Erre az Rohbock acélmetszetre régóta vadásztam. Nem ritka, de általában drága, ha az elektronikus piactereken vadászik rá az ember. Ugyanakkor nem nagyon viszik, mert évek óta ugyanazok, ugyanolyan áron kínálják.

Miért akartam én ezt eredetiben? – gondolhatják többen. A kép a neten sok helyen fellelhető, a hozzá tartozó könyv letölthető, és olvasható az interneten. Valójában én sem tudom megmagyarázni, hogy miért kellett megvennem. Nagyon jó, hogy most megvan, és hamarosan a könyvtárunk falát díszíti.

Pest legnagyobb XIX. századi temetőjéről nem sok hozzá hasonló kép maradt fenn. A temető egykori helyén most emberek százai tipornak, közlekednek, árusítanak, vásárolnak. Nem lehet már megtalálni azt a csendes, nyugodt kis ligetet, mely százötven-kétszáz éve még a Lehel piac helyén volt.

Az egykori temetőről az alábbiakat lehet tudni:

A Váci Köztemető, a Lehel út- Váci út szétválásánál kezdődött és az Aréna (ma: Dózsa György) útig tartott. 1830-ban kezdték átköltöztetni a Kerepesi temetőbe és a helyén alakult ki a Lehel piac. (innét: http://hu.wikipedia.org/wiki/L%C5%91port%C3%A1rd%C5%B1l%C5%91 )

„Az 1790-es években a Váci út – Lehel utca – Taksony utca által határolt hatalmas háromszögben jelölték ki Pest város első központi temetőjét, az ún. "váci temetőt". Váchoz maximum annyi köze volt ennek a temetkező helynek, hogy az oda vezető út mentén feküdt, a városi "népnyelv" azonban így rögzítette azt. Nem csoda, ha ma tudomásunk sincs erről a kegyeleti helyről, hisz a terület már 1847-re megtelt és ekkor le is zárták. Temetni ide innentől kezdve nem volt szabad. 1871-ben aztán véglegesen a megszüntetéséről határoztak a városvezetők és rövidesen meg is indult a tereprendezés és a terület parcellázása.” Forrás: http://mienkahaz.blog.hu/2012/10/31/egy_elfeledett_temeto

A metszet alkotójáról: Ludwig Rohbock (Nürnberg, 1820. – Nürnberg, 1883.) német rajzművész és acélmetsző.

Életéről kevés adat áll rendelkezésre. 1855 körül dunai látképek sorozatát készítette. 1856 és 1863 között Magyarországot utazta be, tartózkodása során nevezetesebb tájakat és építményeket örökített meg számtalan metszeten és akvarellen. Rajzairól német mesterek acélmetszeteket készítettek. Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Ludwig_Rohbock

A temetőről készült rajz nagy valószínűséggel 1953-ban készült, mert a metszet alsó sírkövén felnagyítva ez az évszám olvasható.

A Kossuth Lajos utcán az egykori úttörő áruházzal szemben van ebben az utcában a kedvenc Zsolnais épületem. Jártam én ide kozmetikai cikkeket vásárolni már a 80-as években, mert ebben az épületben illatszerbolt volt. Ennek az illatszerboltnak még a háború előtti berendezése is megvolt, ezért öröm volt ide betérni.

Ez az épület szerves része a Kossuth utca egykori vásárló utcájának. Én azt gondoltam, hogy ennek az épületnek az egykori tulajdonosai is kereskedők voltak, akik a földszinti üzletben dolgoztak, az első emeleten éltek, és a többi emeletet bérlakásoknak adták ki.

A Zsolnay épületkerámiás könyvből aztán kiderült, hogy az építtető a Morlin család volt. Utánanéztem, hogy mit is csinált a család a ház építéskor. Kiderült, hogy a családfő Morlin Emil jogi végzettséggel bíró miniszteri osztálytanácsos volt abban az időben.

