A hetvenes években Magyarországon még csak a hagyományos vasalókat lehetett vásárolni, az utcában lakó barátainknak Szovjetunióból már gőzölős vasalójuk volt. Édesanyám irigykedett is rájuk. Aztán eljött 1981 nyara, amikor is eljuthattam Szovjetunióba egy teljes hónapra építő táborba. Elindulásomkor megkérdeztem, hogy mit hozzak. Gőzölős vasalót, volt Édesanyám első reakciója.
Egész hónapban kerestem a gőzölős vasalót, de lakóhelyünk környékén egyetlen üzletben sem találtam. Az építőtáborozás utolsó hetében aztán turistáskodtunk a Baltikumban. Láss csodát Leningrádban egy ottani kis villamossági szaküzletben megpillantottam anyám álmát a gőzölős vasalót. Otthon aztán volt nagy öröm. A család még aznap a helyi autósboltban desztillált vizet is vásárolt a vasalóhoz. Anyám ki is próbálta és rájött, hogy a gőzölős funkciót ő nem szereti. Ezek után a víztartály tartály nélkül használta a vasalót. Barátnői között pedig büszkén újságolta, hogy neki gőzölős, hőfokszabályzós vasalója van.
Képek: Eredeti orosz gőzölős vasaló. Retro vasalók, egy szőlőhegyi kis ház mellett voltak kidobva.
