Évekig jártam óra nélkül, pedig sokszor kellett volna tudnom, hogy egy-egy találkozásig még mennyi időm van. Az óramentes környezet sok mindenre megtanít, például arra, hogy jobban ismerjük környezetünket, így mindig tudtam, hogy az adott helyen hol van köztéri, működő óra. Az utóbbi években rájöttem, hogy a közterületeken már eléggé elhanyagolják a nyilvános órákat, és az órás szaküzletek is megszűnnek. A Bajcsy Zsilinszki úton is volt több órás, az egyik kedvenc órásom a Nagymező utcához közel sajnos megszűnt, a cégére ugyan még megvan, de az óraszerkezet sajnos már hiányzik és a felnagyított zsebóra tokjában csak reklámgrafika van, mely az új üzletet reklámozza. Kár ezekért a köztéri órákért, jó volt elmenni a közelükben és nyugtázni azt, hogy még időben vagyok, vagy gyorsítani kell, ha késésbe kerültem.

Már régóta álmodom arról, hogy ugyanolyan bögrém legyen, mint gyerekkoromban volt. Ez egy Zsolnay ibolyás, hasas bögre. Régóta beszélgetünk a kollégákkal arról, hogy szinte mindegyikünknek vannak olyan tárgyi emlékei, melyekre vágyunk, hogy ugyanolyan ismét legyen, ha az már nem is ugyanaz, mint amelyik annak idején a miénk volt. Így vagyok én az ibolyás bögrével, évek óta azért megyek be régiségkereskedésekbe, hogy egy ibolyás Zsolnay bögrém legyen. Kollégám azt mondta, hogy először vegyünk egy olyat, ami majdnem olyan - mert hogy ebből a formából folyamatosan lehet vásárolni -, aztán, ha megvan a forma, ez vonzani fog egy ugyanolyan formájú ibolyás bögrét. Nem hittem a babonában, mégis elgondolkodtam és az utamba eső első hasas bögrét megvettem. Valójában egy szép virágos Drasche gyártmányú bögre a háború előttről. A Drasche csészékről tudni lehet, hogy a gyár a Zsolnay konkurenciája volt Magyarországon a háztartási porcelán tömegcikkek gyártásában. Én a Zsolnay ibolyás csészére vágytam, és mégis Drasche virágos bögrét vettem. Aztán érdekes módon, a vásárlás után két nappal megláttam a vágyott ibolyás bögrét az egyik On-Line piactéren, rögtön jelentkeztem is a licitálásra, és nagyon izgultam a licitálás egész ideje alatt, míg tegnap este el nem jött a zárás pillanata, pulzusom az egekben, valószínűleg a vérnyomásom is ott. A kedves olvasó gondolom most azt hiszi, hogy meg is nyertem a licitet!?

Tévednek, a csészére hiába licitáltam, az utolsó 10 másodpercben más leütötte a nálam 200 Ft-al magasabb összeggel. Így ugyan nem lett ibolyás bögrém, de legalább megmaradt 3200Ft-om. Azért érdekes, a piacot figyelve, ez egy irreálisan magas ár egy egyszerű ibolyás bögréért, így ha a bögrét nem is kaphattam meg, legalább az vigasztal, hogy majd legközelebb lesz másik. Alább, pedig, hogy miért is akarok egy ilyen ibolyás bögrét, következzen egy szép vers más tollából.

Nagy Bandó András

 Érdekesek ezek az órák. A svájci automata órám, melyet 1979-ben ballagásomra kaptam 1982-re már javításra szorult és 1987 óta nem használom, mert  azóta megbízhatatlanul és pontatlanul jár.  Megpróbáltam ezt a svájci órát javíttatni, de számomra megfizethetetlen volt az összeg, ezek a pesti órások nagyon sok alkatrészt akarnak rajta kicserélni, pedig az óra láthatóan egyben van, ketyeg ha felhúzzák, csak épp naponta több, mint egy órát siet. Az első órám, melyet 1970-ben kaptam egy Raketa óra még ma is jól jár, ugyan 1979 óta Édesapám használja, de annak igazán baja nem volt. Quartz karórám összesen kettő volt, az egyiket, az Athlantic-ot, sajnos elvesztettem. Két évet használtam, bár állandóan leesett a karomról, mert a szíjtartó rúd mindig elengedett. A későbbit nem szerettem, s miután lemerült az elem hiába cserélték ki, pontatlan lett, nem is használom, a fiókban hever. Amire igazán vágyom egy megbízható, kicsi, csendes, olcsó, napi használatra is alkalmas zsebóra. A véletlen úgy hozta, hogy mégis vettem egy karórát méghozzá azért, mert pont olyan, mint az első órám volt, egy megkímélt darabnak látszik, az óra potom 1900 Ft-ba került, így ismét van Raketa órám, mint 40 évvel ezelőtt. Hiába a nosztalgia nagy úr. 

