Szombat délutáni rendszeres programom volt a terézvárosi bolhapiac meglátogatása a Dessewffy és Bajcsy utca sarkán. Októberben megszűnt, de az utolsó napján volt szerencsém több kis apróság megvásárlására. Itt bukkantam egy rajzfüzet két oldalára. Mindkettő oldalon kettő…

A múlt évben a Damjanich utcai virágárusnál láttam fahasábból készített húsvéti nyulat dekorációnak. (Itt megnézhető: http://multmento.blog.hu/2012/04/06/husveti_szunet_3 ) Gondoltam, hogy legközelebb majd én is csinálok saját magam, de az idei Húsvétkor épp nem volt hozzá…

Vannak tárgyak, melyek megérintenek, de elsőre mégse vásárolom meg. Ennél a pipere tükörnél is éreztem egy sugallatot az üzletben. Vigyél el engem. – súgta a tudatalattimnak. Ha legközelebb a boltban járok, és még itt vagy akkor elviszlek. – Üzentem a pipere…

A lakásunkban minden évben elkészítjük az adventi koszorút. A lányaim szerint nagyon sablonosra sikerednek, és már unják. Az idei évben aztán gondoltam egy nagyot, és olyan adventi koszorút készítettem, ami garantáltan egyedi. Ilyen másnak biztosan nincs. Az egészet még kora…

Nagyapámnál láttam először „kedvenc” zsebkést. Nagyapám zsebkése agancsbetétes szalonnázó mindenes volt, mely szinte mindig nála volt. Amikor látogatni jött hozzánk, még akkor is azt vette elő, mert ő azzal szeretett enni. Amikor nagyobb gyerek lettem, és nagyapámmal…

Amikor ősszel lemegyek a telekre téliesíteni, akkor a sok lehullott levél, és az összeszedni való dió fogad. Az idei évben ez a későig nyúló ősz megtréfálta az én kis haciendám környezetét. A ház melletti gyepszőnyegen százszorszépek fogadtak, mint ahogy az tavasszal szokott…