Már egyszer írtam, hogy miért vettem meg gyerekkorom Raketa óráját, azért mert már régóta nem működik a svájci karórám. Erre a Roamer karórára sokáig vágyakoztam. 1978-ban az akkori Óra és Ékszerkereskedelmi Vállalat üzletének a kirakatában nézegettem, a legdrágább óra volt akkor, kemény 2700 Ft, ami akkoriban egy havi átlagkeresetnek felelt meg. Egy valódi svájci automata karóra, már csak az volt jelezve rajta, hogy „sok követ” tartalmaz, az én akkori orosz karórám elbújhatott teljesítményben álmaim órája mögött. A kirakat előtt sokszor megálltam, és sokat bámultam, álmodoztam róla, hogy majd a barna szíját le fogom cseréltetni ezüst színűre. Nem mertem bemenni az üzletbe, hogy kikérjem a kirakatból és felpróbáljam, inkább csak kívántam az üvegen át. Az órabolt mellett volt a könyvesbolt, ott sokszor megfordultam, egyrészt az akadémiai kiadó Jókai sorozata akkor jelent meg, és kötetenként kezdtem vásárolni, másrészt tanuláshoz vettem szakkönyveket, leginkább Fizika és Matematika könyveket. Visszatérve az órára végül félve ugyan, de érettségi ajándéknak kértem. Meg is kaptam az órát 1979-ben Ballagásomkor.  Miután megkaptam néhány hónapot viseltem az órát, aztán behívtak katonának, annyira féltettem, hogy nem is vittem magammal, hanem otthon hagytam nehogy baja essék. Az egyetemen ezt az órát használtam, mindaddig, amíg egyszer vonatra felszállva véletlenül neki nem ütöttem a vasajtónak, akkor lepattant az első üvege. Persze hamar a Bajcsy Zsilinszki úti márkaszervizébe vittem, hisz egy márkás órát, gondoltam ne javítsanak  másutt, csakis a szakszervizében. Az órát elvileg megjavították, de sajnos nem olyanra sikeredett, mint én szerettem volna. Akkoriban még a márkaszervizben sem volt rá való üveg, így egy noname üveggel pótolták. Egyszerűen az én szép órám, már csúnyácska lett és a pontossága is romlott. Meg is feledkeztem az órámról, aztán hogy-hogy nem múlt év nyarán előkerült az íróasztalom mélyéről. Azt éreztem nem véletlen, hogy pont harmincévesen a jelképes születésnapján került elő ez az óra.

Ezen a hétvégén csodálattal tapasztaltam, hogy a múlt hétvégén vett tulipáncsokor egy egész hetet kibírt, még most is szépen áll az asztalon, majdnem ugyanúgy, mint amikor vettem. Egy kis szépséghiba van ugyan, mert sajnos a szirmok szép lassan lehullottak, de még kidobás előtt is nagyon szép. Mi kerül a helyére? Sokat nem gondolkodtam, egyszerűen áttettem a tejfölös köcsögben már december óta tündöklő Tasmániánkat.

A tejfölös köcsög immár több éve hű segítőnk, eredeti ötletem az volt, hogy ebben a 90 éves köcsögben fogom nevelni a pepperóni paprikánkat, melyet sok szép paprikával vettem. A pepperóni úgy látszik nem szereti a mi szobaklímánkat, mert sajnos tönkrement, a kép a tönkremenetel előtti állapotról készült. A köcsög újabb feladatot kapott és most a Tasmánia fajtájú virágunk kaspója, szerintem nagyon jól mutat ebben a hagyományos Gránit tejfölös bögrében ez a déli féltekéről származó növény. A növények előbb-utóbb sajnos tönkremennek, de a régi porcelán tárgyak, ha új funkcióban ugyan, de szolgálják a családot. Nekem így is szépek! Az érdekesség, hogy szegény tejfölös bögrét az egyik régiségkereskedésben a sarokban, az elfeledett tárgyak között találtam, senki sem akarta megvenni, pedig nem volt nagy baja, csak szegény olyan elhasználtnak tűnt, annál is inkább, mert a tulajdonosa koszosan, porosan adta be a kereskedésbe. Ezeknek a régi porcelán tárgyaknak pedig nem kell sok törődés, egy kis domestoszos vízben kell áztatni és alaposan szárazra törölni. Ez a gránit köcsögünk is a kis és egyszerű domestoszos kezelés után ragyog, mint újkorában, és reméljük még sokáig.

Régi elhatározásom, hogy felelevenítsek egy már lassan elfeledett hagyományt. A feleségem könyveibe tulajdonosi bejegyzést szeretnék készíteni, egy sokszorosítható, feleségemre jellemző képecskével, és igazi egyedileg előállított formában, azaz EXLIBRIS-t készítek. Sokat gondolkodtam az Exlibris-re kerülő motívumokon és a készítés technikáján, míg sikerült dűlőre jutni.