„Morlin Emil, pedagógus, miniszteri osztálytanácsos, szül. Budapesten 1858 nov. 24. Középiskolai s egyetemi tanulmányait u. o. végezte. 1881. jogdoktorrá avatták. 1880. a vallás- és közoktatásügyi minisztériumba lépett s belépése ót folytonosan a népoktatási osztályban működik. Csáky Albin gróf volt kultuszminiszter megbízta a kisdedóvásról szóló törvényjavaslat elkészítésével. Munkálata az országgyűlési tárgyalások után csekély változtatással mint 1891. XV. t.-c. életbe is lépett. E törvény végrehajtásához a terjedelmes Utasításokat is ő készítette; ekkor a Ferenc József-rend lovagkeresztjével tüntették ki. 1895. királyi tanácsos lett s a minisztérium jelenlegi beosztása szerint a polgári, felsőbb leány- s az ipari és kereskedelmi szakiskolák ügyeit tárgyaló osztály vezeti. Már korai ifjúsága óta évenként nagyobb utazásokat tett, saját tapasztalásából ismeri Európa nagy részét, hosszabb utat tett Egyiptomba stb. Úti és régészeti tárgyú tárcacikkei a Fővárosi Lapokban és a Pesti Naplóban jelentek meg. Tanügyi tárgyú cikkeit (1883-92) a Néptanítók Lapjában s (1895) a Kisdednevelésben tette közzé. Önálló művei: A felségsértés a rómaiaknál (tanulmány a római büntetőjogról, Budapest 1882); A magyarországi népoktatásügy, kereskedelmi és ipari szakoktatás szervezete és közigazgatása (u. o. 1893, Lévay és Suppan társaságában). Az ezredéves kiállítás kisdedóvó intézeti csoportjának biztosa s miniszteri megbízásból a millenniumra a hazai kisdedóvó-intézetek történetét ismertető füzete írja.” Forrás: Pallas Nagylexikon http://www.kislexikon.hu/morlin.html

Az épületet tervezte: Korb Flóris és Griegl Kálmán, Épült: 1897

Az épület egészére a historizáló stílus illenék, bár az ablakok fölötti virágdíszek már szecessziósnak mondhatóak. A tervezőknek ez az első közös építészeti munkájuk. Legnagyszerűbb közös munkájukat, a zeneakadémia épületét most éppen állványerdő takarja, ezért bemutatni nem tudom. 

Meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt. – Mondom sokszor, amikor a bolhapiacon vásárolok. Valóban. Sokszor van úgy, hogy látom, és már veszem is, mert olyan a kisugárzása, hogy nekem kell, de azonnal. Ez most nem olyan tárgy. Amikor először megláttam, nem szerettem meg azonnal, mert nem ilyet akartam. Valójában háromnegyed részt igen, de az az egynegyed az első látáskor nagyon zavart. Nem olyan kerek a burája, mint amilyent én kigondoltam.

Pontosabban mondva, már évek óta keresek két világháború között készült bankárlámpát. A keresett bankárlámpa legyen olyan, mint az Abigél filmben a tanulótermi lámpa. Ebből a lámpából egy időben Dunát lehetett rekeszteni. Nem volt régiségkereskedés, amelyik ne árult volna ilyet. Szinte mind a legömbölyített lámpaburájú zománcozott verziójú volt. Mostanában egyre ritkább, és egyre drágább a romos állapotú is. Most én meg belebotlottam a szögletes burájú verzióba. Alaposan megtekintettem, és azt mondtam: Nem, nem ilyen lámpát akartam. Aztán a következő héten minden nap csak erre a lámpára gondoltam. Felsoroltam előnyeit-hátrányait, aztán rájöttem, hogy csakis ez kell nekem. Megvettem. Így történt, hogy egy újabb feladatot találtam magamnak.

Azóta megnéztem az Abigél filmből a tanulószobás jelenetet. Rájöttem, hogy azok közül lámpák közül az egyik pont ez a szögletes burájú változat. Belegondoltam, hogy ez a szecessziós lámpa lehet a házassági évfordulónkra az ajándék. Ezt felfoghatjuk úgyis, mint egy késői jegyajándék, hisz a nép kultúrában hétköznapi tárgyat ajándékoznak egyedi személyre szóló dekorációval. Ezen a lámpán volt bőven felújítani, és dekorálni való. Ez a feleségemnek a legjobb, mert nagyon sokszor kell, hogy jó világítás legyen az olvasáshoz.

