Már lassan egy hónapja, hogy a Dunakanyarban töltöttünk el egy hétvégét, és még mindig vannak olyan emlékképeim, melyeket nem mutattam meg itt a blogon. Nem a legjobb képek, de akkor ott, abban a pillanatban fontos volt nekem, hogy ezek a képek elkészüljenek. Így egy kis kommentár…

Vannak tárgyak, melyek megérintenek, de elsőre mégse vásárolom meg. Ennél a pipere tükörnél is éreztem egy sugallatot az üzletben. Vigyél el engem. – súgta a tudatalattimnak. Ha legközelebb a boltban járok, és még itt vagy akkor elviszlek. – Üzentem a pipere…

A lakásunkban minden évben elkészítjük az adventi koszorút. A lányaim szerint nagyon sablonosra sikerednek, és már unják. Az idei évben aztán gondoltam egy nagyot, és olyan adventi koszorút készítettem, ami garantáltan egyedi. Ilyen másnak biztosan nincs. Az egészet még kora…

Nagyapámnál láttam először „kedvenc” zsebkést. Nagyapám zsebkése agancsbetétes szalonnázó mindenes volt, mely szinte mindig nála volt. Amikor látogatni jött hozzánk, még akkor is azt vette elő, mert ő azzal szeretett enni. Amikor nagyobb gyerek lettem, és nagyapámmal…

Esztergom, mint kirándulási célpont kiválasztásában szerepet játszott, hogy évekkel ezelőtt szenzációs reneszánsz kori szekkók kerültek feltárásra. Gondoltuk, hogy biztosan meg lehet ezt is nézni a múzeumban. Forrás: http://index.hu/kultur/klassz/botti70608/ Az új feltárások…

Ez kérem kézi munka, otthon készült, bükkfából. – Kínálta portékáját az eladó. Ez ugyan valóban kézzel készült, de volt abban a kézben elektromos kisgép is. – Gondoltam én erről a kalapácsnyélről. Nekem már évek óta van egy kalapácsom nyél nélkül. Én, nem…