Szombati nap miután végeztem a Matávnet-es bögre ragasztásával, tejeskávét ittam a hasas bögrémből. Miután megittam a tejeskávét rögtön elmosogattam a jó kis háború előtti Drasche gyártmányú hasas bögrémet. Ezeket a régi porcelán bögréimet nagyon féltem, és ha használom én rögtön utána elmosogatom. Bár ne tettem volna! Miután az eltisztított és leöblített bögrémet a szárítóra tettem a bögre kicsúszott a kezemből és amint a konyhapultra esett, már tovább is pattant a konyhakőre. Így még nem láttam bögrét összetörve, sajnos menthetetlen. Pedig ez a kedvenc bögrém, melyről már korábban írtam.
Vasárnap gondoltam egyet és kimentem Petőfi csarnok bolhapiacára, hátha kapok az eltörtemhez hasonló bögrét. Kétszer körbejártam a piacot, bögrét sokat láttam, de olyan hasas formát nem találtam, mint az enyém volt. Már majdnem bögre nélkül indultam volna haza, amikor egy 20-as évekből való Art Deco hasas bögrén akadt meg a szemem, ugyan ez űrtartalomra kisebb, de hasonló minta van rajta, mint az én eltört bögrémen. Nagyon jó kis bögre volt az én régis hasasom, egy négy és féldecis kaukázusi kefirt teljes egészében elnyelt, és mégis könnyű volt használni és inni belőle. Aztán, hogy ne menjek haza üres kézzel megvettem ezt a 20-as évekből való Kispesti porcelán bögrét. Hazajöttem és rögtön alaposan elmostam, áztattam, így most olyan, mint újkorában. Gondolhatják, hogy rögtön ki is próbáltam. 
Ráadásként miután láttam, hogy aranyozás nincs rajta, így vettem a bátorságot és a tejet benne mikróban melegítettem. Képzeljék a porcelán bögre hideg maradt a tej benne pedig forró, így meg kell hagyni, hogy ez a 80 év körüli bögre bizony mikrózható. Hiába ez a minőség 80 évesen is tökéletesen használható a modern technikában, és olyan, de olyan kézhez álló, hogy tényleg öröm belőle inni. Remélem még sokáig használhatom, és jó vége lesz ennek a hosszú hétvégének is.