Gondolom többen vannak, akik azon gondolkoznak, hogy mivel lepjék meg kedvesüket Valentin napra. Általában a sok gondolkozás eredményeképp marad a virágcsokor. Szép is egy sok virágból álló csokor, de bizony annak ilyenkor fel is megy az ára. Egy kis ötlettel, és kevés pénzzel kreatívan is megoldható az ajándékozás. Egy szál virággal is kifejezhetjük érzéseinket, és még ezt a hatást meg is hosszabbíthatjuk, ha a virágot úgy adjuk át, hogy az tovább maradjon friss és szép. Amennyiben a vízbe olyan anyagokat teszünk, amik megakadályozzák a virágot pusztító gombák és egyéb élősködők elszaporodását, a virágunk tartós és üde maradhat hosszú ideig.  A hosszú bevezetés után röviden leírom, hogyan lehet ezt gyorsan és egyszerűen megvalósítani. Vegyünk két darab régi, már nem használt rézpénzt, én ehhez a múltból megmaradt réz kétforintost vettem. A réz a virág vizében képes olyan vegyületeket képezni, melyek a rothadást megakadályozzák, így a virágunk szép marad. A Valentin napi ajándék pedig lehet egy egyszerű váza + kettő rézpénz + egy szál virág. Valójában nem is kerül sokba és mégis egyedi. Remélem férfitársaim is sikert tudnak ezzel a kis ötlettel elérni, feltéve persze, ha még őriznek két bélást a ládafiában.

A képen egy hengeres vázában van egyetlen szál rózsa, mely színével egy kicsit feldobja ezt a téli estét. A váza alján kivehető a vízben a kettő darab rézpénz. A valóságban külön élmény csodálni a víz alatti rézpénzeket. Természetesen a vízbe rézdrót is rakható, az még olcsóbb, de egy igazi rézpénz az mégis más.  

A virágvásárlásra természetesen nagyon oda kell figyelni, hogy friss és egészséges virágot vegyünk. Én még 25 évvel ezelőtt hallottam egy szakértőtől, hogy a virág feje alatti szárat kell figyelni, ha az elvékonyodott, akkor már régebb óta van a virág az üzletben és nem szabad megvenni, én azóta figyelem a virág alatti részt és úgy tűnik bejön, a virág, amit választok sokáig szép szokott maradni. Azért van egy törzshelyem virágvásárlásra, ott előfordult már, hogy az eladó figyelmeztetett arra, hogy melyiket nem venné meg a helyemben, és mennyire igaza volt.

Nálunk nagyon sok vaníliás cukor fogy, a gyerekeim teszik kávéba, szórják eperre, Waffelre, csúsztatott palacsintára. Belegondolni is rossz, hogy mindig hiány volt az 5 gramm-os vaníliás cukorból. Aztán találtunk 70 dkg-os vaníliás cukrot, mely most mennyiségben jó, de a megbontott zacskó állandó veszélyben van a kamraszekrényben. Így hát keresni kellett egy cukortartó edényt. Sokáig porcelánban gondolkodtam, mindaddig, míg meg nem láttam ezt a zománc kávés készletet.

Valójában nem nemes anyagból készült, a kora is csak kb. 50 év, de igazán bájos, egyedi darab. Annak idején pedig ezt tömegterméknek szánták, ez volt hivatott arra, hogy olcsó és jól használható tömegcikkel lássa el a lakosságot. Dunaújváros ontotta az acélt, a Bonyhádi zománcáru-gyár pedig a lábasokat. Ez a pöttyös zománc készlet olcsóbb volt, mint a porcelán, mégis visszaidézte azt a hangulatot, mintha porcelán kávés készletből innánk a kávét. Falun annak idején sokan használtak zománc edényeket, emlékszem egy literes tejes zománc bögrére, melyben nagymamám a tűzhelyen forralta a kakaóhoz a tejet, aztán egy igazi hasas porcelán bögréből ittam már a kakaót.

Már korábban írtam a Véméndi óramérlegünkről, most a másik óramérlegről gondoltam írni, amelyik most a legidősebb mérlegünk. Valójában nem megőrzésre, hanem alkatrésznek szántam, mert fénykép alapján elég megviseltnek látszott, és mert szükségem volt alakatrészre az eredeti örökölt mérlegemhez. Nagyon megörültem, hogy az Interneten az egyik aukciós oldalon egy forintért kínálták és nem volt minimálár. Még sosem aukcióztam akkor olyat, hogy 1 Ft volt a kikiáltási ár, ezért kíváncsi is voltam, hogy mi lesz a vége. Szerencsére nem nagyon ment fel az ára, nem volt sok licitálás, így pár ezresért elvihettem a mérleget. A mérlegbe aztán beleszerettem, és meghagytam egyben. Az alábbiakban következik a felújítás története.

Végre haladtam a mérlegfelújításokkal (2009.07.4), az első mérlegem már kékre festve még összeszerelés nélkül, a második pedig a festékrétegeitől megszabadítva. A mérlegek egy napig áztak a szifontisztítós oldatban, tényleg mindent leszedett róluk, sajnos a mérlegeken egy vékony rozsdaréteg maradt, melyet R55-el passziváltam, ettől a vasfelület egy része fehér lett. Az alkatrészek a rozsdamaró oldatban tökéletesen megújultak, nem lesz gond a beépítésüknél. Mindkét mérlegem korpuszának kontúros és tényleg élvezhető lett a korpusza, a relief díszítések tökéletesek. Mindkét mérlegemen van csak közelről észrevehető hiba, a véméndinek átfúrták még gyártáskor a korpuszát és az egyik szegecs vége kicsit kilóg, a győri mérleg bal oldalán az egyik öntött levélből egy kis darab letört, ez már régen történhetett, valószínűleg akkor, amikor a tányértartó is eltört, mert az hegesztett és jól láthatóak a varratok.