Múltmentő olvasóm küldte az alábbi képeket az alábbi idézett megjegyzéssel: „Nem túl látványos. Dédnagyapám ládája 1919.-ből.Később nagyapám szerszámosa. A konyhai ágyú készítésnél is ott volt!

Véleményem szerint ez a legényláda bizony nagyon is látványos. Több hasonló méretű és rosszabb állapotú ládát is láttam On-Line piactereken magas áron. Az ehhez hasonló darabok ma már egyre ritkábbak, és keresettek. Felújításukat otthon is el lehet végezni. Ezen a darabon érdekes, hogy az oldallapokon nagyon szépen megmaradt a „flóderes”* festés és a készítés éve. Az oldallapok díszítését én mindenképpen megőrizném, csak letisztítani kell és egy vékony lakkréteggel konzerválni, bár lehet, hogy ez el is hagyható. A zár még úgy látszik, hogy menthető. A tetejéről a festékréteget eltávolítanám és meghagynám a fa eredeti erezetét. A belsejét tisztítani és lakkozni kellene, hogy használható legyen még vagy 90 évig. Nagyon jól használható múltidéző bútordarab lehet belőle. Nekem két felhasználási javaslatom lenne:
-       Bárláda, melyben rövid italokat lehet tárolni. A belső kis rekeszben — melyekben régen a tisztálkodási szerek, pl. borotva volt —, nagyon jól megfélne a rövid italos pohár és a sörnyitó.
-       Éjjeli szekrény. A tetején jól megférhet egy éjjeli lámpa, egy ébresztőóra, megy az éppen olvasott könyv. A ládában pedig lehetne tartani ritkábban olyan könyveket, iratokat, melyek jól éreznék magukat az öreg deszkák között.
Még azt is el tudom képzelni, hogy ha felújítják és megfelelő helyre kerül a lakásban még meg is szólal, hiszen volna mit mesélnie ennek a legényládának az eddigi 90 évéről. Ugyanakkor remélem, hogy lesznek még további szép élményei.
 
*Flóderezés: Ezt a festési technikát a díszítő festő mesterek féltve őrzött titokként adtak tovább a legügyesebb tanítványaiknak! A munka során a festő fafelületet varázsol az alapfelület helyére, úgy, hogy a fa mintázatát kézzel festi rá a kiválasztott felületre. Az így elkészült munka nemcsak látványnak gyönyörű, de igényes és időtálló megoldás is.
 
Képek: Legényláda becsukva, legényláda kinyitva a látszó belső rekesszel

 

Szerző: MULTMENTO  2010.11.19. 11:00 komment

Címkék: fém bútor koffer

A bejegyzés trackback címe:

https://multmento.blog.hu/api/trackback/id/tr992458977

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Magister · http://bevertarc.blog.hu/ 2010.11.20. 10:16:31

Flóderozásnál a "kézzel festés" kicsit félreérthető és pontatlan. Persze, hogy kézzel, mi mással, viszont egy speciális gumiecsetet használva és ez kihangsúlyozandó.

MULTMENTO 2010.11.20. 16:20:23

@Magister: Köszönöm a kiegészítést.Nem volt célon a Flóderozás pontos leírása, csak azért tettem hozzá, mert sokan a kifejezást sem ismerik, és lassan kikopik a nyelvünkből, mert helyette fóliáznak.

@X 2010.11.21. 05:47:56

Elnézést,ha nem a témához tartozik. ("szorosan")
www.pecstv.hu/archivum/?vid=cnNlBh0= ( bocs' ha nem működne)
Kedvelt mondásom : a polihisztorok kora lejárt,- nem kell mindent fejből tudnunk,- de ha valamit nem tudunk, azt tudjuk (legalább) hol kell(ene) utána nézni !
Témához : egy ismerősöm,- szül. 1945-ben (65 éves most) kb. 1963-ban (?) vonult be katonának - igaz, határőrséghez, de akkor vinnie kellett "katonaládát!" Sajnos "italozás miatt" odáig már nem jutottunk el, hogy meg is nézzük (fotóztam volna) - ennyit a témához.

kisa 2010.11.21. 09:20:08

Sose értettem, hogy miért kell egy fából készült akármit fa-mintázatúra festeni. Meg úgy egyáltalán, miért kell a fát festeni.
A konyhámban van egy 60-70 éves téka, 4-féle szint szedtem le róla: fehér-zöld-piros-fehér (ez utóbbi fehéret még én követtem el hirtelen felindulásból 35 évvel ezelőtt) Natúrban gyönyörű.
A "katonaládám" -ami nem az, csak így hívom - zöld volt, a házzal együtt vásárolt több évtizedes egyedi karnisok fa-színű barnára festettek.
Annyi kincset hagytak itt az előző lakók... Nem is értem őket. :-)

kisa 2010.11.21. 09:23:57

Jaj, és elnézést - tegnap elolvastam majd' az összes bejegyzést - öröm volt rokon lélekre találni, bár bevallom, én sokkal kevésbé szakszerűen próbálok a környezetemben található régiségekből használati tárgyakat varázsolni.
Nagyon örülök, hogy rátaláltam erre a blogra - gratula és respect az írójának!
süti beállítások módosítása