Volt vele tennivalóm, hogy minden részletében olyan legyen, mint az a két világháború között egykor volt. Az elektromos vezetéke már pótolt volt, ezért én régies textil burkolatú elektromos kábelt vettem hozzá. A kábel beszerzési helye: http://tilka.hu/kapcsolat-2/. A lámpa korpuszát már többször átfestették, ezért legjobb volt minden régi réteget eltüntetni. Az ilyen esetekben leghatékonyabb tisztítást választottam a korpusz tisztításra. Szemcsés lefolyótisztítót oldottam fel egy vödör vízben. Abban a festék úgy leoldódott, hogy alig kellett súrolnom.

A búra rögzítő csavarja sem volt az eredeti, oda való rézcsavar, ezért a hozzám közeli csavarboltban vásároltam megfelelőt.

A festés részleteire is ügyeltem, ezért a búra belseje fehér radiátorzománcot kapott, hisz az a forróbb villanykörtét is elviseli. A lámpa többi része a mohazöld árnyaltot kapta, hisz a két világháború között készült hasonló lámpák kedvelt színe volt.

Miután a lámpa minden részletében megújult feleségem meg is kapta ajándéknak. Rögtön eszébe is jutott, hogy a régi akadémiai könyvtárban is hasonló lámpák voltak, mely mellett jól tudott olvasni.

Képek: A lámpa felújítás előtt

és után.

„Jó reggelt, itt a tej, ébredni is kell…” – énekelték a régi magyar filmben a slágert. Akit érdekel itt meg is nézheti, hallgathatja a dalt a tizennyolcadik perc környékén:

https://www.youtube.com/watch?v=v2A_xy7XQWw&feature=endscreen&NR=1

Nálunk a tejjel való ébresztés igen csak rendhagyó lett volna, mert a feleségem ki nem állhatja a tejnek még az illatát sem. Kávéval, akár minden nap ébreszthetem, mert nála az agya arra ébred. A kávé simán nem lett volna rendhagyó. Én egy nem mindennapi napra egy valóban rendhagyó kávés ébresztést képzeltem. Múltkoriban a szecesszió mesterei kiállításon jártunk, ahol megtetszett neki egy szecessziós kaspó, melyről nemrég írtam. A szecessziós kaspóval megegyező szín-összeállítású süteményes tányérkával az egyik kedvenc régiségkereskedésemben találkoztam. Nem sokáig gondolkodtam a megvásárlásán, mert rögtön a feleségemnek tetsző múzeumi edényt juttatja eszembe. Akár testvérek is lehetnének azzal a kaspóval, ha ugyanabban a gyárban készültek volna. Ez a süteményes — a fenékjel alapján — Körmöcbányán készült.  Ha már kávé, akkor az én kedvenc Szandrik kávés kannámnak is szerepet kellett kapni, így került a tálcára a süteményes mellé a kávés kanna is. Részletesen a kannáról: http://multmento.blog.hu/2012/01/27/kaves_kanna A kávés csésze, melyből a finom kávét lehetett kortyolni egyenesen a Gellért szállóból származott. A mandulás tortát Svédországból hozattam, mert a nejemnek az a kedvence. Így lett egy rendhagyó reggeli ébresztés Alajos névnapján — június 21-én—, mellyel megidéztem a szecesszió korának egy reggeli szállodai hangulatát. Feleségem az nap ágyba kapta a reggelijét — melyen egy kissé meg is lepődött —, és jókedvű is lett ettől.

Néhány saját készítésű kép az ébresztés kellékeiről.

Éppen egy fontos tárgyat restaurálok, egy fontos közelgő alkalomra. Nem nagyon merek róla előzetes fotókat feltenni, mert nem akarom, hogy az ünnepelt előre megtudja, mi készül. Most főleg a kertészkedéseim közben készített fotókat hoztam, egy kis kommentárral.

