Ma reggel az asztali lámpa összeállt, azaz a lámpaernyő kivételével minden megvan és összeszereltem. Az asztalra állítva az első képen látható- Jól sikerült a bronzírozás, most már a lámpa korpusza olyan, mint amikor a nagyszülők először meglátták. Nekem már túl cifra…

Már korábban írtam róla, hogy elkezdtem az asztali lámpa felújítást. A lámpa alakul, megvan a bronzírozás, és kapott egy esztergályozott fatalpat is. Vidéken szinte minden faluban van asztalos, aki esztergályos is, és szépen elkészíti a talpat. Budapesten elég sokáig kerestem…

Komlón születtem és ott is éltem vagy húsz évig. Mindig is szeretett „falum” marad, bár mindig is városként ismertem. Amikor a FORTEPAN fotó megjelentek az interneten, én is mint sokan mások elkezdetem nézegetni ezeket a magán történelmi felvételeket.  Jó csak úgy nézegetni…

Saját tulajdonú lova apámnak csak nyugdíjas korában lehetett, de nekem már karonülő koromban lovam volt, nem is egy hanem rögtön kettő. Még járni sem tudtam, amikor nagyapám — aki büszke volt rám, mint első fiú unokájára — hintalovat ajándékozott. Nem volt…

Gyerekkoromban falun a falu mindennapjaihoz hozzátartozott a szódás, aki speciálisan átalakított oldalkocsis motorkerékpárjával megjelent és hetente egyszer hozta a megrendelt szódát. A szódásüvegre nagyon vigyáztunk, mert komoly betétdíja volt, úgy emlékszem, hogy 10Ft volt…