Legalább is nem most akartam megjelentetni a Budapesti Szent István bazilikáról való írásom, hanem január 22-re terveztem. Azért ekkor mert ez egy nevezetes nap a Bazilika építéstörténetében.  Tudni illik 1868. január 22-én a már szerkezetileg majdnem kész bazilika felfalazott kupolája hatalmas robajjal összedőlt. Ez a bazilika építését késleltette, mert utána három évig csak a romok eltakarítását végezték. A felelősöket ugyan nem találták meg, így felhasznált kőre fogták. Azóta a „jól elbazilikáz(tam)tuk” kifejezést sokszor és sokan használjuk mi magyarok. A kifejezést szinte mindenki ismeri, de mégis azt tapasztaltam, hogy sokan nem tudják, hogy ez mondás miért került 1868-ban a magyar nyelvbe.

Amikor épült Zsolnay kerámia nem került rá, de aztán. Az 1930-as években a szentély- karéj külső domborműveit és az oszlopfők egy részét, majd az 1990-es években az oszlopfőket Zsolnay mázas kerámiára cserélték. Az időjárásnak, és a környezetszennyezésnek ez sokkal jobban ellenáll, mint az eredeti puha mészkő. A templom orgonája a pécsi Angster József gyárának terméke már az átadás óta. Forrás:  http://hu.wikipedia.org/wiki/Szent_Istv%C3%A1n-bazilika