Ezeket a margarétákat a vidéki telkemen fotóztam. Mentem volna, hogy lekaszáljam a vadon tartott részt, de megláttam ezt a margaréta csoportot. Gondoltam meghagyom, hogy beérjen, és a magjait szórja szét. Jövőre aztán egy hatalmas margaréta mezőm lesz, és még többet fotózhatok.

A telken vadrózsabokor is van.  A kis kompakt fényképezőgépemmel már régóta gyakorlom a makrózást. Nagyon sok makró fotót készítettem. Amikor készült nem láttam csak utólag, hogy az egyik virágnak éppen látogatója is volt.

A cseresznyefánkon messziről nagyon sok érett gyümölcs volt. Közelről igencsak kellett válogatni az ehetőeket.

A szomszéd rózsája mindig szebb.

Ez már a restaurálásomhoz vásárolt rézcsavar. Az eredetileg rajta levő már egy pótolt nem hozzá illő volt. Ennél a lámparestaurálásnál is minden részletre ügyelek. Ezért a kis csavarért a csavarboltos a raktárkészletét alaposan átválogatta, míg összejött ez a remek kis rézcsavar.  

A lámpazsinór is cserélve lett, mert a régi textilvezetéke ezzel a hetvenes évek béli kéteressel, és szerelhető földelt dugóval ellátott volt. A textilzsinórt az interneten kerestem. Végül elég sokat kellett gyalogolnom, hogy a két méter textilbevonatú zsinórhoz hozzájussak. Végül megérte a fáradtságot.

A budapesti balkonládáim kis virágjai közelről. Az idei évben későn vetettem a virágokat, ezért most még nincs sok virágom, de a makro funkció révén az a kevés is éppen elég.

Húsvét hétfőn jártam Budán. Sokat fényképeztem, és több fotómat megjelentettem már a blogon, pont az hiányzott, amiről a legtöbb fotót készítettem, a Ybl Miklós által tervezett Várbazár épületegyüttese. Olvastam, hogy Ybl volt az első, aki majolikadíszítésekkel tervezett épületeinek a kivitelezését a Zsolnay gyárra bízta. A pirogránitot mégis a másik nagy építészről nevezték el elsőként. Steindl-masszának nevezték el. Az egyik Steindl levélben Zsolnay Vilmosnak az alábbiakat írja:

„Kedves Zsolnay bácsi! Bizony, bizony mondom, zavarban vagyok, hogyan is köszönjem meg a kedves meglepetést, amikor ehhez véletlenül még a megköszönés ideje is ugyancsak lejárt! Hittem és tudtam, hogy keresztfiamból lehet valami, de gondolni sem mertem, hogy ennyire viszi! Örültem neki, mint egy gyerek, nem azért, mert szép, hanem mert olyan szép, amilyennek ez idő szerint nem is álmodtam volna. Valóban nagyon szép, nagyon kedves meglepetés volt, nagyon köszönöm.

Budapest, 1886. január hó 5-én  Steindl Imre „

A Várkertbazárhoz gyártott Zsolnay kerámiák kísérleti darabok voltak, mint az egyik Zsolnay. Vilmos fiának írt levélből kiderül: „A Várkertbazár mennyezete remélem jól sikerül, csak az egyik barna festék renitenskedik, nem állja a többekkel azonos égetési fokot.” (Forrás Zsolnay kötet 74.oldal)

Ennek az épületegyüttesnek az előző századfordulón nemzetközi híre volt. A II. Világháború után aztán megsérült. Felújítás után ifjúsági parkként működött. Én ifiparkként nem ismerhettem, mikorra Budapestre jöttem már bezárt a park. Az én fiatalkoromban a pécsi ifjúsági parkba jártunk koncertekre. Évtizedekig aztán mindkét ifjúsági parkra az elhagyatottság sorsa került. A Budapesti ifjúsági park épületei szerencsére most megújulnak, és remélhetőleg ugyanúgy fognak csillogni a Zsolnay díszei, mint újkorában.