Az Ex Libris linóleummetszet lesz, a következő motívumokat fogja tartalmazni: Tigris könyvkupaccal a kezében, mint feleségem kedvenc jelleme a Micimackóból; Ibolya szecessziós megfogalmazásban, mint nejem kedvenc virága számára kedves stílusirányzati korszakra jellemző ábrázolásmóddal; feleségem monogramja Ónémet betűkkel, célozva német származására és foglalkozására. Azt hittem kezdetben, hogy könnyű dolgom lesz, hisz már egyszer készítettem linóleummetszetet. Az igazsághoz tartozik, hogy a metszetkészítés ezelőtt az 1970-es években történt iskolás koromban, rajzszakkörön. Azt hittem nincs más hátra, mint a szükséges alapanyagokat megvenni és összeállítani egy szép, esztétikus Ex Libris kompozíciót. Keresgéltem az interneten tigris motívumot, olyat amelyik ugrál és éppen könyveket tart a kezében. Ibolyát és ónémet betűket sokkal könnyebb volt, de végül is meglett a kompozíció és papíron egész jól összeállt, de a vásárolt linóleumra nem sikerült átrajzolnom, próbálkoztam indigóval is, de mégsem jött össze. Szerencsére kaptam segítséget és kedves ismerősöm, akit baráti körünkben nagyon jó rajzolónak ismerek elvállalta, hogy átrajzolja linóleumra. Az átrajzolás tökéletesen sikerült.

Aztán hozzákezdtem a linóleum véséséhez, gyerekkorom szerszámai még megvoltak a linóleum metszéshez, így sikerült is rövid idő alatt elkészíteni.

A hétvégét egy nagy bevásárlással kezdtem pénteken. Egyik kezemben aktatáska, másik kezemben a hétvégére vásárolt nagy "hajléktalan" szatyor tele akciós termékekkel. Már úgy gondoltam mindent megvettem és hazafele mentem, amikor is kedvenc virágárusom mellett elhaladva akciós tulipánra lettem figyelmes. Persze ilyenkor, várva a tavaszt mi kell még a csomagok mellé!? Hosszas gondolkodás után megvettem a tulipáncsokrot, remélve, hogy épségben hazaérek minden csomaggal és a csokorral is. Hazaértem, gyorsan vázát keresni a virágnak és megkezdődhet a jól megérdemelt pihenés. A hétvégén nem is gondoltam rá, hogy erről a tulipánról fényképet készítek és felrakom a blogra, de amikor még vasárnap is ugyanúgy virított, mint pénteken, akkor hamar lefényképeztem és most megosztom másokkal is ezt a tavaszi hangulatú képet. Remélem marad a tavasz. 

 Annak idején ezen a vázán sokat gondolkodtam, hogy megvegyem-e, mert a formája tetszett ugyan , de gyári hibás. Igazi szecessziós forma, sajnos billeg, mert annak idején az égetésnél elgörbült. Sántasága miatt szegény, első osztályú nem lehetett, még virágokat sem festettek rá, az akkor szokásos arany szegélyt sem kaphatta meg, azaz fehéráruként adták el. Mostanában ezen a kerek asztalon már szinte csak ezt a vázát használom a nagyobb virágcsokrokhoz, nem is zavar, hogy fehér maradt. Ő így szép, a mi családunké, és nem adjuk.

Érdekes, hogy egyes porcelánokon nem látszik az öregedés, főleg a keményporcelánoknál. A lágy porcelánokon már sokszor 50 év után, vagy előbb is megjelenik a sötétedés, és antik kinézetük van. A kemény porcelánoknak nem látszik a kora, így ha csak kívülről nézünk egy 120 éves kemény porcelánt nem tudjuk megkülönböztetni egy fele annyi időstől. A Zsolnay porcelánokat a XIX. század vége óta jelölik, előtte ezeket a porcelánokat tömegével jelöletlenül gyártották, azért a család mindig is Zsolnaynak hívta azt a komacsészét is, mely jelöletlenül ugyan, de ma is közöttünk díszeleg máz alatti matricás díszítésével. A díszítés egyszerű szederág, persze érett szeder és virágos egyszerre van rajta. A családi emlékezet szerint még volt a csészéhez egy ugyanilyen leveses tál is, de az valamikor eltört, így a szemétbe került. Egyszer csak mit hoz a sors, mit veszek észre, hát egy szedermintás tálat. No mit gondolnak, mit csinál ilyenkor egy Múltmentő? .... Azt hiszem a kedves olvasó hamar rájött, hogy én sem sokáig gondolkodtam, és meg is vettem a levesestálat, melyen ugyanolyan minta díszeleg, mint a  komacsészén. Valaha, csecsemőkorukban lehet, hogy egymás mellett áltak a pécsi manufaktúra műhelyében félkészen, és épp azon kísérletezett Zsolnay Vilmos, hogy hogyan tud szép és sorozatban gyártható komatálat és csészét készíteni a környékbeli paraszti konyhákra. Úgy gondolom ez a kísérlet sikerült, annyira, hogy vagy 120 év múlva is tökéletesen használható porcelán tárgyaink vannak. És Nézzék csak meg újra milyen "fiatalosan" feszítenek ergymás mellett! Ilyenkor örülök, hogy sikerült összehozni megint egy párt. Száz, százhúsz, vagy ennél is több éve már annak, hogy nem látták egymást ? Én úgy gondolom lesz még azért újabb száz évük egymás társaságában.