtt, a hely pedig változatlan maradt. Aztán a fakanáltartó helyére állószekrény került, így lekerült a konyhapultra, ahol meg állandóan a feldőlés veszélye fenyegette. A következő fakanáltartó, egy egyszerű fazekas népi köcsög lett, igazán jól mutatnak benne a fakanalak. A köcsögünket egyre jobban féltettem, mert mindig azt láttam, hogy egyszer valaki fel fogja dönteni és eltörik, egy törött köcsöggel meg mit kezdjünk. A megoldás nemrég jött, egy használtcikk kereskedésben találtam ezt az Art Deco kancsót, a kispesti Gránit gyár terméke, ugyan semmi baja sincs, akár rendeltetésének megfelelően is lehetne használni, de úgy gondolom ennél jobb és praktikusabb fakanáltartót nem találtam volna. Az érdekesség pedig, hogy míg az első fali fakanáltartónk a 90-es évek elején 2000 Ft-ba került, a következő 100 év körüli köcsögünk 2008-ban 1200 Ft, a Gránit kancsóért pedig 750 Ft-ot kértek múlt év nyarán. Hiába egyre használhatóbb fakanáltartó, egyre olcsóbban. Bárcsak minden így történne!